Egy magyar lány, akiért megőrül Kelet-Európa

2018.04.22. 20:28 Módosítva: 2018-04-22 20:28:25

Létezik egy mára komoly tradíciókkal rendelkező VIA Gra nevű zenei formáció Ukrajnában, melynek egyik énekese egy kárpátaljai magyar lány. Herceg Erika gyakorlatilag a semmiből lett egész Kelet-Európa – Oroszországot is beleértve – egyik legismertebb sztárja, ráadásul nem csak előadóként, hanem modellként is, hisz sikerült többek között az ukrán és az orosz Playboyba, illetve a Maxim nevű magazinba is bekerülnie. Az ezzel kapcsolatos érzéseiről és tapasztalatairól mesélt az Indexnek.

Herceg Erika 1988-ban született az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalján, egy alig ezer lakosú, Kisdobrony nevű faluban (másfél kilométerre tőle egyébként található egy Nagydobrony nevű település is). Nehéz gyerekkora volt, édesapja és édesanyja is egészségügyi problémákkal küzdött, gyakorlatilag neki kellett felnevelnie a nála hat évvel fiatalabb öccsét.

Rossz anyagi körülmények között nőttem fel. Apu nagyon sokat dolgozott, hogy legyen mit ennünk, legyen meleg ruhánk, de nekem is ki kellett vennem a részem a ház körüli munkákból. Nagyon korán megtanítottak főzni és takarítani, ha pedig nem volt iskola, akkor a kertben vagy a fóliában kellett segítenem.

erika kicsi
Kép: Herceg Erika archívumából

Az általános iskolát Kisdobronyban végezte el, kitűnő jegyekkel. Korábbi fizikatanára szerint nagyon okos lány volt, remekül kijött a többiekkel. Ezt Erika is megerősítette, bár szerinte ez sokkal inkább annak volt köszönhető, hogy már akkor megrögzötten kerülte a konfliktust. Barátai nem nagyon voltak, ez pedig azután sem változott, hogy 13 évesen a Nagydobronyi Református Líceumban kezdett el tanulni a környékbeli gazdag és tehetősebb emberek gyerekeivel.  

Nem szerettek az iskolában, nem is volt igazi barátnőm, kicsit kívülálló ember voltam. Ez a líceumban sem változott, mivel az én szüleim nem tudták megadni nekem az olyan a materiális javakat, mint a drága ruhák, sminkkészlet, kozmetikák, zsebpénz, így ott se barátkozott velem senki.

A líceumnak azonban megvolt az az előnye, hogy legalább felfigyeltek rá és voltak sikerélményei. Itt kezdett el énekelni, az iskola énekkarának szólistájaként versenyeken indulhatott, népdal kategóriában például első helyezést ért el a IX. Kárpátaljai Magyar Dalversenyen. 

A líceumi énektanára szerette volna, ha Herceg egy ungvári zeneiskolában folytatja a tanulmányait. A lánynak azonban esélye sem volt, ugyanis nem tudott semmilyen hangszeren játszani, ez pedig kritérium volt a felvételihez. Így jobb híján az érettségi után közgazdasági szakra felvételizett a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, és sikerült is ösztöndíjasként bejutnia a felsőfokú intézménybe.

Apukámat okolom, hogy nem jutottam el az ungvári zeneiskolába. Minden vasárnap az öreg kisdobronyi papnéhez jártam beszélgetni, aki annyira rendes volt, hogy tanítani kezdett orgonán játszani. Legelőször a Boci, boci tarkát tanította, majd templomi énekeket. Miután nálunk is nyílt egy zeneiskola, sírva könyörögtem apunak, hogy írasson be oda, hadd tanuljak meg zongorázni. Tudtam, hogy nem volt pénzünk zongorára, de egy szintetizátort vehettünk volna, de apu nem akarta erre áldozni a pénzt. Nem szabadna így éreznem, haragszom is emiatt magamra, de ez még mindig fáj.

Új város, új külső, Playboy

Miután felköltözött Beregszászba, a család rossz anyagi helyzete miatt a tanulás mellett munkát kellett vállalnia. Főleg éttermekben és bárokban szolgált fel, pincérnőként vagy ügyfélszolgálatosként dolgozott, de a lehetőségei korlátoltak voltak az ukrán/orosz nyelv ismerete nélkül. Közben persze ismerkedett, lett is egy viszonylag komoly barátja, aki álláslehetőséget kapott az ukrán fővárosban és vitte volna magával a lányt.

Fiatalon nem volt más, csak a hangom. Nem voltam szép, nem voltam vékony, mint most. Nyelveket sem tudtam, fogalmam sem volt, hogyan boldogulnék Kíjevben. De amikor a barátom megkért, aludtam rá egyet és spontán bevállaltam. Apu nem örült, azt mondta, hogy elment az eszem, de én akkor már döntöttem.

