Idén is megérte annyit gyalogolni

Véget ért a II. Kolorádó Fesztivál, mi pedig három nap bulizás után készen állunk arra, hogy a tavalyival összehasonlítva levonjuk a tanulságokat. Az már biztos, hogy igény és közönség bőven van Kolorádóra, és kifejezetten klassz fejlemény, hogy idén már komolyabb fellépők is voltak az eseményen, de azért nem megyünk el szó nélkül egy-két frusztráló jelenség mellett sem.

A jó

Egyértelműen a legjobb dolog, hogy idén olyanok is felléptek már a fesztiválon, mint Todd Terje, a Beak és több kifejezetten izgalmas zenét játszó külföldi DJ. Ez azért különösen jó irány, mert az látszott, hogy a tavalyihoz képest nincsenek szignifikánsan többen az emberek, vagyis a fesztivál simán elalibizhetne hazai fellépőkkel, a közönség számán nem igazán változtatna. Azonban ez a közeg és helyszín tényleg kívánja, hogy több és több különleges produkció lépjen fel az érdekesebb magyarok mellett, és remélhetőleg ez a rendszer jövőre is megmarad.

Az, hogy nincsen tömeg egész egyszerűen fantasztikus érzés, főleg az egyre inkább heringtalálkozókra hasonlító mainstream eseményekhez képest. A Kolorádónak helyet adó cserkészpark még bőven elbírna új helyszíneket úgy, hogy továbbra sem érezné az ember magát tömegnyomorban. Arról nem is beszélve, hogy például a Csodaszarvas/Bar 72 színpad idén volt először, de magasan az egyik legjobb koncerthelyszín a zseniális hangulatú Csűr vagy a chillezős Taka Tuka mellett. Szóval még bőven lehet növekedni, de egyáltalán nem muszáj.

A Kolorádó azon kevés fesztiválok egyike, ahol az emberek tényleg nagyon tudatosak a környezetük és egymás felé. Nincs egy rosszfejű, kötekedő ember, nincsenek arrogáns pultosok, a legtöbben még a cigicsikket is inkább addig tartogatják maguknál, ameddig kukát nem találnak. Nincs szemét, és ez meglepő módon külön széppé teszi az egész helyszínt.

Az már tavaly is klassz jelenség volt, hogy a kisebb, nem éppen Volt-főfellépő kaliberű magyar zenekarokra mennyivel többen kíváncsiak, mint mondjuk egy-egy klubkoncerten, de idén már azt is érezni lehetett, hogy rengeteg zenekar jóval nyitottabb, szabadabb, otthonosabb a Kolorádón, amitől sokkal személyesebb hangulata van a koncerteknek, mégha csak arról is van szó, hogy a Dope Calypso-tagok halál részegen randalíroznak a színpadon.

Az teljesen biztos, hogy kevés annyira nyitott, érdeklődő fesztivál van most itthon, mint a Kolorádó, és a visszatérő problémák ellenére is egészen valószínű, hogy azon kevés fesztiválok egyike, amire akkor is elmennénk, ha nem feltétlenül dolgozni kellene.

A rossz

Visszatérő probléma, hogy iszonyatos macera megközelíteni a helyszínt. A Feketefej utcától a Cserkészparkig tartó út inkább félóra, mint 15-20 perc, ráadásul az arra járó autók miatt annyira száll a por, hogy az már egészségügyileg sem okés az arra sétálóknak, járjanak az út mellett vagy a kis oldalsó ösvényen. Ezzel tényleg muszáj lenne kezdeni valamit, mert nem az a baj, hogy lusta pesti bulibetyárok kénytelenek sétálni a buliba, mintha csak 1996 lenne, hanem a felvert port.

Ugyanitt muszáj kitérni a különböző shuttle buszok problémájára is. Tavaly elég nagy káosz volt, amihez hasonlóról idén nem igazán hallottunk, de ettől még komolyan kezdeni kell valamit ezzel. Addig, ameddig ezek a buszok amolyan jótékonysági szolgáltatások, tőlem 15 járatról is lemaradhatok, ez van, De onnantól kezdve, hogy az ember 300-600 forintot fizet, hogy igénybe vegyen egy szolgáltatást, akkor nincs magyarázkodás, hogy jaj, majd a következőre biztos felférünk. Rendszeresen tapasztaltuk mi is, hogy ez a része a rendezvénynek még mindig nincs jól kezelve. Volt, hogy elfogytak fizikailag a jegyek, nincs sor, hanem az emberek az első buszt meglátva nyomulnak áttaposva egymáson, így tök mindegy, hogy én mondjuk 25 percet vártam, a másik csávó meg kettőt, ha ő kellően pofátlan, akkor én várhatok megint, miközben ő meg integet nekem a buszból a fesztivál felé menet. Az különösen rossz, hogy a Feketefej utcánál, tehát nem sokkal a fesztivál mellett várakozóknak a beszállítása attól függ, hogy a Csíbor utcánál mennyien szálltak fel. Tehát ha már ott fullon van a kocsi, akkor én hiába fizetek 300-at, akár három kocsit is várhatok, mire az egyikre rendesen felférek. Ez így nonszensz, és rendes tájékoztatás híján különösen frusztráló. Vagy legyen ingyen, és akkor anyázzon, aki akar, lehet gyalog is menni, vagy ha pénzt kérünk érte, akkor legyen legalább minimálisan kiszámítható a szolgáltatás.

