Csütörtök este fél 8-kor folytatjuk a komolyzenei közvetítés-sorozatunkat a Zeneakadémiáról. A mai koncerten Beethoven talán legismertebb, leghíresebb zenekari művét, a IX. szimfóniát adja elő az Óbudai Danubia Zenekar a Nemzeti Énekkarral. Nehéz túlbecsülni ezt a korszakos művet, amiről évtizedekkel ezelőtt a zenetörténész Szabolcsi Bence ezt írta:
„Természet és túlvilág, halandók és halhatatlanok, magányos költők és ujjongva ölelkező tömegek egyesülnek az ő örömhimnuszának végtelen kórusává. Vele túlforrósodik a 18. század és betör a 19-ik; szétpattan a régi közösség és előlép az egyedülálló, független és felelős, harcos, diadalmas és gyötrődő ember; feloldódik a Rend és beárad a Szabadság. Akiben az elemeknek ilyen egymásba-szakadása, ez a földindulásszerű vihar lejátszódik, azt lehetetlen másnak látni, mint korszakos óriásnak, az emberiség képviselőjének, hősnek és titánnak – aminek az utókor valóban látta és látja is Ludwig van Beethovent.”
Az alábbi felvétel szerdán készült, az ODZ a szimfónia II. tételét próbálja:
A másik darab a kortárs brit zeneszerző, Thomas Adés Asyla című 1997-es, négytételes, szimfóniaszerű műve. A cím a tébolydát és menedéket egyszerre jelentő asylum többes számú alakja. A darab nagyon népszerű, és elsősorban a harmadik, Ecstasio tétele miatt ismert: Adést megihlette a 90-es évek elektronikus tánczenéje, a techno, és annak repetititív struktúrájára szerzett szimfonikus eszköztárral komolyzenét. Az Asyla komponálásába aztán majdnem belehalt, amiről így mesélt az Independentnek 1999-ben:
"Az egyik részben fel akartam idézni a nagy technobulik hangulatát a táncoló, drogozó emberekkel. Vettem pár techno CD-t, és halkan hallgattam, hogy megértsem a szerkezetét anélkül, hogy letépné a fejem. Rájöttem, hogy a technóban mindent 32-szer vagy 64-szer ismételnek. Egy este a nappalimban próbáltam meghangszerelni, újra és újra leírva a figurákat a 30 soros kottapapíron.
Hajnali 3-kor feküdtem le, és ahogy ültem az ágyban, egyszercsak észrevettem hogy nem ver a szívem. "Úristen, szívrohamom van!" Jött a mentő, a szívverésem lassan újraindult, aztán a kórházban még két órát kellett várnom a többi szombat esti sérülttel. Amikor végre megvizsgált egy orvos, megállapította, hogy hiperventilláltam. "Hálistennek. Nem a szívem, hanem az agyam volt..."
A karmester Hámori Máté, közreműködik Rőser Orsolya Hajnalka (szoprán), Balga Gabriella (mezzo), Szappanos Tibor (tenor), Rácz István (bariton). A koncertet itt is követheti, a Facebook-os közvetítésre, ahol a zenét szöveges kommentárokkal kísérjük, ide kell kattintani.
(Borítókép: Óbudai Danubia Zenekar)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon