Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Stenk cikkek
Önnek jutott már eszébe, hogy eljátssza a Toto együttes Africa című dalának éneksávját egy gumicsirkén? Nem hibáztatom, ha nem, de jobb ha tudja, hogy ilyesmivel kétmillió megtekintést is össze lehetett szedni idén a YouTube-on, pedig tényleg semmi más nincs benne, csak az Africa éneksávja egy gumicsirkén (na jó, meg egy igazi csirke).
Az internetes mémek kialakulása általában teljesen felfoghatatlan folyamat, főleg mostanában, amikor a netes kultúra odáig jutott, hogy már a szanaszét torzított ironikus impact font mémeken, az e betűn, és poszt-ironikus doge képeken is nevetnek az emberek.
A folyamatosan változó trendhullámok kellős közepén elég kevés igazi szikla van, ami tényleg kiállja az idő próbáját, de a Toto idén 36 éves dala, az Africa pont ilyen. Már évek óta lappangott a kollektív tudattalanban, de idén aztán tényleg egészen bámulatos karriert futott be,
Látszólag teljesen indokolatlanul.
Joggal kérdezheti meg bárki, hogy mégis mi a fene lehet annak a hátterében, hogy fiatalok csillogó szemmel üvöltik az Africát, vagy hogy egy bristoli klubban azt tervezik, hogy egy egész éjszakán át csak az Africa fog szólni. Ha konkrétan megfejteni nem is lehet az Africa titkát, azért nagy vonalakban össze lehet rakni az ide vezető utat.
Örökzöld megasláger
Az egész akkor kezdődött, mikor 1982-ben, az amerikai Toto két kevésbé sikeres album után Toto IV címmel kiadta a negyedik lemezét. Az 1976-ban alakult zenekarnak muszáj volt valami nagyot gurítania, ugyanis hiába robbantak be a köztudatba a Toto címet viselő debütáló lemezükkel – rajta olyan örök klasszikusokkal, mint a Hold the Line –, az azt követő két megjelenés, különösen a stadionrock felé kacsintgató Turn Back nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a kiadó pedig finoman szólva nem nézte jó szemmel a dolgot. Úgyhogy a Toto a Turn Back kudarca miatt a Toto IV-nél visszaváltott a korábbi, jól bevált formulára, sőt több tekintetben még tovább tökéletesítette azt, ez pedig meg is hálálta magát: a negyedik album
- háromszoros platinalemez lett,
- az emberek vették mint a cukrot,
- az öt kislemezből három top 10-be került a Billboard Hot 100-as listáján,
- a világhírt is meghozta a zenekarnak
- és összesen hét Grammy-díjat ért, amiből az egyiket amúgy a magyar származású hangmérnök, Greg Ladányi kapta.
Ez utóbbi elsősorban a Rosanna című számnak volt köszönhető, pedig már akkoriban sem azt, hanem az Africát játszották rongyosra a rádiók, és az Africa volt az is, ami 1983 februárjában azóta is egyedüli Toto-dalként eljutott a Billboard százas listájának legelső helyére. A dal 1982 októberében jött ki kislemezként is, ebben a formátumban pedig Nagy-Britanniába például nem sima bakeliten, hanem egy limitált kiadású, Afrika alakú képlemezen jutott el, és részben pont emiatt ért fel a harmadik helyre a brit listákon, és lett a Toto legnagyobb slágere a szigetországban.
Akkoriban viszonylag szokatlan módon klip is készült hozzá, ami az 1981-ben indult MTV-n futott be nagy karriert, azóta pedig YouTube-on hódít, ebben a pillanatban már elég közel jár a 400 millió lejátszáshoz a videó.
Remekül látszik tehát, hogy mekkora hatása volt a megjelenésekor, és azóta is az Africának, ez pedig annak fényében különösen vicces, hogy
majdnem lemaradt az albumról, mert úgy érezték, hogy tök szar az egész szám.
Steve Lukather gitáros egy 2006-os interjúban egészen konkrétan arról beszélt, hogy akkoriban úgy érezte, ez a legrosszabb szám az albumon, mert a szövegnek nem volt semmi értelme, és nem is illett a többi dal közé, végül pedig egy, a CBS tévétársaságnál dolgozó csávó győzte meg őket, hogy tegyék rá a lemezre.
Az Africa amúgy tényleg kilóg kicsit a lemezről, nem véletlenül, mert az ötlet úgy született meg, hogy David Paich, a zenekar billentyűse a '80-as évek elején megnézett egy csomó dokumentumfilmet az afrikai emberek szenvedéseiről, és megpróbálta elképzelni, hogy mit érezne, ha ő lenne ott. Jeff Porcaro, a Toto néhai dobosa úgy írta le a dolgot, hogy
egy fehér srác megpróbál számot írni Afrikáról, de mivel sose volt még ott, csak abból tud kiindulni, amit a tévében lát, vagy amire emlékszik.
Ez megmagyarázza a bugyuta, sok helyen teljesen értelmetlen szöveget is (de tényleg, mit akar jelenteni az, hogy "As sure as Kilimanjaro rises like Olympus above the Serengeti"), mert az egésznek a lényege a kontinens iránt érzett szeretet átadása, így aztán a szöveg nem is akart valami összeálló egészet alkotni.
Ettől függetlenül egy tök jó számról beszélünk, ami le sem tagadhatná, hogy a '80-as években született. Ez utóbbi fontos sarokpont, mert
pont emiatt lesz generációkon átívelő és kortalan az Africa.
Az idősebbek tényleg nosztalgiával gondolnak vissza rá, a fiatalabbaknak is pont úgy hangzik, mint azok a zenék, amiket a szüleik hallgattak régen. Mostanában egyébként is reneszánszát éli a '80-as évek: a synthwave, a vaporwave, és az olyan sorozatok és filmek, mint a Stranger Things vagy a Ready Player One is ezt a retrohullámot lovagolta meg.
I bless the memes down in Africa
De miért ugrott rá az elmúlt években az internet pont erre a számra, mikor csomó más dal is született a '80-as években, amit előszeretettel magasztalnak a kritikusok és a laikusok egyaránt? Erre már nehezebb válaszolni. A Vice még tavaly novemberben próbálta megfejteni az enigmát, ők pedig végső soron arra jutottak, hogy a nosztalgiafaktor, illetve a totál ködös szöveg lehet az oka a dolognak, ebben pedig tényleg van igazság:
nagyon kevés olyan örökzöld sláger van, amivel bárki tud azonosulni, de az africa abszolút ilyen.
Pont emiatt nem is nagyon kell hozzányúlni ahhoz, hogy mém legyen belőle, éppen úgy, ahogy mondjuk egy aranyos kutyás videóhoz sem: az Africát be lehet vágni teljesen indokolatlanul gyakorlatilag bármilyen más zene helyére, és működni fog, pont úgy, ahogy bármilyen mémet lehet kutyásítani.
Egy másik – pontosabban egy ezt kiegészítő – magyarázat lehet az is, hogy az Africa nem egyszerűen megmaradt a köztudatban, hanem időről időre mindig virális is lett valamilyen okból. Ez először a '90-es évek vége felé történt meg, amikor a Straight No Chaser nevű acapella csapat beépítette a dalt a The 12 Days of Christmas-feldolgozásába.
A felvételt aztán 2006-ban feltöltötték az akkor alig több mint egy éve létező YouTube-ra, ahol rögtön az egyik első igazán népszerű videó lett, az Africát pedig sikeresen bebetonozta a karácsonyi kánonba. A Straight No Chaser után a Rockstar Games is meglátta a dalban a potenciált, a 2002-es GTA: Vice City-ben ugyanis szintén szerepelt, egészen pontosan az Emotion 98.3 nevű csatornán lehetett vele találkozni autózás közben.
De megjelent például a Dokikban is 2004-ben, JD énekelgette a fürdőkádban a sorozat egyik epizódjában. Ez amúgy azért volt különösen szórakoztató, mert ez a rész az Óz, a csodák csodájának állított emléket, a Toto pedig Dorothy kutyájáról kapta a nevét.
A Know Your Meme ezeknél későbbre datálja a dal elmémesedését: ők egy 2010-es, és egy 2013-as feldolgozást emlegetnek katalizátorként, illetve az /r/TotoAfricaCovers subreddit létrehozatalát, ahova az emberek bedobálhatták az Africa-coverjeiket. Ekkoriban járta meg egyébként a Family Guyt is, a sorozat a tizedik évad szezonzárójában idézte meg Afrika szellemét.
Később aztán a South Parkban is tiszteletét tette a szám, a Memóbogyók adták elő a Fehér Házban, Kristen Bell összedobott egy videót az afrikai kalandjairól az Africával, ezzel nagyjából egy időben pedig megérkezett az alábbi emberiség elleni bűntett is, az azóta számtalan hasonló csodálatos förmedvénnyel jelentkező Pluffnub jóvoltából.
2017 végén aztán tényleg kilőtt a jelenség – időközben egyébként a Stranger Thingset is megjárta az Africa –, ha hinni lehet a Google Trends elemzésének, októberről novemberre kezdtek el hirtelen rengetegen rákeresni arra, hogy "toto africa". Ez valószínűleg a Vice korábban emlegetett cikkének is köszönhető, bár már az is pont ennek az okát próbálta meg kideríteni, miközben továbbgerjesztette a folyamatot.
Decemberben aztán elérkezett az Africa-saga legmeghatározóbb pillanata, ekkor jött létre ugyanis az a Twitter-fiók, aminek akkor 14 éves tulajdonosa küldetéséül tűzte ki, hogy addig nyaggatja a Weezer nevű amerikai rockbandát, amíg fel nem dolgozzák az Africát. Ez a kezdeményezés pont ugyanannyira indokolatlan volt, mint bármi más a dal életében az elmúlt néhány évben, de az internet ráharapott, a Weezer pedig végül beadta a derekát – igaz, előbb igazi trollokhoz hasonlóan az Africa helyett a Rosannát dolgozták fel.
Ebben a sztoriban amúgy az az igazán röhejes, hogy ahhoz képest, hogy mennyit kérette magát a Weezer,
a 2009-es "(If You're Wondering If I Want You To) I Want You To" után pont az africával kerültek fel megint a Billboard százas listájára.
