A sátán fogalmát sem mi találtuk ki

A gyerekkorodról viszonylag kevés információt lehet találni. Milyen környezetben nőttél fel?

Budapesten születtem és a Városmajor utcában laktunk 5-6 éves koromig. Erről az időszakról persze kevés emlékem van. Arra emlékszem, hogy tanácsi lakásban laktunk, és sokat jártunk a majorba, ezekkel a klasszikus pedálos, átkosban elterjedt orosz kisautókkal száguldoztunk. Állandóan kergettek a szüleim, mert nem tudtam nyugton maradni. Aztán felköltöztünk a Rózsadombra egy tíz emeletes társasházba. Akkoriban még kukoricaföld volt a környéken. Még nem volt ennyire felkapott, meg beépített, de már akkor is jó környéknek számított. Középiskolába viszont Kőbányára jártam, ami elég éles váltás volt, ami azért volt jó, mert bár soha nem voltam elszállva és gazdagok sem voltunk, ott találkoztam más, súlyosabb környezetből gyerekekkel, ami jót tett nekem. Ekkor aktívan sportoltam is, egy nagyon rövid ideig még válogatott vízilabdázó is voltam, de persze ahogy indult a zene, a sportot rögtön elvágták. 

A zene Kőbányán talált meg? 

Pontosan. Úgy volt, hogy egyedüli gyerekként délután, mielőtt a szülők hazajöttek, és mielőtt el kellett mennem edzésre, bömböltettem a zenét, és az üvegajtós szekrényben a körvonalaimat látva próbáltam Judas Priestre meg AC/DC-re énekelni. Egyik nap egy osztálytársam szólt, hogy van otthon elektromos gitárja. Átmentem hozzá, mert az akkor nagyon nagy szám volt.

Akkoriban volt már Spektrum, meg Commodore 64, de ez még ahhoz képest is egy csoda volt. Pestszentlőrincen lakott egy srác, hozzá elkezdtünk átjárogatni és valahogy úgy alakult, hogy én énekeltem, egy harmadik srác meg nekiállt egy puffon dobolni. Aztán az egyik vízilabdás csapattársam mondta, hogy középiskolában van egy osztálytársa, aki black metalt akar játszani. Ő volt a Szigeti Attila, és így lett a Tormentor. 

Akkoriban hogy jutottatok lemezekhez, amikből meríteni tudtatok? Régebben elég melós dolog volt lemezeket beszerezni.

Azt csináltuk, hogy kikölcsönöztünk, ami úgy nézett ki, hogy megvettünk egy lemezt, és azt másnap visszavették 100 forinttal olcsóbban. Ketten vagy hárman összedobtuk, felvettük és másnap visszavittük. Ami merőben más volt, hogy nem volt ennyi zenekar, mint most. Extrém metálból tudtunk 20-30 zenekarról az egész világon, most meg van vagy húsz alfaja az extrém metálnak, több száz zenekarral. Mivel ennyire ömlesztve vannak a zenekarok, nehezebb érvényesülni és nehezebb szűrni is, hogy ki igazán hiteles. Pedig a jó zene sok hallgatáson keresztül érik.

Közben az is igaz, hogy régen ez egy periférikus műfaj volt, amit sokan kritizáltak, most meg sokkal elfogadottabb lett. Ez szerinted hogy alakult így? Régen kifejezetten féltek az emberek a black metáltól. 

Amikor féltek, akkor még friss volt az egész, meg voltak kisebb túlkapások. Viszont húsz év alatt elért oda, hogy már iszlám országokban is találunk bőven rajongókat, úgyhogy ez az extrém metál a bizarr üzenetével mégiscsak létjogosultságot szerzett magának, és szép lassan utat tört minden kultúrában. A fő témája töretlenül, a vallások bizonyos szintű megkérdőjelezése. Ez a mai napig aktuális téma, mert rengeteg a feszültség a világban még mindig a különböző vallások értelmetlen ideológiai ellentéteivel való manipulálásnak köszönhető. Mi ellenben azt hirdetjük, hogy ne félj, ne hagyd magad és hogy igenis szembe kell tudni nézni a félelmeinkkel, aminek legtöbbje egyébként is kívülről lett belénk programozva. És igenis lassan itt az ideje hogy az úgynevezett átlagemberek is elkezdjenek foglalkozni spirituális okkult tanításokkal.

Stephen O Malley, aki társad a Sunn0)))-ban nemrég kiadott egy lemezt a párizsi terrortámadás után Fuck Fundementalist Pigs néven, ami egy elég nehezen félreérthető üzenet. Mennyire vékony a jég az ennyire direkt üzenetnél, és mi a művész szerepe egy válságban lévő világban? 

