2007: az Otto von Schirach-buliért meghalni is érdemes lett volna

Ez a 25. Sziget. 1993-ban Müller Péter Sziámi és Gerendai Károly közösen találta ki, hogy „kell egy hét együttlét” – az egykori Diáksziget fővédnöke az akkori köztársasági elnök Göncz Árpád volt. Azóta eltelt 24 év, és nagyon sok minden történt a Szigettel és a Szigeten is – mi megpróbáltunk néhány emléket összegyűjteni. Pándi Balázs azt írta meg, milyen volt az Otto von Schirach-buli a Mokka Cukkában. Bónusz: videó is van az eseményről a WalkmanTV jóvoltából. 

Otto von Schirachkal az együttműködésünk már eleve jól kezdődött. Grazban együtt játszottunk egy üresen álló egykori pornós moziban, amit a szervező kibérelt, hogy egy partit szervezzen oda. Nagy pornófanatikusként a saját gyűjteményéből csipegetett, amíg szólt a zene. Hát, legyen annyi elég, hogy én három napig képtelen voltam emberre nézni vagy emberhez hozzászólni. Még a hemafrodita törpés jelenetek voltak a legenyhébbek. Eltelt pár év, és kiderült, hogy a mozinak otthont adó pályaudvart elkezdték bontani, és találtak egy 250 kilós bombát, centire pontosan ott, ahol a dobom állt. 

Na de nemcsak ez történt évekkel később, hanem a közös koncertezést folytatva eljutottunk a Sziget Fesztivál alatt a Mokka Cukába, ami akkoriban egy tenyérnyi Vizo-birodalom volt a gigantikus fesztiválon belül. Az apropó úgy jött, hogy Otto a Skinny Puppy technikusaként + előzenekarként turnézott, és összehangoltuk, hogy a Skinny Puppy koncertje után kezdjünk. Az eredeti terv szerint a koncert után a zenekar tagjaival közösen beöltözve átsétáltunk volna a Mokkába, de ebből nem lett semmi, már nem emlékszem, hogy miért. A koncertünkre a jelmezek hatására azonban így is pillanatok alatt megtelt a hely, meg persze ez még abban az időben volt, amikor jártak magyarok is, meg nem feküdt le mindenki a sátrában éjfélkor.

A koncert csúcsa talán az volt, amikor bejelentettem egy köteg cd-vel a kezemben, hogy aki beugrik a dobomról meztelenül a közönségbe, kap egy lemezt. Szerintem van, akinek azóta se adtam oda, cserébe a dobom pozdorjává tört, és voltak csuromvéres, meztelen emberek a tömegben.

Érdekes adalék, hogy sikerült reggelig innom, miközben a Szigetnek dolgoztam abban az évben. A koncert másnapján felkeltem, elmentem letudni a szokásos reggeli hugyozást, és akkorát üvöltöttem, hogy a biztonsági őr berohant a budiba. Gondolom, felfázhattam, vagy valami, de olyan volt, mintha szilánkokat hugyoztam volna. Húgom, aki életében először és talán utoljára jött ki a Szigetre, hozott nekem vesegyógyszert, de a maradék két nap még így is fájdalommal és szenvedéssel telt. Cserébe viszont kapott mindenki egy maradandó élményt, és az ilyenért szinte meghalni is érdemes.

(A koncerten egyébként ott járt az Index kritikusa is, és azt írta, hogy: „A hangulat óriási volt, még arra is rávettek egy fiút a közönségből, hogy tökmeztelenül, szőrös pöcsöstül stage-divingoljon, majd kutyapózban doboljon. Kapott is jutalmul egy cd-t. A színtiszta és valójában igenis rutinos trash-show-val kísért sikítozós, ultrasteril breakcore jó volt, de azért annyira nem. Pándi amíg dobolt, viszonylag pontosan tette, aztán pedig fecskegatyában, zakóban hörögte, hogy »I'm too sexy for my shirt«. A végén összeölelkeztek Ottóval, majd eleredt az eső és minden tiszta sár lett. Zene C+, buli A.")

És akkor mindez videón is:

Van saját szigetes sztorija az elmúlt 24 évből? Írja meg nekünk!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!