Nyáltengerből emelkedhet ki az AWS

A 63. alkalommal megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon is folytatódik Magyarország dicsősége, sorozatban a hetedik évben van ott a hazai versenyző a döntőben. Az AWS-nek duplán sikerülhet  kitűnnie a mezőnyből, hiszen kisebbségben vannak a nem angol nyelvű dalok, ráadásul metál sem igazán szokott szerepelni a versenyben. Emiatt nem is tartozik az igazi esélyesek közé, de az nem lenne nagy meglepetés, ha Pápai Jocihoz hasonlóan sikerülne bekerülnie a legjobb 10 közé. A legpesszimistább jóslatok szerint is 15. lehet a magyar együttes.

Megnéztük, hogy a döntőbe került 26 dal körül melyek azok, amik valami miatt különlegesek, vagy a fogadóirodák a legesélyesebbnek tartanak a győzelemre. Az utóbbiak az elmúlt években elég stabilan meg tudták jósolni a győzteseket.

Az idei döntő szombaton este 9-kor kezdődik, a Duna tévén lehet majd nézni, de itt az Indexen is készülünk élő közvetítéssel.

Ciprus (Eleni Foureira: Fuego)

A görög születésű Eleni Foureira 2018-ra méretezett popdala jelenleg az egyik legesélyesebb a mezőnyben. Az angol nyelvű dalból leginkább a fura hegedűtéma maradhat meg az emberben, körülbelül ez választja el attól, hogy ne legyen egy inspirálónak szánt, de teljesen átlagos/jellegtelen popdal. A szövegben a mindent felperzselő tűz párkapcsolati környezetben kerül elő, de könnyen bele lehet látni az utóbbi idők zaklatási botrányaira adott reakciót arról, hogy a nők visszaszerzik hatalmukat.

Izrael (Netta: Toy)

Nem olyan meglepő, hogy az izraeli dal a mezőny másik esélyese. Olyan, mintha fogtak volna egy meglévő számot, és elkezdtek volna bele mindenféle halandzsázást, meg furcsaságokat beletenni. Így születhetett meg ez az elég tipikus eurovíziós dal, ami harsány, és akkor is fel fog tűnni, ha egyébként csak a háttérben megy a közvetítés.

Franciaország (Madame Monsieur: "Mercy")

Ha politikai üzenet miatt fog nyerni egy dal, akkor jövőre a franciák rendezheti az Euróvíziót. Ők automatikusan bent vannak a döntőben a Mercy című dalukkal, ami egy olyan menekült kislányról szól, aki menekülés közben született a Földközi-tengeren. A dal megemlékezik az ilyen körülmények között elhunyt gyerekekről is, ehhez pedig egy elég fülbemászó electropop-alap társul. A francia dalszöveg gyengítheti az esélyeit.

Litvánia (Ieva Zasimauskaitė: When We're Old)

A fogadóirodák többsége a legjobb ötbe várja a litván dalt is, amit őszintén nem értek, sok újat nem mond a szeretetről, mint a legfontosabb érzelemről. Tipikusan az a fajta ballada, amiből mindenki hallott már több tucatnyit, általában romantikus filmekben, aláfestő zeneként.

Svédország (Benjamin Ingrosso: Dance You Off)

Szintén a legjobb ötbe várják a svéd versenyzőt, ami lehet, hogy itt nem fog nyerni, de ha a rádiós játszásokat és a slágerlistákat nézzük, akkor kábé ez az egyetlen, aminek szerte a világon esélye van jó pozíciókat megszerezni. Justin Bieber vagy Troye Sivan is énekelhetné ezt simán. Nem véletlen, hogy Svédország a lapra szerelt bútorok mellett a legfelkapottabb producerek (Max Martin például) hazája is. Főleg ők diktálják, hogy milyen irányba halad a popzene, a Dance You Off is újabb példája a slágergyáruknak.

Németország (Michael Schulte: You Let Me Walk Alone)

Ha mindenféle információ nélkül mutatnák meg ezt a dalt, azt mondanám, hogy ez az angoloké , mert a különösen szomorú dalt a gyászról akár James Blunt is énekelhetné. Ez is olyan szám, amiből mindenki hallott már többet is, olyasmi, amit olyan filmekben szeretnek használni, amikben kutyák halnak meg. Ahhoz elég lehet, hogy bekerüljön a legjobb 10 közé.

Ausztrália (Jessica Mauboy: We Got Love)

Ez már a negyedik alkalom, hogy Ausztrália is versenyez az Eurovíziós dalfesztiválon, de azt hiszem, hogy ezen a tényen most is sokan meglepődnek. Olyan szempontból nem számítanak igazi versenyzőnek, hogy hiába nyernének, nem ők lennének a következő évi gála házigazdái. Ezzel együtt Jessica Mauboy egy hihetetlenül jellegtelen dallal indul, de mivel egy nagyszerű előadóról van szó, a karizmája simán hozhat egy csomó szavazatot az ausztráloknak.

Hollandia (Waylon: Outlaw In 'Em)

Waylon esélyeit igen gyengére ítélik a fogadóirodák, ami abban a tekintetben kicsit furcsa hogy 2014-ben már indult az Eurovízión, és akkor konkrétan második lett Conchita Wurst mögött. A mostani dalát annyira nem érzik esélyesnek, pedig ez is kilóg az összképből, igazi country, amiből csak úgy süt az amerikai középnyugati romantika. Nyerni nyilvánvalóan nem fog, de szerintem jobb teljesítményt nyújt majd, mint amit jelenleg várnak tőle.

Olaszország (Ermal Meta e Fabrizio Moro: Non Mi Avete Fatto Niente)

Magyar fülnek nyilván nem mond túl sokat, de az olaszok a legnagyobb sztárjaikat küldték az idei versenyre. Ha ez pedig nem lenne elég, akkor témának pedig a komolyat és aktuálisat választottak: a terrort és a gyűlöletet. Ezen nem segít, hogy a végeredmény olyan, mintha a Mumford and Sons olaszra cserélte volna az énekesét. Ez a kedves kis dallamvilág valamennyire passzol a szeretet fontosságáról szóló szöveghez, viszont egyáltalán nem számít divatosnak mostanság. Ha a legjobb öt közelébe kerülnek az már meglepetés lesz. 

Csehország (Mikolas Josef: Lie to Me)

A cseh versenyzőre aztán nem lehet mondani, hogy ne lenne divatos. Az angolul énekelt szöveg mondjuk tartalmaz váratlan fordulatokat, de a szavazás úgysem azután történik, hogy mindenki alaposan kielemzte az összes dal lehetséges értelmezéseit. Ennek fényében a fülbemászó téma sokkal fontosabb lehet a sikerhez, ebben pedig bőven megvan, Josef ráadásul egykori modell, ami szintén hozhat neki néhány szavazatot, és akár még meglepetést is okozhat a toronymagas esélyesek között.