Három évvel a felvételit követően, az alapszakos diplomájának megszerzése után tehát úgy döntött, hogy a barátjával együtt megpróbálkozik az ukrán fővárossal. A kijevi kaland azonban elsőre egyáltalán nem jött be. A kapcsolata fél év alatt véget ért, ezután egyik barátnőjénél lakott és nem volt sok alternatívája. Megpróbált modellként érvényesülni és sikerült is megcsípnie pár fotózást, ez azonban kevés volt a boldoguláshoz. Ha az édesapja nem betegszik meg, és nem Kijevben kezelték volna, akkor minden bizonnyal hazamegy. 

Erika Herceg (@erikaherceg) által megosztott bejegyzés,

A főiskolás önmagához képest hatalmas változásokon ment keresztül: életmódot váltott, leadott 30 kilót, illyetve saját spórolt pénzén megcsináltatta a melleit. A nő külsejére az ukrán Playboy is felfigyelt, a 2012-es novemberi számban pedig már szerepelt is, majd 2013-ban az orosz Playboyban is feltűnt. Ebben a novemberi példányban hirdették meg, hogy új szólistákat keresnek a VIA Gra nevű együttesbe. 

Magyarul az ukrán tehetségkutatóban

A VIA Gra nevű női popformációt 2000-ben hozta létre egy grúz producer. A zenekar rettentően népszerű Kelet-Európában, ami végül is annyira nem meglepő, hisz bizonyos időközönként cserélődő, három modellalkatú énekes alkotja. A tagokat ráadásul egy kvázi X-Faktorhoz hasonló tehetségkutatón válogatják ki, tehát kifejezetten nagy a felhajtás körülötte. A legújabb generációváltást pedig 2013-ra ütemezték, tehát pont jókor a modellként feltörekvő Herceg számára, aki apja tanácsára vállalta el a castingot. 

Gyerekkorom óta ilyenről álmodtam, de soha nem gondoltam, hogy valóra is válik. 21 évesen jelentkeztem az X-Faktorba, vissza is hívtak, de aztán végül nem tudtam elmenni és nem hittem, hogy ennél többet elérhetek. A Casting VIA Grának is úgy vágtam neki, hogy nem voltak elvárásaim vagy komoly reményeim, hisz még oroszul sem tudtam, és nagyon erős magyar akcentusom volt.

A magyarsága azonban kifejezetten kapóra jött, hatalmas szerepe volt abban, hogy a két ukrán csapattársával sikerült megnyernie a válogatást. Az egyik fordulóban egy korábbi VIA Gra dalt, az Emancipationt akarták énekelni, de nem sokkal az előadás előtt szóltak nekik, hogy az a szám már foglalt, helyette a Stop! Stop! Stop! című dalt kell előadniuk.

Az utolsó pillanatban megváltoztatták a dalunkat. Nem beszéltem oroszul, nem ismertem a szöveget, esélytelen volt, hogy megjegyezzem. Régebben verseket írtam, jó voltam magyar nyelvből és úgy voltam vele, hogy biztos nem fogok a színpadon lalalázni. Így hát rögtönöztem: elkezdtem magyarul énekelni és még rímelt is. Kockáztattam és bejött.

VIA Gra!

Miután Herceg Erika és társai megnyerték a döntőt, három napra már Dubaiban kellett fellépniük egy születésnapon. Az orosz nyelvvel még mindig akadtak problémái, mert bár a zenekarral megértették egymást, a közönséggel való kommunikáció nem ment zökkenőmentesen. Karrierje elején gyakran előfordult, hogy felhívta az apját, hogy segítsen neki lefordítani például az előadás alatt a közönségnek szánt szövegeket.

VIA Gra, jobboldalon Herceg Erika
VIA Gra, jobboldalon Herceg Erika
Kép: Herceg Erika archívumából

Magyar akcentus ide vagy oda, a formáció időközben egyre népszerűbb lett egész Kelet-Európában- A Peremirije (Fegyverszünet) című számukért 2014-ben megkapták Az Év Dala díjat az Orosz Rádió által rendezett éves zenei díjátadó gálán, majd később valamennyi daluk nyert Golden Gramophone-t az orosz bizottságtól.

A volt szovjet tagországokon kívül felléptek már Spanyolországban, Ausztriában, Svájcban, Dubaiban és Törökországban is, de még az USA-ból is kaptak meghívást. Tulajdonképpen mindenhová eljutottak már, ahol oroszok élnek és van elég pénzük a fellépésre.

Bárhová megyek, ahol oroszok vannak, ott mindenki megismer. Ettől azonban még nem érzem magam sztárnak, nem vagyok énekesnő, nem vagyok egy Beyonce. Én közepesen éneklek, inkább előadóként tekintek magamra. A szerződésem ráadásul hamarosan lejár, és egyelőre nem tudom, mi lesz majd ezután. Talán hosszabbítnak velünk, talán nem, de megpróbálok mindenhez pozítívan hozzáállni. Így vagy úgy, ez egy újabb jelentős mérföldkő lesz a számomra, és nagyon hálás vagyok a Jóistennek mindazért, amit elértem. Ha nem hittem volna, hogy mellettem van valaki, aki fentről segít nekem, soha nem jutottam volna el idáig.

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?