Szintén kissé irritáló, hogy hiába alapvetően pozitív, hogy a pizza-hotdog-gyros hármas helyett pár fokkal jobb kajákat lehet enni a Kolorádón, ha azoknak egy része vagy túlárazott, vagy egyszerűen nem jó. Pár szam krumpli 500 forintért még csak-csak megmagyarázható, de például amit nekünk tócsni néven sikerült eladni 1390-1690 forintért, az egészen botrányos. Egy-két csoffadt hús és némi jégsaláta betekerve krumplipalacsintába úgy, hogy az adag ki sem látszik a jóval nagyobb csomagolásból. Itt most nem arról van szó, hogy ennyi pénzért nem tudtuk halálra zabálni magunkat, hanem arról, hogy ennyi pénzért már a Szigeten is egész tisztességeset lehet enni. Itt viszont tócsni néven tényleg kiszúrták a szemünket valami alibi kajával, amit a világ bármelyik pontján lehúzásnak, nem pedig street foodnak hívnak.

és az Okés

Egész szórakoztató volt hallani, hogy sok helyen a pultosok előre kértek elnézést az italárak miatt. Igen, a Kolorádó nem egy falunap, és a négydecis sör 550-ért simán szigetes árfekvés, de ezt csak úgy szabad vizsgálni, ha mellévesszük mennyire olcsó a bérlet és a jegy, ha az ember időben megveszi. Olyan azért a világon sehol sincs, hogy pár ezer forintos bérlet és több tucat fellépő mellé az ember kisbolti áron vehessen alkoholt, és bármennyire is fáj a pénztárcának, ezek az árak a Kolorádó esetében egész reálisak.

Sajnos a Firechat alkalmazás nem igazán állta ki a próbát, volt, amikor rendesen működött, de általában inkább sehogy. Egyszerűen el kell fogadni, hogy ezen a fesztiválon nincs se térerő, se internet, tessék úgy fesztiválozni, ahogy apáink tették. És ezzel nincs is semmi gond, mert telefonnyomkodás híján az emberek tényleg kénytelenek egymással foglalkozni, mászkálni, felfedezni helyeket, ami csak jót tesz a fesztiválélménynek.

Miközben a helyszínek többsége mind kifejezetten kreatívnak, hangulatosnak számítanak, egyedül a Vittula udvarnál lehetett azt érezni, hogy azért ezt lehetett volna pár fokkal jobban is csinálni. Oké, a kultikus budapesti kocsmát ismerve még akár testhezállónak is lehetne nevezni egy építési törmelékek között elkerített poros, betonos placcot, de azért mégis csak maradt bennünk némi hiányérzet, hogy ezt azért lehetett volna szebben is. Mert egyébként tökre szükség van a fesztiválon olyan helyre, ahol esténként nem négynegyed szól állandóan. Ja, és ha már négynegyed.

Nyilván egyéni preferencia kérdése, hogy ki mire szeret éjszaka szórakozni, de tavalyhoz képest nem sokat változott a helyzet a koncertek után. House és techno mindenhol, amivel semmi baj nincs, hiszen a Kolorádó közönsége abszolút vevő erre, és a fellépők sem a lakossági vonalat képviselik. Egyszerűen csak klassz lenne egy olyan hely, ahol valami más, akár élőzene menne reggelig, de ez már tényleg csak szubjektív rinyálás, hiszen mi is kifejezetten élveztük például a Csűrben tartott house vagy más négynegyedes bulikat.

Összességében elmondható, hogy bent a fesztiválon majdnem minden tökéletes, és pár apró részlettől eltekintve szépen kialakult a Kolorádó saját hangulata és arculata. Ha egyszer végre valahogyan sikerül megoldani az emberszállítást vagy az ezzel kapcsolatos kommunikációt, akkor tényleg már csak olyanokon lehet nyávogni, hogy halk a színpad vagy szimplán hideg van. Jövőre ugyanitt!