Nem rázzák már a diszkós lányok, haladni kellett a korral

Fél életem a Palace, 28 év. A kerítések, minden egyes oszlop, ezek a burkolatok, ez a hullámos járda, mindent mi csináltunk

– meséli Barna Sándor, miközben Siófokon az omladozó Palace Disco mellett sétálunk az Ezüstparton. Siófok ikonikus bulihelye, vagy inkább komplexuma 1995-ben nyitott meg a Vécsey Károly utcában, elődje a szintén Barna által üzemeltetett, 1989 óta működő Flört Klub volt (ezt Barna még a bezárása előtt eladta).

Ezután legalább 20 évig dübörgött a diszkó a Palace-ban, jártak ide külföldről, belföldről, Siófokról vagy Debrecenből, Budapestről vagy Szegedről, mindenfelől. Hogyan ért véget a kultikus szórakozóhely virágkora? Milyen átalakulások vezettek oda, hogy a táncparkett ma már csak egy ütött-kopott rom poros padlózata? Hogyan ért véget a nagy diszkókorszak, és egyáltalán: tragédia-e, hogy a Palace többé nincs már?

Munkásszállóból a sztriptízbáron át

A Palace gigantikus épülete több részből áll. Középen van a mag, a kör alakú, kétemeletes, átriumos vállalati üdülő, amelyet még Weiss Manfréd csepeli nagyiparos építtetett a dolgozóinak. Az épületegyüttes később a szocializmus alatt a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) siófok-balatonszéplaki üdülőjeként és klubházaként funkcionált, a rendszerváltás után pedig 23 éven át a Palace Disco épülete lett. Barnáék az elülső és az oldalsó részekhez építettek még plusz épületrészeket, de a központi rész átalakítva a diszkókorszak alatt is megmaradt.

A Palace tényleg igazi komplexumként működött, a kétemeletes átriumos rész aljában a diszkózókat várta a táncparkett, az első emeleten egy galériás, leülős szint volt, a főépület legfelső szintjén pedig az Erotic Bar nevű sztriptízbár üzemelt. Ezeken túl lent kert, pizzéria, cukrászda és egy középkori étterem, a Camelot is várta a vendégeket.

A Palace-ban az fantasztikus volt, hogy ki tudtál menni a kertbe levegőzni, bent volt a diszkó, ahol az arénában meneteltek az emberek, utána fel lehetett menni az Erotic Bárba, és nézni a csajokat, aztán tudtál enni egy pizzát. Brutál finom pizza volt

– mondta Toto Jr., a Palace egykori „rezidense”, aki 20 éven át dolgozott DJ-ként a diszkóban, később pedig annak utódszerűségéhez, a Plázshoz szegődött. A hangos zenék miatt az épületet kívülről tömör betonkerítés vette körbe, a kerítés tetején pedig a mai napig láthatók a ráhúzott magas üvegfalak – ezeknek az volt a célja, hogy a hangot felfogják.

Az épületegyüttesnek több bejárata is volt, nappal a pizzéria, az étterem és a nappali bejárat is nyitva állt a látogatók előtt, viszont amint a pizzéria kertje a diszkó kertjévé alakult, a nappali bejáratok bezártak és az esti bejárat nyitott ki, itt belépési kontroll és kamerák várták a bulizókat. Illetve Barna Sándor felesége, aki a Palace-korszak alatt végig rendületlenül szedte a belépők árát.

A diszkó, ami fellépett a drogok ellen

Eleinte vegyesen játszottunk zenéket, mint ahogy a legtöbb diszkó: játszottuk, amire igény volt. Később, amikor divatba jött 1993-95 környékén az elektronikus zene, azt semmiképp nem lehetett kihagyni

– meséli Barna Sándor. A Palace-ban így évek során megfordult szinte mindenki, aki névnek számít az elektronikus zenében külföldön vagy belföldön. Többször fellépett például Tiësto is, ahogy Totó Jr. emlékezett vissza rá,

A diszkó közönsége Barnáék szerint „évről évre fiatalodott”, az 1990-es években még nem nagyon voltak tinédzserek, később a 16 éves kortól huszonévesekig tartó korosztály volt a fő vendégcsoport. A Palace hétköznap főként a turistáknak szólt, „a hétvégéken viszont a fél ország ott volt”. A sima bulik mellett Totó elmesélése alapján voltak habpartyk is, ahol „annyian voltak, hogy hajnali 3-ig is álltak a sorban, hogy bejuthassanak a habba”, illetve voltak festékbulik, amikhez „közel három órába került, amíg be tudtuk csomagolni a klubbot belülről egy-egy buli előtt, de megérte, imádták az emberek”.

