Mi az igazság a Linda-plágium ügyében?

Októberben írtunk arról, hogy egy magyar férfi, Kriskó Zoltán egyszerre perelt be több olyan médiaórást, mint a Marvel, a Disney, a FOX, az Apple és az Amazon, amiért 1992-től jogtalanul használták fel a Linda című magyar sorozat zenéjét a kilencvenes években futott X-Men rajzfilm-sorozathoz. Kriskó a főcímzene szerzőjének hagyatékkezelője, aki azt állította, csak 2017-ben jutott el hozzá az X-Men rajzfilm főcímzenéje, ami vitathatatlanul hasonlít a Lindáéra, ezért most visszamenőleg szeretne részesülni a rajzfilmsorozat bevételeiből.  

A Linda-X-Men-Cool Look - tengely

Ezután nem sokkal, október végén a Trend FM SOUL History című zenés műsorában a történet látszólag még egy csavart kapott. A műsorvezető, Rota Francesco és vendége ugyanis azt elemezték, hogy hangzásvilága és összhangzattani jellemzői alapján valószínűsíthető, hogy a Linda főcím-zenéje már maga is egy feldolgozás. Ráadásul egy torontói filmzeneszerző, Frances Ruffino The Cool Look című száma lehet az eredeti szám, amit egy olyan 1982-es válogatáslemezen találtak meg, mely főként 1981-ben sikeres amerikai műsorok zenéit tartalmazta. Tehát az alábbi zene, a The Cool Look 1982 előtti:

Míg a Linda zenéjét Vukán György 1983-ban készítette:

Hol az igazság?

Elsőre nagyon izgalmasan hangzik a plágium a plágiumban elmélet, azonban a helyzet messze nem ilyen egyértelmű. Habár motívumukban tényleg hasonlóak, időrendileg pedig valóban a The Cool Look-ot követte a Linda, a Lindát pedig az X-Men, ettől még nem beszélhetünk másolásról. Ahogy a Budabeats is írta korábban, Vukán a filmzene komponálásakor követte a nyugaton divatos, '70-es évekre jellemző krimi funk és jazz stílust, ami hazánkban nem volt jellemző, főleg nem nagyzenekari kísérettel.

Amerikában viszont annál jellemzőbb volt, a Lindában, X-Menben és a The Cool Lookban megtalálható motívumok ráadásul a jazzes-funkos zenei világ jellegzetességei voltak. Ahogy Fekete Gyula, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettese és Zeneszerzés Tanszékének vezetője mondta az Indexnek:

Szakmai füllel azt kell mondanom, hogy ez a plágiumvád billeg. Ugyanis olyan motívumról, harmóniamenetről, dallamról van szó, amely eléggé köznyelve ennek a zenei világnak, mindez sajátja például a jazz, a funk, a karibi műfajoknak. Gyakran használt zenei anyagok, szinte a zenei köznyelv részei, voltaképpen közkincsnek számítanak. Olyan dolog ez, mint a népzenében. Sokan használták-használják e fordulatokat, így nem mondanám egyedi találmánynak ezt a harmóniamenetet vagy zenei motívumot. Így nem plagizálható, még akkor sem, ha van köztük hasonlóság.

Tehát a Linda-vita, korunk filmzenei pereskedése maximum a spanyol viasz sokadik feltalálása, de legalább olyan súlyúnak tűnik, mintha lelkes séfek pereskednének azon, hogy a másik lenyúlta a receptjét, mert ő is csirkehúst használt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!