Aki sóher, az ne menjen a Balaton Soundra

Tőlünk jobbra egy pólóból kifeszített limbó alatt próbál pár belga átkúszni, előttünk egy pasi csúszkál a sátrat tartó rúdon, miközben a buli DJ-je az egyik néző nyakában ül és a mikrofonba félig érthető mondatokat üvölt. Délután hat óra van, mi pedig már azon töprengünk, hogyan is keveredhettünk sörrel a kezünkben ebbe a szürreális ember- és porrengetegbe. Aztán este lesz, és rá kell jönnünk, hogy mégiscsak ez a limbózós őrület volt a napunk fénypontja, ettől már csak lejjebb van. Riport a fesztiválról, amire szerintünk ne sound rá a pénzt.

Igazából úgy kerültünk oda, hogy előtte pár nappal kiderült, egyikünk még soha életében nem volt semmilyen fesztiválon, másikunk pedig volt már, de a Soundon még soha. Mivel mindketten egyetemisták vagyunk, így adott volt, mi lesz a feladatunk: lemegyünk és megnézzük, hogyan lehet egyetemistaként túlélni az alapvetően nem a vékony pénztárcájúaknak szánt fesztivál egy napját. A két fő kérdésünk az volt,

1. meg lehet-e közel 10 ezer forintból élni a fesztiválon,
2. illetve jól tudjuk-e érezni magunkat úgy, hogy nem ismerjük sem az előadókat, sem a helyszínt.

Első körben leültünk és megnéztük a szerdai nap előadóit, mindegyikre egyesével YouTube-on rákeresve. Aztán rájöttünk, hogy tényleg semmit nem tudunk sem zenei stílusról, sem a Balaton Soundról, ezért az alábbiakat terveztük el az egynapos bulizásunkra:

• A költséghatékonyság miatt szállást nem foglalunk, lemegyünk nappal vonattal és visszajövünk vele hajnalban.
• Megpróbáljuk a napijegy árához képest (22 ezer forint) kb. a jegy feléből, 10 ezer forintból kihúzni a fesztivált.
• Bent ebédelünk és vacsorázunk, illetve megpróbálunk a büdzsénkből fiatal fesztiválozóhoz illően berúgni. 
• Az ivós szabályaink szerint emellett beszámított az is, ha cápázunk vagy ha meghívnak minket, a lényeg, hogy mindent a fesztivál területén belül szerezzünk meg.

A kezdetek

(elköltött összeg: kb. 2000 forint, plusz az utazás)

Szerda reggel 9-kor vonattal indultunk Zamárdiba, ugyanis ez volt számunkra a legolcsóbb lehetőség, a teljes árú jegy 2400 forint volt, IC-re már ekkor sem volt hely. Légkondi nem volt, hely is alig, így érkeztünk le 11 órakor a helyszínre - ahol azonban kiderült, hogy a fesztivál csak 2-kor nyit. Amíg vártunk, bejártuk kintről a helyszínt, beálltunk mi is a sorba azok közé, akik már nyitás előtt megpróbáltak belógni a fesztivál területére – persze sikertelenül, az ellenőrzés kifejezetten szigorú volt.

Nyitás után először ebédelni mentünk. Megtehettük volna ezt kint is, de a szabályunk szerint csak a Sound területe játszott, így amint beértünk, vettünk egy 900 forintos pizzaszeletet, mellé 750-ért sört és 1100-ért cidert. A repohár a legtöbb fesztiválhoz hasonlóan itt is kötelező volt, azt 450-ért tudtuk megvenni, viszont külön örültünk neki a műanyagmentes júliusunk miatt.

A fesztiválon a fizetésre két opciónk volt: festipay vagy paypass. Előbbinél 300 forintért cserébe lehetett kártyáról vagy készpénzzel egyenleget feltölteni, így mi az egész fesztivál alatt maradtunk a paypassnál. Valószínűleg jól is jártunk, délután és estefelé már sorok álltak minden festipay automata és feltöltőállomás előtt. Pro, hogy mindezt az appon keresztül is meg lehetett volna tenni, kontra, hogy mi speciel alig tudtunk tájékozódni a Balaton Sound applikációjában.

Napközben

(elköltött összeg: 4500-6000 forint)

A Soundon alig vannak napközbeni programok, így evés után jobb híján csak a Balatonba lógattuk a lábunkat, illetve bejártuk a fesztivál területét. Ekkor jöttünk rá, hogy segítségünkre lehet a spórolásban, ha promóciós bódéknál megpróbálunk ingyen ajándékokat és kaját nyerni.

úgyhogy többször visszamentünk megkóstolni a kolbászos és sonkás falatkákat. Emellett Paks II. is képviseltette magát, ahol megszokott reklám-szalmakalapot és kulcstartót nyertünk, bár ezeket mondjuk nem lehet megenni. Az uzsonnázás után ismét vettünk egy sört meg egy Aperol Spritzet 750-es és 2300 forintos áron, vacsorára pedig a koncertkezdés előtt megettünk még egy-egy hamburgert 1800 és vega verzióban 1790 forintért. Emellett megpróbáltunk ismerkedni is a fesztiválon, és rájöttünk, hogy akinek hetijegye van, az biztos, hogy külföldi, akinél napijegy van, az általában magyar.

Külföldiek közül mellesleg kiemelkedően sok volt a belga, nem véletlenül lett idén a Soundnak külön belga színpadja. Ők azt mondták, náluk mindenki ismeri a Soundot, mert itt mindig jó az idő, közel van a víz és alapjáraton olcsóbb idejönniük fesztiválozni, mint otthon. Náluk körülbelül 300 euró (96 ezer forint) egy fesztiválbérlet, nálunk viszont összesen kijönnek körülbelül 400 euróból (125 ezer forint). Ezzel szemben a napijegyes magyarok közül sokan próbáltak a lehető legolcsóbban költeni, bár volt, aki közölte velünk, hogy

nincs kiszámolva előre a büdzsé, mert én élni szeretnék. Nem gondolok ilyenkor a pénzre. Aki a pénzre gondol meg sóherkedik, az ne jöjjön ide.

Az első buli úgy hat körül indult be a fesztivál hátsó részén lévő sátorban, a tetoválószalon közelében. Itt az eddigi nyugihoz képest teljesen meglepően limbózásba és őrült üvöltözésbe futottunk. Csupa olyan szám volt, amit szinte biztos, hogy senki nem ismert, de ez nem akadályozta meg a bulizókat abban, hogy a tartórudakon rúdtáncoljanak vagy egymáshoz dörgölőzzenek. Itt kezdtük érezni, hogy a Sound is és az emberek is beindultak, vagy nagyon sokat ittak, vagy be voltak mindenezve, de valahogy nekünk egész este nem sikerült azt érezni, amit nekik.

Az esti buli végére fejenként

(elköltött összeg: 7500-8500 forint)

Az igazi buli papírforma szerint este 8-kor kezdődött, ekkorra volt kiírva a nagyszínpad húzóneveinek előadása. Végül ez elcsúszott, az eredetileg este 8-ra kiírt J Balvin végül háromnegyed 9-kor kezdett, így a sztárfellépő koncertje jelentősen megrövidült, az eredetileg ígért több mint 1 óra helyett 45 percet játszott. Ennek ellenére így is J Balvin volt az egyik legnagyobb meglepetése a Soundnak, pontosabban inkább a közönsége: egyrészről azért, mert körülöttünk mindenki mindent videózott a koncerten, másrészről meg mert voltak olyan számok, amikre még mi is táncoltunk – már amennyire ezekre táncolni lehet. Alapból viszont mégiscsak azt lehetett érezni, hogy

Csak velük szemben a Sound-közönség még végig is videózza azt, ahogy közben énekli a nem túl kreatív refréneket (így például azt, hogy óóó vagy jeee). A húzónevek ennek ellenére egész jó koncertet adtak, az igazi hangulatot mégis a színpadok és sátrak, illetve azok díszítése adta. Ezek a helyszínek a VIP-ekhez hasonlóan elég jól néztek ki, illetve egy darabig jó zenék is szóltak, így nem véletlen, hogy ezekben fogyasztottuk a legtöbb alkoholt. Egy felesre meghívtak minket, ennek darabja 1400 forint lett volna, emellett vettünk dobozos sört is, ez alkoholosan 850 forintba, mentesen 650-be került. Azonban mire kezdtük volna érezni a hangulatot, addigra körülöttünk a fesztivál zuhanórepülésbe kezdett. A nagyszínpad területét elkerítették, mindenhol szinte ugyanazokat a számokat kezdték el játszani (pl. Taki Taki vagy Zombie Remix), és végül éjfélre gyengülni kezdtek a már délután óta tartó kisebb bulik is.

Így egyszer utoljára még körbejártuk a Soundot, végül pedig úgy döntöttünk, hogy a hajnal egyes vonattal útra indulunk Budapestre. Nemcsak mi voltunk ezzel így, a vágányon végig álltak vagy ültek fesztiválozók, a vonat csurig megtelt. Kisebb fennakadást jelentett, hogy a MÁV-appja pont ebben az időpontban nem működött, a jegypénztár technikai okokból bezárt, a vonat pedig alapból késett, azért 20 perc késéssel mégiscsak sikerült beérnünk hajnal 4 körül a már kihalt Déli pályaudvarra.

Nem egyetemistának való vidék

Mit szűrtünk le ebből az egészből? Összességében, első nagyobb fesztiválként nehéz értékelni a Balaton Soundot. Amikor kora délután beindult a buli, elhittük, hogy lesz ebből még estére valami, még ha az előadókat nem is ismerjük. Amíg nem ment le a nap, azon gondolkoztunk, milyen jó lenne maradni, estére viszont már azon, mikor tudnánk végre elszabadulni innen és soha vissza se nézni.

Habár végül sikerült megúsznunk fejenként 10 ezer forint alatt a Balaton Soundot, mégsem fesztiváloztunk igazán. Az igazán jó Sound-élményhez legalább egy deákferencre van szükség naponta, ugyanis a 10 ezres keretből kinyerhető alkoholmennyiség nem elég ahhoz, hogy az ember önfeledten veresse a kattogós minimálra. A szűkös költségvetés miatt sem a nagy bulizás, sem a berúgás, sem pedig a tervezett hajnal hármas hazavonatozás nem jött össze. A haldokló hangulatunkon persze a 600 forintos kávé se segített. Végül a következőkre jutottunk:

• Ennyi pénzből a Soundon nem lehet rendesen berúgni, pedig egyikünk megivott hét sört és egy felest, másikunk pedig egy-egy ciderrel, aperollal és egy felessel próbálkozott;
• jó volt a dizájn és pár buli is, de hajnalra már nem volt sok értelme maradni, addigra szórakoztató programok helyett a fetrengő, halálkész emberek száma nőtt meg inkább;
• a főfellépők nem nagy durranások, a közönség pedig a folyamatos telefonozás mellett húspiac-jellegű: a fiúk félmeztelenül és kigyúrva flangálnak, a lányok egy része pedig Coachella-szerű giccsparádénak fogja fel a fesztivált;
• a Sound végül zeneileg is élvezhetőbb volt számunkra, mint azt vártuk, illetve árban is jobban kijöttünk a tervezettnél, de végül mégiscsak azt éreztük, hogy

Sound-szűzként azt gondoltuk, hogy a fesztivál két réteget céloz meg: az exkluzív élményre vágyókat, akik hajlandóak és tudnak vagyonokat kidobni erre az egészre, és azokat akik a gépzene rajongói. Csakhogy ennél sokkal kommerszebb a zenei kínálat, pedig az elektronikus zenének is sok rétege van, amelyekkel nem is találkoztunk. Ezért is élvezhettük jobban a koncerteket, mint a mosógépzajra emlékeztető minimált. De még az exkluzivitás se jön össze a fesztiválnak, mert amint a kikent-kifent partizók többségén azonnal látszik, hogy átlagemberek, erre az egy hétre gyúrnak egész évben, hogy felvehessék a gazdagok és szépek álarcát.

Úgyhogy ha mást nem is, egy dolgot biztos megtanított idén nekünk a Sound: a prémiumfesztiválság nem az áraktól, hanem inkább attól függ, hogy kik jönnek el rá. Mondjuk, a célközönség se igazán mi voltunk.

(Borítókép: Vasvári Tamás / Index)