Egy szórakozóhelytől nem meglepő módon jócskán ment esténként az alkoholfogyasztás, viszont ahogy Barna Sándor mesélte, 1996 után érzékelték először, hogy nagyon terjedni kezdtek a drogok is. Aztán egy diszkótól meglepő módon, maga a tulajdonos lépett az ügyben,

láttam a tévében Topolánszky Ákost, ő volt az első Fidesz-kormány kábítószerügyi államtitkára. Felhívtam telefonon, elmondtam neki, hogy szeretnék csinálni a fiataloknak valami drogellenes dolgot. Megkérdeztem, hogy tud-e segíteni, ő pedig segített.

Ezután a Palace kertjében civilek tartottak a kint felállított sátrakban drogprevenciós előadásokat, amelyek délben a gyerekeknek, délután felé már inkább a diszkós közönségnek szóltak. A programok 1996-ban indultak el, és habár a diszkón belül nem szorították teljesen vissza a drogfogyasztást, Siófokon mégis sokan, akik az iskolában vagy otthon nem találkoztak ezzel a témával, a Palace-ban hallottak először arról, hogy miért veszélyes a drog. Barna úgy emlékezett vissza, hogy az egész 

nagyon furcsa volt. Minden ismerősöm zseninek tartott, hogy Sanyi, te mit ki nem találsz azért, hogy ne legyenek nálad razziák. Pedig nem azért csináltam, hanem mert hittem abban, hogyha egy kisgyerekbe beleoltják játékosan a drog veszélyével kapcsolatos dolgokat, akkor mire felnő, már kialakul benne a drog ellenzése, vagy valami ahhoz hasonló.

A drogprevenció éveken keresztül tartott a Palace-ban, a siófoki klub elsők között csatlakozott később az első Orbán-kormány minisztériuma által kidolgozott Biztonságos Szórakozóhelyek Programhoz is, aminek célja az volt, hogy a fiatalok nyugodtan szórakozhassanak, az őket vendégül látó szórakozóhelyek pedig csatlakozhassanak egy drogellenes, számos követelményt betartó kezdeményezéshez. Egy 2004-es Naplóban például azt írják: 

Bárki csatlakozhat ehhez a programhoz, de tizenkét pontot be kell tartania. A legfontosabbak közé tartozik, hogy ne csak a drága italokból, hanem az olcsóbb üdítőitalokból is legyen választék a tulajdonában lévő diszkóban, ne legyen túlzsúfolt, képzett elsősegélynyújtó személyzettel rendelkezzen, és a drog veszélyeire felhívó beszélgetéseket is rendszeresen tartsanak.

Jó klub csak jó személyzettel működik

A Palace 2018-ban jelentette be különösebb indoklás nélkül az utolsó nagy záróbulit, de a középkori étterem, a Camelot már 2017-ben sem tudta végigvinni a nyári szezont. Ahogy Barna mesélte, a Camelot utolsó évében

két hónap volt már csak a szezonból, de arra a két hónapra nem találtunk személyzetet. Ide nagyon komoly személyzet kellett, mert egy időben jöttek a vendégek, este 7 és 10 óra között érkezett mindenki. Ide nem akármilyen személyzet kellett, hanem kurva jó személyzet. De aki kurva jó, annak van éves állása.

A személyzet elszivárgása nagy érvágás volt a Palace-nak, a komplexum többi részére is folyamatosan embereket kerestek, 2002-től nem találni olyan évet, ahol például a Fejér Megyei Hírlapban, a Hajdú-Bihari Naplóban, a Veszprémi Naplóban vagy kisebb vidéki újságokban ne keresnének felszolgálót és pultosokat a Palace-ba. A Camelotnak a személyzet hiánya tett be végleg,

a többi részének pedig az, hogy eljárt az idő a nagy diszkók felett. A fesztiválok lettek a legnagyobb ellenfelei a diszkóknak, előttünk egy évvel bezárt a Flört is. Meg itt az volt a fő dolog, hogy körülöttünk beépült a környék társasházakkal, láttuk már, hogy itt funkcióváltás közeleg.

Barna szerint eredetileg a fesztiválok nem is voltak igazán nagy konkurenciák, jól megfért egymás mellett diszkó és fesztivál, de „az utóbbi tíz évben kezdtek el nagy ellenfelet jelenteni, amikor annyi fesztivál lett már, mint a hétszentség”. Totó Jr. hozzátette, probléma volt az is, hogy

Az emberek utazási szokásai megváltoztak. 10-15 évvel ezelőtt itt volt csomó német, ők eltűntek. Divatba jöttek a fapados repülők, senki nem akar már órákat buszozni azért, hogy Németországból lejusson Siófokra.

Márpedig Siófokon, ahol a nagybetűs szezon a nyári két vagy három hónap, nem volt elég egy diszkónak, ha turisták híján csak hétvégén tud igazán menni. Eltűntek emellett a környékről a régi szocialista szállodák is, amelyek még 2500-3000 látogatónak tudtak olcsó szállást kínálni, „volt öt szállodai épület a Palace közvetlen közelében, de aztán ezek is mind megszűntek”. Ahol egyébként írnak bármit is a diszkó bezárásáról az interneten lévő cikkek között, ott szinte mindenhol a „látogatószám csökkenését” nevezik a Palace végét jelentő legfőbb oknak.

Vár állott, most szálloda?

Több hír keringett a Palace 2018-as bezárása óta arról, hogy orosz vagy éppen magyar kezekben szálloda épül ide. Az már azóta eldőlt, hogy a Palace épületének helyére valóban szálloda kerül, ahogy Barna mesélte,

a szállodát mi álmodtuk meg, megcsináltattuk a terveket, és nyertünk rá egy pályázatot, ezt a projektet a pályázattal együtt adtuk el. Írtak erről már mindent, de magyarokhoz került

– utal arra, hogy 2019-ben felröppentek a hírek, hogy luxushotel épülhet a legendás siófoki Palace diszkó helyén a beruházó orosz Rahimkulov család tervei szerint (Rahimkulovék birtokolták egyébként a budapesti Symbolt is, amelyet szintén Barna Sándor indított el évekkel ezelőtt). Barna arról is beszélt, hogy az eladást végül 2019 végén sikerült lezárni, „az épületet lebontják majd, a helyére 56 szobás szálloda kerül egy étteremmel”. 

Vannak helyek, amelyeknek szomorú a története, ennek nem az. A tapasztalat tovább tud élni. Tökéletes volt ez az időzítés nekem is és a Palace fénykorának is

– teszi hozzá.

A Palace után (és valamennyire alatt) ugyanis a Petőfi sétány öt másik vállalkozójával összefogtak, hogy „ezt a siófoki vonzerőt megtartsuk”, és megcsinálták a Plázst. A Plázsban, aminek Barna napjainkban is az ügyvezetője, részletekben tovább él a Palace, néhány régi bútordarab, lámpák és pultok a régi diszkóból például át is kerültek az új helyre. Egy Palace nevű sátor, benne Palace emlékbulik őrzik az ikonikus diszkó fénykorát az egyhektárnyi területen, ahol élőkoncertek, bulisátrak, pultok és strandolási lehetőség is van. Barna szerint a Plázs már inkább egy minifesztiválként működik, mintsem elődjéhez hasonlóan diszkókomplexumként, de ez nem is baj, hiszen nem történt a Palace-szal semmi, csak egyszerűen „haladni kellett a korral”.

(Borítókép: Táncoslány a Palace-ban. Fotó: Mohai Balázs / MTI)