A fiúk a diszkóban dolgoztak – Daft Punk 1993–2021

2021.03.03. 19:12

A rock and roll tele van üzemi balesetekkel (medencébe fulladás, túladagolás, karambol, nem várt gyermekáldás stb.), így aztán jó ötletnek tűnik a munkavédelmi ruházat használata. A Daft Punk 28 éves pályafutása során végig szkafanderben dolgozott a nyilvánosság előtt, ami megvédte őket a zajártalomtól és attól is, hogy bárki beleszóljon a munkáikba.

Csak a zenekar feloszlásától nem védte meg a Guy-Manuel de Homem-Christo és Thomas Bangalter alkotta kollektívát. 

Ahhoz képest, hogy már egy hete tudjuk, hogy feloszlott a Daft Punk, még mindig a gyászmunka első szakaszában vagyunk. Az „ahhoz képest” annak szól, hogy egy duó feloszlása nem olyan látványos, mintha legalább is négy vagy öt zenész hagyta volna ott egymást, és hát a 28 év alatt csak öt lemezt jelentetett meg a Guy-Manuel de Homem-Christo és Thomas Bangalter, tehát kb. hatévente jött ki egy albumuk, a mindent vivő, Grammy-díjas Random Access Memories pedig nyolc éve.

Szóval mi változott tavaly óta?

Akkor éppen hét éve nem adtak ki lemezt az acid rock és a retró funk house alvó ügynökei. No és ehhez képest meglepő a nemzeti gyász, az, hogy megálltak egy percre a funky aranylóan csillogó vonatai, minden houseakadémián ott lobognak a műfaj bíbor gyászlobogói, és február 22-től minden öltönyös-robogós francia bukósisakja más árnyékot vet a Champs-Élysées aszfaltjára.

És hát miért? Ez itt a kérdés. Mi az, ami megfogalmazódott mindenkiben, amikor egy hete megnézte az Epilogue című videót? Sokféleképpen jelentették már be egy zenekar feloszlását vagy egy zenekari tag kiválását, 1981 nyarán például a Piramis zenészei koncertjük közben, Révész felkonfjából tudták meg, hogy az énekes otthagyja a zenekart, míg a filterben, vokóderben és mindenféle savakban tocsogó Daft Punk úgy adta a világ tudtára a feloszlást, hogy reaktiváltak egy videót, amelyben az egyik tag felrobban a sivatag kellős közepén, majd jön egy inzert: Daft Punk 1993–2021. 

A Daft Punk afféle összművészeti projekt, van itt japán animáció, de jelet hagy rajta a francia divat eleganciája, a pantomim, az átértelmezett funky és hard rock, a szintetikus diszkó, az acid house és Beethoven is. Ugyanakkor Leiji Matsumoto mangás ifjúsági sci-fi világa (lásd például a Discovery album klipjeit) rokonítható a francia képregények űrfantáziáival, amiket bármikor megtalálunk Párizsban, a Szajna-parti antikvitásoknál, a Paris Match régi számai és Serge Gainsbourg poros kislemezei között.

És persze a rajzfilmpopot sem ők találták ki, vö.: a Yellow Submarine-nal vagy Gerald Scarfe Pink Floydnak készített animációival, a Gorillaz munkásságával vagy a szintén francia Air Sexy Boy című klasszikusával. Ugyanakkor a Daft Punk mutatta meg leginkább az animáció és a pop művészi távlatait, lásd az Interstella 5555: The 5tory of the 5ecret 5tar 5ystem című egész estés, mozikban is bemutatott animációs filmet. A Daft Punk közös nevezőre hozta a törzskönyvezett funkot, a retró tévésorozatok főcímeit, Jeanne Michel Jarre hangmintáit, a jazzrockot, a hard rockot és a Moroder-féle klasszikus diszkót.

Ennek a mindent felszabadító idézettechnikának költői szépségű elektrolemezeket (Homework 1997, Discovery 2001, Human After All 2005, Random Access Memories 2013) köszönhetünk. Persze sokakat zavart, hogy mindenre vokódert kötöttek, talán az elektromos fogkeféjükre is, de az utalásrendszerek bonyolult egymásra rétegzettsége tette izgalmasság a zenéjüket. Azt is mondhatjuk, 

a Daft Punk egy afféle zenei platform, ahová mindent fel lehet tölteni, ami reaktiválja az acid rockot.

Szóval számonkérni rajtuk a létszám feletti vokódert olyan lenne, mintha a boggie-t felemlegetnénk az AC/DC-nek, az artistamutatványokat a Van Halennek, vagy Lemmynek azt, hogy egyszerre játszott whiskyn és basszusgitáron. 

Jingle-szerű, könnyen visszahívható, mégis zavarba ejtően innovatív, pulzáló pszichedelikus funk slágereik alaposan átalakították az elektro színterét; a duó művészi programja, attitűdje komoly hatást gyakorolt a globális popkultúrára. Olyan, a listák által is visszaigazolt slágereik voltak, mint az Around the World, aminek pantomimes, tornavizsgákat is idéző klipjét minden látszat ellenére nem Mericske Zoltán koreografálta, hanem Michel Gondry.

De ott vannak a Da Funk, a One More Time, a Harder, Better, Faster, Stronger című energiabombák is, vagy a Random Access Memoriesről a 2013-as év gerappája, a Grammy-díjas Get Lucky. Csupa védjegyértékű dal, amelyek a kétezres évek képzeletbeli reklámzenéi is egyben. Maga a termék pedig az ezüst- és aranyszínű szkafander, amin tükröződik az elmúlt 28 év rock and roll ornamentikája. Mi sem mutatja jobban a Daft Punk tömegkultúrára gyakorolt hatását, mint az, hogy 2011 márciusában Franciaországban a Coca Cola limitált, Daft Punk-os arculati elemekkel ellátott ezüst- és aranyszínű palackokat dobott piacra, megidézve vele a két védjegyértékű sisakot. Már csak arra nem kaptunk választ, hogyan igyuk meg az üdítőket szkafanderrel a fejünkön. 



  • Tippek
  • Személyi kölcsön