Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!20 éve jelent az Oops...I Dit It Again című album Britney Spearstól, aki 1999-es berobbanásának köszönhetően szinte egyedüliként mentette át az új évezredbe a '90-es évek túlzott optimizmusát, giccsét és zavarbaejtő öntárgyiasítását. Ma már tudjuk a történet folytatását is: Britney évekig a legsikeresebb popsztárok egyike maradt, de egyre súlyosabb magánéleti problémákkal küzdött, és 2008-ban a világsajtó szeme láttára omlott össze teljesen idegileg. Ez az album mai füllel hallgatva kifejezetten viccesen öregedett, és hiába van komoly nosztalgiaértéke Spears korai munkásságának, azért ezek a zenék és videók inkább csak szórakoztató korlenyomatai az ezredfordulónak, nem pedig egy meg nem értett zseni műalkotásai.
Az Oops...I Did It Again volt ugyebár az az album, amivel Britney Spears kilépett a zavarbaejtően túlszexualizált gimnazista lány szerepköréből, és valamiféle férfifaló femme fatale szerepét osztotta rá a kiadó. Spears karrierjén egy rakás bejáratott producer (köztük a top slágergyárosnak számító Max Martin) dolgozott, és 2000 májusában akkorát szólt ez a lemez, hogy közel 1,4 millió első héten eladott példánnyal övé lett a legsikeresebb albumdebütálás női előadótól, amit csak Adele tudott megdönteni jó 15 évvel később.
Ugyan az albumon van pár érdekesség, mint például egy értelmezhetetlen feldolgozás a Rolling Stonestól, vagy a negyedik kislemezként kiadott, de komolyabb érdeklődést kiváltani nem tudó Don't Let Me Be the Last to Know, azért alapvetően három dal határozta meg ezt a lemezt:
A dalt gyakorlatilag mindenki ismeri, aki élt az ezredforduló környékén, azonban ennél sokkal izgalmasabb a videóklip, amelynek az értelmét 20 év távlatából még kevésbé lehet dekódolni. Állítólag maga Spears volt az, aki nagyon vágyott arra, hogy egy klipben a Marson táncolhasson talpig pirosban, ezért a fantasztikus nevű rendező, Nigel Dick kreált valamiféle történetet az énekesnő ötlete köré, aminek ez az egészen bizarr valami lett az eredménye.
Ez a drágának látszó, de valójában olcsó sci-fi húzás valamiért baromi népszerű volt az ezredforduló környéki popcsapatok körében, hasonlót forgatott akkoriban a Spice Girls, a Backstreet Boys és George Michael is. Az MTV-korszak végefelé járunk, itt érhették el a klipek azt a szintet, hogy a legnagyobb sztárok esetében a producerek már-már blockbuster minőséget vártak el. Az más kérdés, hogy az akkoriban drága és látványos technológia ellenére általában halál bugyuta baromságokat csomagoltak be pár százezer vagy millió dollárba. Az Oops...I Did It Again klipjét látva például egy csomó zavarbaejtő kérdést fel kell tenni 2020-ból:
Ugyanis az űrhajós nem megkéri Britney kezét, hanem csak odaadja a követ, amit a Titanicban Rose a tengerbe hajított, de az űrhajós kizárólag Britney kedvéért megszerezte, és utána elutazott a Marsra, hogy odaadja neki csak azért, hogy az iskolás lányból pasifalóvá átvedlett Britney jelezze neki, hogy teljesen fölöslegesen képezte ki magát egész életében a NASA-nál, majd szerezte meg neki minden nő álmát, a titanicos drágakövet, neki ez nem kell, szevasz.
Valószínűleg a többségnek az egész dalból és videóból annyi maradt meg, hogy valaki rohadt szerencsés, miközben Britney Spears egy csillagon énekelve énekel arról, hogy ő egy csillag. Pedig valójában itt már Britney arra készülhetett, hogy majd hollywoodi filmekben fog szerepelni, és ő lesz a következő Marilyn Monroe, de ha az ember párszor végignézi a klipet, akkor semmi más nem tűnik fel neki, mint az, hogy
Britney Spears valamiért kizárólag úgy tud a kamerába énekelni, hogy olyan 60 fokkal eldönti oldalra a fejét.
