1997: A kocsim bedarálta Lemmy kazettáját

Ez a 25. Sziget. 1993-ban Müller Péter Sziámi és Gerendai Károly közösen találta ki, hogy „kell egy hét együttlét” – az egykori Diáksziget fővédnöke az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád volt. Azóta eltelt 24 év, és nagyon sok minden történt a Szigettel és a Szigeten is: megpróbáltunk néhány emléket összegyűjteni:  Rupaszov Tamás a Trottel basszusgitárosa és motorja a Sziget kezdete óta több féle funkcióban dolgozik a nagyszínpadon. Ezek a történetek is különböző funkcióban estek meg, ugyanis Tamás dolgozott mint runner, azaz zenekart szállított reptérről vagy reptérre, és volt úgynevezett babysitter, amikor egy fellépőt kellett kísérgetni és asszisztálni.

Macklemore: Be akart menni a városba sétálni a főhősünk. Odarendeltek mellé, hogy vigyem be valamerre. Elindultunk úgy, hogy egy hatalmas kalap volt a fején, ami úgy van méretezve, hogy szemkontaktust ne tudj vele kialakítani, úgyhogy én a szemét egy másodpercig nem láttam. Elindultunk a nagy szekrény biztonsági őrrel, és azt mondta, hogy ő a boulevardot akarja megnézni. Elmentünk az Oktogonra, kiszálltunk, elkezdtünk baktatni egymás mellett, de én végig úgy éreztem, hogy egy nagy lebegő kalap mellett sétálok. Az első sarokig épp hogy eljutottunk, amikor megállt, és elégedetten azt mondta, hogy hát ez nagyon szép volt és menjünk vissza a kocsihoz. Azzal a lendülettel megfordultunk, visszamentünk a kocsihoz és visszamentünk a Szigetre, konkrétan egyetlen perc séta után.

Lemmy a Motörheadből: Beült a kocsiba a reptéren. Rámnéz kedélyesen és kérdezi, hogy hallgathatunk-e zenét? Mondom persze, ott a magnó, tegye be. Elővett az ingzsebéből egy kazettát. Megkérdeztem tőle, hogy mi ez, mire mondja, hogy ez az ő projektje Berlinből. Ha jól emlékszem valami szutyok punk volt, aminek a producere volt. Hallgatjuk pár perce, majd a zene elkezd lassulni, és megáll. A magnóm konkrétan megzabálta a kazettát. Nyilván elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz, de meglepetésemre egyáltalán nem parázott rá. Legyintett egyet, fepattintotta az üveg Jack Danielst, és mosolygott az egészen.

Toy Dolls:  Az egyik legsúlyosabb sztori az volt, ami minden runner rémálma, ugyanis elcseréltem két zenekart a reptéren, a Toy Dollst és a Blurtöt. Mondták, hogy ki kell menni a Toy Dollsért Ferihegyre késő este. Egyedül állok, alig van ember a terminálban. Nem jön senki, és elkezdtem kételkedni, hogy megérkeznek. Végül hosszú várakozás után, mint egy western filmben, megjelenik velem szemben három punk arc, két gitárral. Hopp mondom magamnak, hogy ott vannak, megjöttek végre. Közelítek a Szigetes passzal jól láthatóan kirakva, és lezajlott egy igen minimalista párbeszéd:

-You?

-Yes! You Sziget?

-Yes!

-Ok lets go!

Fontos adalék, hogy én láttam a Blurtot korábban, csak eszembe nem jutott felismerni Ted Miltont, annyira rá voltam állva fejben a Toy Dollsra, akiket viszont nem ismertem képről egyáltalán. Beültünk a kocsiba, és már a rakparton megyünk a Tusculanum hotelbe, amit nem értettem, mert az egy kis Békásmegyeri szálloda, nagyon idegen lett volna egy ilyen kaliberű fellépőhöz. Már a Római-parton vagyok, amikor csörög a telefonom és Dan Panaitescu, a zenekarokat lekötő munkatárs hív üvöltve: “ HOL A FASZOMBA VAGY? OTT ÁLL A TOY DOLLS A FERIHEGYEN!"

Bepánikolva lebasztam a telefont és hátra néztem:

-Who are you?

-Ted Milton and the Blurt.

A rakparton voltam, már nem tudtam mit csinálni, gyorsan kidobtam őket a hotelben, és tűztem vissza Ferihegyre. Persze Dannak csak azt mondtam, hogy mindjárt ott vagyok, elakadtam a forgalomban és csak évek múlva mondtam el, hogy a Blurtöt hoztam el tévedésből.

Oasis: A legfurcsább fellépő számomra talán Noel Gallagher volt az Oasisből. (Rupaszov Liam Gallagherre gondolhatott - a szerk.) Abban az évben amikor játszottak, le volt minden zárva körülöttük, a fél backstage csak az övék volt. Ekkor még nem is volt ennyire kiépítve a színpad mögötti rész, jóval nomádabb volt, mint most. A konténerük mellett volt a kerítés, ami egy fás részre nézett, a lezárt részen pedig tűzött a nap. Noel (Liam) odahúzott egy széket, beült 50 fokban napszemüvegben, nyakig felhúzott bőrdzsekiben, és órákon keresztül ült, miközben egy irányba nézett fixen. Elmentem enni, ott ült. Elmentem intézkedni, még mindig ott ült. Konkrétan órákon keresztül egy helyben ült a tűző napon és meredt a semmibe. A mai napig eszembe szokott jutni, és gondolkodok, hogy mégis mi járhatott a fejében.

Van saját Szigetes sztorija az elmúlt 24 évből? Írja meg nekünk!

  A mi szigetes sztorijaink:

• Pándi Balázs és Otto von Schirach
• Dragomán György és az Iron Maiden
• Haász János és a Prodigy
• Kerékgyártó Yvonne és a Toy Dolls