Valószínűleg emiatt döntöttek úgy, hogy ha már így alakultak a dolgok, meg sem állnak ennyinél, éppen mostanában adtak ki klipet is a feldolgozáshoz, méghozzá Weird Al Yankovic közreműködésével.
És ez csak a jéghegy csúcsa: a közösségi média tele van Africás mémekkel,
tök mindegy mi a jelenlegi trend, abból fixen lesz egy africás verzió is.
Nyáron például legalább egy hétig a Gamecube kezdőképernyőjének össze-vissza módosított változatain pörgött mindenki, a kontentgyártás közben pedig szerencsére a Toto klasszikusáról sem feledkeztek meg, így született meg ez a videó:
A mém csúcsa egyébként számomra az volt, amikor egy csávó átalakította a Volvo 240-esét úgy, hogy a nyitott ajtót jelző pittyegés helyett az Africa 8-bites verziója szóljon, ennél jobb dolog pedig azóta sem történt a dallal.
Nem értem, de vicces
A Toto tagjai ennyire nem mélyedtek bele a dal népszerűségének boncolgatásába, de augusztus végén a Page Six-nek Lukather elmondta a saját véleményét a jelenségről. Szerinte marha vicces, hogy egy majdnem leselejtezett szám értelmetlen szöveggel idáig el tudott jutni, és hozzátette azt is, megtisztelő számára az egész helyzet, mert ezt már senki nem veheti el tőlük: a Toto is szerves része lett 2018-nak.
Elég beteg a humorérzékem, mikor az emberek mutogatják nekünk ezeket a mémeket, könnyesre röhögöm magam rajtuk. Minél szarabbak, annál jobban. Oké, néha kigúnyolnak minket, de kit érdekel? Hogy legyek mérges, mikor egy South Park-karakter szól be nekünk? Ez a legkirályabb dolog valaha!
– mondta a gitáros, aki azért korábban még ennyire nem értékelte az Africa sikerét, egy interjúban egyszer arról beszélt, hogy elképzelhető, hogy ők a legfélreértettebb rockzenekar a Földön.
Miért fontos a dinamikatartomány?
Ez a probléma a modern zeneiparra vezethető vissza, a '90-es évekkel kezdődően ugyanis egyre inkább megjelent az a gyakorlat, hogy a keverés során a lehető leghangosabb mixre törekedtek a stúdiók.
Ez alatt nem azt kell érteni, hogy a teljes zeneszám hangosabb lesz – hiszen 0 decibel fölött torzulnának a leghangosabb részek –, hanem azt, hogy a halk és a hangos részek közötti különbség, vagyis a dinamika jelentősen csökken.
Ennek az ún. hangerőháborúnak (loudness war) számos lehetséges oka van, de az biztos, hogy a hanganyagok minőségét rontja a dinamikasűrítés, azaz minél jobban törekszik valaki ennek elkerülésére, annál jobban fog szólni az anyaga egy (jó) hangrendszeren.
Lukather akkor azt mondta, hogy igen, a Rosanna és az Africa tényleg jó számok, de akik ezek alapján kategorizálják be a Totót, azok egyszerűen nem értik, a zenekar munkásságának mélységét. Ebben egyébként valahol igaza van:
- a Toto kiadott tizennégy lemezt,
- a tagok már a zenekar megalapítása előtt is a legjobb stúdiózenészek közé tartoztak,
- emellett pedig azt is érdemes kiemelni, hogy a Toto IV a mai napig referenciának számít az audofilek körében.
Ez utóbbiról Lukather bővebben is beszélt egy 2014-es interjúban, ahol egyebek mellett azt is elmondta, hogy a Toto deklaráltan olyan zenét csinál, ami egy jó hangrendszerrel annyira királyul szól, hogy nem is akar másra figyelni közben az ember.
Ezt az állítást amúgy a számok is igazolják: a lemezek dinamikatartományát – azaz, hogy hány decibeles a különbség egy audió jel legalacsonyabb és legmagasabb szintje között – listázó Loudness War adatai alapján a Toto csomó lemeze nemhogy megüti az elég jónak számító 14-es értéket, de meg is haladja azt. A Toto IV például 15-ös átlagpontszámmal bír, pont emiatt van az, hogy a mai napig előszeretettel használják a hangosítók a legnagyobb hangrendszerek tesztelésére is.
A Page Six egyébként megkérdezte a Billboard egyik fejesét is az Africa-jelenségről, aki szintén a folyamatos popkulturális megjelenésekben és a homályos szövegben látja az Africa sikerének titkát, Lukather viszont konkrétan bevallotta, hogy fogalma sincs, mi állhat a háttérben.
Kurvára nem értem, egy igazi enigma. Az biztos, hogy jó hangulatú dal, boldogságot sugároz. Nem egy szerelmes dal, úgyhogy amiatt nem lehet szomorúnak lenni, nincs politikai tartalma, úgyhogy amiatt sem. Ez igazából egy szám egy kitalált világból, Disneyland-dal, vagy valami olyasmi.
Rovataink a Facebookon