Természetesen elképzelhető, hogy annyira erősen fújta a szélgép az arcát oldalról, hogy csak így tudott kényelmesen énekelni anélkül, hogy megegye a saját haját a tükörként csillogó szemfényes ajkaival. A hivatalos verzió egyébként az, hogy Britney egy képzeletbeli színésznőről énekel, akit Luckynak hívnak, és hiába a fény, a csillogás, a jobbnál jobb pasik, ő igazából egy kis örömöt szeretne az életében, amit valószínűleg a kamerába énekléssel tud csak igazán elérni.
Utólag egyébként egészen szimbolikus hatása is van a klipnek, hiszen Britney tényleg akkora sztárrá vált, hogy szó szerint szétszedte a sajtó. Viszont a filmkarrier egy botrányosan rossz romkomon (a 2002-es Álmok útján) és egy rövidebb Austin Powers-cameón kívül nagyon nem jött össze. Bár erre rájöhetett volna bárki, ha megnézi előtte a Lucky klipjét.
Ebben a dalban 2020-ból az egyik legérdekesebb, hogy pár évvel megelőzte a korát. A dal elején lehet hallani egy teátrális, torzított hajókürtöt, ami többször is visszatér, és valószínűleg ekkorra még ők sem tudták, hogy a széteffektezett hajókürt évekkel később minden hollywoodi blockbuster kötelező kelléke lesz. Ezen kívül még feltétlenül figyelmet érdemel a klip második felében feltűnő pár kreppelt hajtincs, ami a 2000-es évek elején méltán elfeledett női trendje volt egy rövid ideig.
Pedig a Stronger mai fejjel a bátrabb vállalás volt a korábbiakhoz képest, Britney arról énekel benne, hogy elege van az őt állandóan megcsaló pasijából, mostantól nélküle él tovább. Olyannyira nem véletlen a szöveg, hogy az énekesnő még utal is a Baby One More Time-ra, amelyben még arra panaszkodott, hogy megöli az unalom, de a Strongerben már ennek épp az ellenkezőjét állítja.
Ahogy az Oops esetében, úgy itt is részt vett Britney a klip megtervezésében, pontosabban annyit mondott Joseph Kahn rendezőnek, hogy három dologhoz ragaszkodik:
A székes húzás nem véletlen, Spears ezt Janet Jacksontól leste el, és használta fel még évekkel később is több klipjében.
Ez volt a legnagyobb dobása Britney Spearsnek albumok tekintetében. Később is fel tudta még kelteni az érdeklődést egy-egy dallal (Toxic, Womanizer, Work Bitch), Madonnával és Christina Aguilerával váltott leszbikus csókjáról is sokat beszéltek, de a 2000-es évek végére a popzenei karrierje ellaposodott, inkább táncos férjével való viharos kapcsolata és az ezt követő mentális összeomlása foglalkoztatta a sajtót. Az összeomlást követően egy időre szinte teljesen visszavonult. Ezt az időszakot legjobban a South Park dolgozta fel a 12. évad második részében, amelyben tökéletesen rámutattak arra, hogy az amerikaiak Britney Spearsben ekkor már elsősorban csámcsognivalót tragédiát láttak, nem pedig zenei teljesítményt. Más kérdés, hogy 20 évvel az énekesnő felbukkanása után egyre többen kezdik el újra felfedezni a munkásságát, és ennek a lemeznek a három legnépszerűbb száma ma már több ezer verzióban meghallgatható a Youtube-on, legyen szó a Children of Bodom metálzenekarról, Taylor Swiftről, vagy a Glee tévésorozatról.
(Borítókép: Britney Spears rajongói 2000-ben Los Angelesben, az énekesnő koncertjére készülve. Fotó: Online USA/Getty Images)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon