Az új Whitesnake-klipben mindenkit, még egy Jaguárt is lesmárolnak
A Whitesnake a haj- vagy pinametálnak is nevezett poszt-glamrock hullám egyik legnagyobb haszonélvezője volt a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején, miközben zeneileg, ha agyonvernek sem találok semmit, ami esetleg David Coverdale zenekarát a Poisonhoz vagy akár a Mötley Crüe-höz köthetné.
Elsősorban azért, mert a Whitesnake-ben mindig is olyan zenészek játszottak, akik nagyon tudtak zenélni, a pinametálban ez meg másodlagos volt.
Amit Coverdale eltanult a kor üstökösszerű karriert befutó Los Angeles-i zenekarjaitól, az a külsőségek kimaxolása volt. Mutatok egy képet, hogy érthetőbb legyen a dolog, a baloldalon a Whitesnake az 1985-ös Rock in Rióra készül még szegény Cozy Powellel a dobok mögött, a jobbon meg az 1987 című album promófelvételére pózolnak 1986-ban:
Azzal, hogy a remek, rhythm and blues alapokra felépített hard rock (nem metál) zenéjüket felturbózták a kor mindent vivő divatkellékeivel (nem sorolom, ott a kép, rajta van minden), és az 1987 című lemezükhöz forgattak két, a korszakot meghatározó videoklipet (a Here I Go Again és az Is This Love című nótákhoz), szintet léptek: míg az 1984-es Slide It In 4 millió példányban ment el, az 1987-es, kevésbé bluesos, rádióbarátabb 1987 15 milliónál tart.
Hogy azóta mi történt a zenekarral, azt most hagyjuk, hosszú cikk lenne, most csak az idei, Flesh and Blood című albumról lesz szó, amit hosszas kínlódás után (2017 végén kellett volna megjelennie) februárban dobnak piacra, és amit megtámogatandó megint jönnek Budapestre is (június 25., Barba Negra Track), és kiadtak hozzá egy videót, ami pont olyan, mint ha 1990-ben készült volna, mert egy
- fehér Jaguár,
- csajok,
- csókok,
- bulika,
- Coverdale 69 évesen is csibészes mosolya
köré pakolták fel, a címe Shut Up And Kiss Me, a szövege a szokásos rockklisék halmaza, a zene viszont a kilencvenes évek hard rockját idézi, azzal meg nálam nem nagyon lehet mellé lőni.
Rovataink a Facebookon