A művészet szabad és bármihez nyúlhat. Azáltal, hogy kiragadsz egy ilyen témát, valahol valakinek segítesz, mert a mi zenénkkel határozottan látom, hogy örömet okozunk és felszabadítunk feszültségeket, és eksztatikus állapotba kerülnek a rajongók. A témák amiket kiragadunk, valamifajta külső tényen alapulnak, történelmi tényeken, vallásokon. A Sátán fogalmát se mi találtuk ki, ez egy többezer éves fogalom, és ugyanúgy Isten is. A fény és sötétség váltakozásról beszélünk, ami egyfajta harc is. Hogy mi a jó, és mi a rossz, az persze relatív. Olyan szinten mint Stephen, nem szeretek állást foglalni, meg ezt mindenki maga döntse el, mert sokszor magam se tudom, mit gondoljak ezekről a dolgokról. A nagy kép ábrázolása helyett kérdéseket vagy témákat ragadok ki.

A szövegérthetőség nem jellemzi nagyon ezeket a műfajokat. Mennyire gondolod, hogy a színpadi megjelenéssel és a hanghasználatoddal átadod azt, amit szeretnél az embereknek és a szövegre igazából nincs is szükség ehhez? 

Érdekes amit felvetettél, mert ugye itt vagyunk Magyarországon és magyarok vagyunk, de amik megfogtak, azok angol nyelvterületű zenék voltak. Tizennégy évesen már elég jól beszéltem angolul, de sokszor nem értettem egy szót se abból amit énekeltek, és úgy voltam szerelmes a zenébe. Ami fontos, az a közlendő, ami a szavak közötti értelem, az át tud jönni a zenén keresztül is. Amikor lefordítottam a szövegeket azokhoz a lemezekhez, amiket hallgattam, egyszer sem volt az, hogy nagyon meglepődtem volna, hogy annyira eltért volna attól, amit elképzeltem szövegként.

A free jazz egyik legnagyobb hatású mestere, Bill Dixon mondta, hogy ha valamit absztrahálsz, akkor az annak az esszenciája lesz, amitől el akarsz vonatkoztatni. Ez tökéletesen igaz a Sunn0)))-ra és a Mayhemre egyaránt.  A Sunn0))) ráadásul úgy tud metál lenni, hogy kiiktatja a műfaj fő béklyóját, a sebességet és dinamikáját jelentő dobot. Mennyire tudatos ez, és mennyire rokon a Judas Priesttel meg AC/DC-vel? 

Amikor elkezdtük a Sunn0)))-t, és először hallottam felvételeket, azért szerettem nagyon, mert metál volt maga a hangszíne a gitárnak, de mégis inkább a Swans meg az ilyen korai extrém kísérleti zenékre emlékeztetett, és nem annyira a metálra. Ős-Current 93, ős-Swans, Coil, Throbbing Gristle, valahogy ezeket a zenéket juttatta eszembe hangulatában, amiket én már egész korán, a kezdetektől nagyon szerettem.

Hogy találtatok annak idején egymásra a Sunn0))) tagjaival? 

Stephennel először úgy kerültem kapcsolatba, hogy a 90-es évek közepén egy interjút csinált velem az akkori fanzine-jéhez, ami az első amerikai interjúm volt. Valahogy pont azután talált meg, amikor a Mayhem meg minden széthullott. Így ő már azóta tudja, hogy nekem a kísérleti és indusztriális zene igazán az alapom, és nem feltétlenül a metál felől közelítem meg azt, amit csinálok. Az első számban amire felkértek, szanszkritül énekelek mantrákat a Kali Yugáról. Egy ilyen szöveghasználat szintén nem egy szokványos megközelítés és témaválasztás. 

Az, hogy ennyi ideje működünk és ennyire sikeres a produkció szintén annak köszönhető, hogy mindhárman a metálból jövünk, de közben a zenekar soha nem olvadt bele a metáltradícióba, hanem annak köszönhetően, hogy mi mindig a kísérleti zenéken keresztül néztünk rá, meg is maradt annak, és megmaradt a periférián, miközben a rock 'n' roll is megvolt, így hiteles tudott maradni. Volt már színpadi verekedés, meg hogy részegen majdnem elhagyta az egyik tag az aznapi bevételt, szóval az őrültség ott van bennünk már-már a Mayhem szintjén, ami meg legendásan balhés zenekar. 

A Sunn0))) többek között abban volt forradalmi, hogy a metálesztétikát beemelte egy múzeumi környezetbe is. Amíg egy Ossian féle zsíroskenyérmetált nehezen tudunk elképzelni a MoMA-ban, addig egy Sunn0)))-t simán.

Semmi bajom az Ossiannal, de értem a kérdést, hogy mire célzol. Valahol ez összefüggésben van azzal, hogy a Sunn O)))-ban mindhármunknak lételeme a képzőművészet, meg általában mindenféle művészetekhez való vonzódás, és a konvencionális, biztos út taposásával ellentétben a kísérletezés az, amire feltettük az életünket. Ez így alakult, és a zenénkben és az előadásban csak ez köszön vissza. Ha csak a metál lenne az életünkben, akkor nem lennénk képesek erre. A Mayhemben például senki nem érti annyira, hogy mit csinálunk és nem is játszunk ilyen környezetben. Pedig nyitottak, de nem értik amit csinálunk. 

Az első közös koncerteteken hét fizető volt, míg a harmadikon Aphex Twin előtt játszottatok 8000 embernek. Ennek mi a története? 

Igen, ez vicces volt. Ez volt az első Sunn0))) Európa-turné, és kihívtak Linzbe játszani. Megcsináltam a sminket a koncert előtt, és mentem ki, hogy na most akkor megyek, és odarakom magam. Hét ember állt ott, viszont egyáltalán nem érdekelt, mert annyira jó érzés volt újra játszani. Annyira súlyos, spirituális és mégis más volt, mint bármi más amit addig csináltam, hogy csak az számított, ami a színpadon történt.

Volt egy bécsi koncert is, majd megbeszéltük a srácokkal, hogy hazaszaladok, de újra becsatlakozom hozzájuk Londonban, majd pedig a híres ATP fesztiválon Angliában is játszunk. Erre másnap tévedésből megállítottak a reptéren, hogy állítólag benne van a nevem a rendszerben, mert valamikor régen valami okiratot nem írtam alá, és nem engedtek fel a gépre. Emiatt elbuktam a londoni koncertet, viszont másnap az ATP-re beestem. Közben kiderült, hogy nincs para, mert az Earth lemondta a fesztivált, és az ő helyükre mehetünk, közvetlenül Aphex Twin elé másnap. Felszabadultunk arra a nagy színpadra, és nyomtuk ahogy a csövön kifért. Utólag kiderült, hogy ezekben a pozíciókban lévő előadókat a BBC élőben közvetítette Angliaban, Franciaországban és a Benelux államokban is. Utána éreztük is, hogy akkor megindult valami. Érdekes, ha nincs az az ominózus reptéri eset, akkor nem kellett volna átrakni a bulit, és a nagyszínpadon sem játszhattunk volna. Utána kezdtünk el turnézni, de csak kisebb európai  klubokban. Évekig szinte egy fillért sem kerestünk, csak nyomtuk túlélésért. Aztán idővel amikor már a Mayhembe is visszakerültem, akkorra lett a Sunn0))) is annyira befutott, hogy már Amerikában is tudtam velük menni. A Sunn0)))-nal voltam először életemben odaát, amikor a Celtic Frost visszatérő turnéján játszottunk 2006-ban, és az első koncertem a San Franciscó-i Filmore-ban volt, ahol a Beatles, Jimi Hendrix vagy Miles Davis játszott régen rendszeresen.

A zenére visszatérve a Sunn0)))-ban vannak elejtett gesztusok, amiből arra következtetek, hogy van tér a humornak is. 

Nem is annyira a zenében, előadásban hanem az életünk része, mert egy turnét nem lehetne kibírni humor és humorérzék nélkül, annyi kihívás történik. A színpadon pedig inkább fekete humorként jelenik meg, de azért nem viccelődünk.

Tormentorban viszont markánsan jelen volt. Ha csak a visszatérő koncertet vesszük alapul, ahol ParikajanCsiharként voltál feltüntetve, és paprikafüzérrel a nyakadban meg a halfejjel a sapkádon léptél fel.

Hogyne. Ott rengeteg ilyen volt, de főleg azért, mert a csodálatos magyar nyelv komplexitása és játékossága engedte is ezeket a poénokat. 

Volt egy sztori, hogy a Kennedy család valamelyik tagja is megjelent a visszatérő Tormentor koncerten. 

Ez így van, a volt feleségem egy filmprodukcióban dolgozott, ami ráadásul valami Jézus-Mária sztori volt. Kérdezték, hogy mivel foglalkozik a férje, és mondta, hogy énekes, ráadásul most lesz majd koncertje. Erre nagy lelkesen eljöttek többen, az egyik valamelyik Kennedynek volt az özvegye, egy öreg néni. Persze nem voltak végig, és nem küldtek csokrot az öltözőbe. 

Hogy működik nálad a rögtönzött és a komponált zene közötti kölcsönhatás? 

Mind a kettő nagyon fontos és mindig is nagyon fontos volt az improvizálás. Az a zenének az egyik alap műfaja. Amikor leül négy gyerek az óvodában, és kalapálnak, akkor ők is improvizálnak, csodálatos, amikor emberek egymásra ráéreznek. A Sunn0)))-ban meg van írva a zene, megvannak bizonyos struktúrák, de mindig hagyunk teret az improvizációnak is hézagokkal, hogy jobban kiteljesedjen a dolog. De azért nem lehet teljesen eltérni, muszáj a struktúrát követni, mert a nagy hangerő miatt nagyon érzékeny amit csinálunk, és pillanatok alatt egy hatalmas kakofóniát hoznánk létre.

Volt egy jópár év amikor nem foglalkoztál zenével és magántanárként fizikát tanítottál. Hogy bírtad ki zene és színpad nélkül? 

Ez egy nehéz időszak volt az életemben. Igazából 15 évesen kezdtem zenélni, és amikor a Mayhemben énekeltem, akkor voltam 22. A Skinny Puppy vonalon mozgó Plasma Pool is feloszlott rajtunk kívülálló dolgok miatt, a Mayhemnél pedig már tervek voltak, hogy kiköltözök és beszállok végleg, de a hírhedt  gyilkosság miatt annak is hirtelen vége lett, és ott volt a nagy üresség. Közben a magánéletem is elindult egy irányba, elkezdtünk építkezni. Nagyon furcsa megélni ezt az egészet, amikor emberek tényleg meghalnak, meg az egész átfordul és kicsúszik a kezünkből. Ez rám is nagy hatással volt, és elég sötét árnyékot vetett az életemre. Aztán szép lassan elkezdtem kilábalni egy olasz zenekarral, az Aborymmal és a Sunn0)))-nal, de azokkal gyakorlatilag nulláról kellett építeni, mert volt már valamennyire nevem, de a Mayhem-lemezen például nem vagyok feltüntetve. 

Ez hogy érintett? 

Ezt mindig ilyen többdimenziósan néztem, hogy milyen misztikus, hogy nem szerepelek rajta névvel, másfelől meg természetesen furcsa is volt. Tetszett is, hogy ez mennyire bizarr, de nem érintett kizárólag kellemesen.

A Mayhemes időkre visszatérve, te soha nem érezted magad veszélyeztetve? Amikor a templomgyújtogatások, gyilkosságok mentek, mindenki a húszas éveinek elején járt. Az, hogy ezek megtörténtek, részben annak köszönhető, hogy még szinte gyerekek voltak a történet szereplői. 

Igen, egyébként írtak egy könyvet az esetről Lords Of Chaos címmel, ami persze bestseller lett, és Ridley Scott egyik cége éppen most forgat egy kisebb játékfilmet az esetről, úgyhogy lehet hogy egyszer majd látom magamat a mozivásznon valami színész által alakítva, ami mondjuk elég ironikus lenne.

A kérdésre felelve, az volt a szerencsém, hogy a Tormentor nagyon jó iskola volt. Ott 15-18 éves koromig nyomtam, és voltak botrányok. Nem voltak biztonsági őrök, és akkor volt egy-két olyan helyzet, ami nagyon kemény volt. Verekedés, késelés koncerteken. Ott azt valahogy mindig jól le tudtam kezelni és én soha nem kerültem komolyabb afférba, talán mivel sportoltam is. Viszont kemény dolgok a mai napig történnek. Emlékszem hogy Chilében játszottunk, és ott amúgy is nagyon őrültek a rajongók, valahogy intenzívebb a hőfoka a színtérnek. Úgy indult, hogy nem akartak nekünk előre pénzt adni, mielőtt felmentünk a színpadra, amit mindig kérünk, ha valahol úgy érezzük, hogy ez indokolt. Mondta a szervező, hogy majd reggel 5-kor tud adni. Mivel ilyen korán nincs bank, mondtuk, hogy ne kavarjon, hanem hozza most. Erre megjelent másfél óra múlva, de ekkor már csúszás volt. Utána jött a klub, hogy ő is kéri a pénzt, addig nem nyit ki. Eközben kint több száz ember dörömbölt, a kocsikat már elkezdték gyújtogatni. A végén szerencsére kinyílt az ajtó, de mindenki iszonyatosan feszült volt, majdnem minket is megdobáltak.

Egyszer meg volt olyan, hogy Panamában kötöttünk ki, és mondta a szervező, miután valamilyen oltás miatt nem engedtek át a határon, hogy majd éjjel amikor úgyis zárva van a határ, egy titkos ösvényen a dzsungelen keresztül átvisz minket. Ebbe nem mentünk bele. Alapvetően sok őrült jár a koncertjeinkre: a basszerosunk, Necrobutcher folyton azt nézi, hogy nem villan valahol egy kés vagy egy puskacső nem kerül elő, mert érték már támadások. 

A Sunn0))) ma este játszik az A38-on.