Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Véget ért a harmadik Kolorádó Fesztivál, mi pedig megpróbáljuk összeszedni, hogy mi volt fasza, és mi volt kevésbé fasza idén és mit várunk jövőre.
Ezt elég sokszor leírtuk már, de tényleg mindennél fontosabb, hogy a baromi jó és aktuális külföldi fellépők mellett remek magyar felhozatal is volt a fesztiválon. Most az már tényleg nem a szervezőkön múlik, hogy mondjuk a Wavves vagy a Hinds nem szakította szét a helyszínt, vagy hogy sokszor már mi sem értettük, mit kell érezni Chino Amobi alatt, de már az is nagy szó, hogy ezek az előadók ma itthon headlinerek lehettek. Szintén nagyon klassz, hogy az eddigi évekhez hasonlóan látszik, hogy az itt fellépő magyar zenekarok kifejezetten szeretnek itt játszani, a közönség meg sokszor jóval nagyobb számban érdeklődik, mint egy mezei klubbuliban. A fesztivál alatt megnézett magyar zenekarok koncertjei mind kiemelkedően erősek voltak, a Middlemist Red énekese konkrétan a nagyszínpad tetejére felmászva énekelt, a Dope Calypso koncertjén volt, hogy egyszerre 30 ember ugrált a színpadon, a sokszor kicsit szétszórtnak tűnő Fran Palermót csak nagyon kevésszer láttam ennyire kompaktnak, összeszedettnek, ahogy a Deep Glaze-ről is simán kijelenthető, hogy százszor jobbak élőben, mint felvételen. Mindezt úgy, hogy egy-egy feltörekvő magyar zenekarra simán többen voltak kíváncsiak, mint egy teltházas A38, és ez mindenképpen lelkesítő. Arról nem is beszélve, hogy több alkalom is volt, amikor már egyszerűen nem fértem be a Csűrbe, annyi ember volt.
Az sem újdonság, hogy a fesztiválnak helyet adó cserkészpark nagyon hangulatos, és idén is készültek új helyszínekkel, dekorációkkal, fényekkel, amitől valahogyan az egész környék inkább egy nagy nyári tábornak, mintsem hatalmas zenei rendezvénynek tűnjön. "Mint tömegrendezvény, remek volt a lebonyolítása, profi csapat elégítette ki a szórakozni vágyók kívánságait, nem voltak nagy sorok, csomó helyszin közül lehetett válogatni, a settinget illetően nem érheti szó a ház elejét" - írta nekünk nagyon diplomatikus modorossággal egyik kollégánk azzal kapcsolatban, hogy a kezdeti évek kisebb-nagyobb gondjai után idén nagyon úgy tűnt, hogy egyben van a szervezés, mégha azért többször is hallottunk olyan párbeszédeket, hogy egy-egy zenekar tagjainak nyoma veszett percekkel a fellépés előtt, és néhol egészen meredek csúszások voltak.
Azonban a legmeglepőbb pozitívum, hogy a fesztivál kifejezetten pénztárcabarát volt. Eddig az olcsó belépőt kompenzálták belvárosinál magasabb árakkal, idén viszont 550-ért mérték a négy deci Drehert, és már 700-ért is lehetett kapni valamilyen vodkát, ahogy 1100-1700 forint környékén rendesen is lehetett enni. Nem tudom, mennyi igaz abból a pletykából, hogy a borzalmas, esős időjárás miatt a szervezők az utolsó pillanatban csökkentették az árakat, mindenesetre feltétlenül támogatom, mert ennél olcsóbban talán csak kis térségi fesztiválokon. adnak bármit.
Csalódás, hogy utolsó este, tíz után mintha mindenhol kiengedték volna a színtelen-szagtalan baszatós technót a palackból, ugyanaz a maszatolás ment mindenhol. Hangulatosak voltak a fények és a tábortüzek, de az egeszből hiányzott a lélek.
- mondta kollégánk, aki csak az utolsó estére ment ki, és annyira nem lőtt mellé, mert a kezdetek óta valóban feltűnő, hogy a koncertek után egy-két kivételtől eltekintve tényleg kicsit sok a techno mindenhol. Ami egyrészről érthető, hiszen maguk a szervezők egy része is ebből a vonalból érkezik, és elég tudatosan építenek rá, de tényleg jó lenne valamivel több alternatíva annál, hogy a Vittula eldugott kis minihelyszínen vagy gimis punkzenére vagy Ámokfutókra lehet bulizni, ha annyira nem érezzük a több órás egy helyben topogást. Az első Kolorádón például a Kőszívű Ember Fiai nevű doom-szerű rockzenekar hajnal 2-kor adott egy annyira kiemelkedően hangulatos koncertet, hogy azóta is várom rá, mikor lesz esetleg több éjfél utáni koncert a Kolorádón, ahogyan például a barcelonai Primaverán is elfér egymás mellett egy kis techno-félsziget és több koncert is akár hajnali ötös kezdéssel.
Miközben nyilván lehet azzal vitatkozni, hogy az ember ne a telefonját nyomkodja, ha szórakozni megy, azért tényleg kicsit szívás, hogy nincs ac helyszínen térerő, mondjuk emiatt a fesztiválozóknál sokszor csak a szervezők szívnak nagyobbat. Oké, van valami bája, hogy egy időre elveszted a haverjaidat, de aztán már inkább frusztráló, hogy nem lehet senkit sehol elérni, ahogy az is, hogy lusta ember nyilván nem töltöte le a programot a telefonjára, a kinyomtatott verziót meg valahogy sehol sem találja. Az első évben még volt adótorony, azóta viszont inkább elfogadta mindenki, hogy nincs térerő, kész. Ha tetszik, ha nem, ezt lassan nekünk is el kell.
A legtöbb kritika az odajutás és a biztonságiak miatt érte a szervezést eddig, idén hála az égnek tényleg csak apróságok jutottak eszünkbe. A korábban fesztiválozókat verő, az aranyosan pogózó kissrácokat megrángató bunkók idén eltűntek, a helyükre érkező biztonságiakkal semmi rossz tapasztalatunk nem volt, és mástól sem hallottunk hasonlót. Az oda- és visszajutás is mintha gördülékenyebben ment volna idén, bár az továbbra is rohadt idegesítő, hogy a buszok hollétéről, érkezéséről mindig csak annyit lehet tudni, hogy 10-15 perc, cserébe egyáltalán nem biztos, hogy felférsz, és nem kell még egyszer ennyit várni. Egy szerencsétlen pár például a szemünk láttára késte a buszát hazafelé, mert a sofőrtől tudták meg, hogy jegyet kell venni, aztán mire visszamentek a megvásárolt jeggyel, a sofőr már nem engedte fel őket, mondván megtelt a busz. Ez nyilván nettó köcsögség, de magunk sem tudunk olyan megoldást, ami kiszűrhetné az ilyen eseteket.
Borítókép: Nagy Szabolcs / Index.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon