Gesztivel büntet a Prédikátorként visszatérő Pajor Tamás
További Stenk cikkek
- Itt a 2025-ös Coachella fellépőinek listája, először a fesztiválon a Green Day
- Van, amit sosem bocsájtunk meg magunknak
- Hová menekülsz, ha a megalázott tömegek felkelnek?
- A Linkin Park új lemeze a legfurcsább zenei élmény, amit jó ideje tapasztaltunk
- Budapestre hozza szólóprojektjét a Rammstein frontembere
"Prédikátor néven tér vissza a Neurotic együttes egykori frontembere, Pajor Tamás" – írja az MTI, és valahogy ez jobban lázba hoz, mint fontosabb mai hírek (mondjuk a davosi Világgazdasági Fórum). Én eléggé bírom a sorokon átívelően nyakatekert, de jól rímelő dalszövegeket – Ludditákat tulajdonképpen csak ezért hallgatok a mai napig –, és perverz örömet okoz netes keresésekkel helyre tenni a fejemben minden egyes ragot és betűt, amit a felvételen vagy a koncerten esetleg nem érteni kristálytisztán. Szóval Pajor régóta a radaromon van, a Neurotic Brékjét (meg a többit is) kívülről fújom, és a tékozló fiúként megtért, hitgyülis Pajor dolgai közül is sokat meghallgattam, csakis a textuális megoldások kedvéért.
A visszatérés (bár nem vettem észre, hogy Pajor eltűnt volna) a Patrióta című dal klipjével indul, amiből kiderül, hogy persze nem kell nagy újrabrandelésre gondolni. Pajor továbbra is a krisztusi értékek köré építi fel magát, és ez nekem éppúgy hiteles, mint a Xantus János Rock-Térítőjében látott drogos őrült. "A Prédikátor egy közülünk. Az igazit keresi a látszat mögött, a jót egy meghamisított, rossz világban. Keresi az utat a szívhez, ha kell, beszól, de ha kell, bátorít is" – idézi az MTI a művészt. A beszólásra korábban is láthattunk példákat tőle, például 2014-ben nagyot szólt a Vona-ellenes zenei kirohanása. Egyelőre úgy tűnik, a Prédikátor inkább bátorít, mégpedig hazaszeretetre. Elég töményen teszi ezt, mutatom:
Igen, az ott Geszti Péter, meg Szikora Róbert, meg FankaDeli, meg Oláh Gergő, meg Jónás Vera, meg a Punnany Massif egy része, meg Varga Miklós (akinek a felbukkanása a Speak-dal óta sehol nem lehet meglepetés), és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a tangóharmonikánál Gesztesi Károly. Ez egészen más világ, mint a No Vona amatőr, vágás nélküli, kézikamerás magánya: a Prédikátornak sok barátja van, és sportautóban csapat velük együtt, de akár az út szélén stoppoló legényeket és leányokat is szívesen lát a bulijában.
Ami viszont változatlan, az a költészetbe hajló, pajori szómágia, amit ingerküszöbtől függően lehet zseniálisnak vagy túlerőltetettnek, de akár borzalmasnak is nevezni. Én korábbi Pajorokon edződve a rímpárok többségét megsüvegeltem, de azért nem egy helyen fájdalmasan szisszentem fel, és megcsapott az izzadságszag. Ezzel együtt várom, hogy felkerüljön a netre a szöveg, és egyben elolvashassam az egészet, és értékelem az igyekezetet, hogy valaki megpróbál rímet találni arra, hogy Sepsiszentgyörgy. A mondanivalóba pedig nem tudok belekötni – mert a tékozló fiú nem lett tényközlő fiú, és Pajor véleménye akkor is markáns, ha pozitív. "Gondolkozhatunk bár a legkülönbözőbb módon az életről, a szülőföldünkről, de abban hasonlítunk, minden nehézség ellenére szeretünk itt élni (...) a másik ember elismerése és szeretete 2019-ben is képes felülírni a gyűlölet hangját" – írja az énekes a Patriótáról, és szerintem nagy szerencséje van, hogy a naivitás nincs a hét főbűn között.
A zene pedig... hát az is van, de nem olyan erős, mint a szöveg (Pajornál ezt általában így élem meg): vállalható, lazulós rapalap, felcsicsázva zongorával, gitárral, fúvósokkal, hegedűvel (zeneszerző: Szentkirályi György). És ha már a vendégek ott ülnek a Prédikátor mellett, dalra is fakadnak, sőt a sajtóközlemény szerint "néhány sor erejéig saját zeneiségüket és hangzásukat is belecsempészik a dalba" – ezt mondjuk egy-két kivétellel nem vettem észre (oké, Gesztesinél tényleg megszólal az a harmonika). Az viszont biztos, hogy Geszti Pétert mondjuk egy Fatima vagy egy Jónás Vera mellett énekesként legitimálni merész húzás, még akkor is, ha ez szépen demonstrálja a 2019-es Pajor ars poeticáját. Nem vagyok egység sugarú Geszti-gyűlölő, elismerem még dalszövegírói érdemeit is (A dzsungel könyvét bármikor meghallgatom a lányommal, hogy mást ne mondjak), de dalolva szerintem akkor is béna, ha óriások vállára áll. De próbálok megbirkózni ezzel az érzéssel, ha már a Prédikátor is erre kér, és ez az ára annak, hogy újra meghallgassam azokat a nyakatekert sorokat.
Rovataink a Facebookon