Minőségi cukrászda, avagy így falatozzunk Sting-dalokat!

Sting, a prémiumpop egyik legnagyobb haknistája, szinte mindenkivel kollaborált, aki az adott tárgyévben szerepelt a Billboard listáján, vagy nyert egy Grammyt. Mintha a díjátadóknak lenne egy bónusz ajándéka, közös vacsora Stinggel, kölcsönös szimpátia esetén közös dal előadása, annak lemezen való megjelentetése.

Sting tizenhatszor nyert Grammyt, dalból van a lelke, mindent szenvedélyből csinál, még akkor is, ha a Duets című gyűjtését jól átgondoltan karácsonyra szerette volna megjelentetni.

A Covid–19-járvány ebbe is beleszólt, a Duets márciusban került az üzletekbe. Sting az elmúlt évtizedek alatt számos duettet énekelt a pop nagypályás előadóival. Felmerül a kérdés, hogy a különleges hangok inkább csak afféle ízfokozók, afféle szóló hangszerek, vagy van valami dramaturgiai oka is, hogy a The Police egykori basszusgitárosa duettben gondolkodott. A lemez annak ellenére kellemes és szerethető, hogy van itt minden, mint a lévési búcsúban, csak éppen a szokásos bicskázás marad el. 

Az első, ami eszünkbe jut, hogy a projekt afféle minőségi cukrászat. Minden dal kifogástalanul hangszerelt munka, csupa A kategóriás meghívott szerepel a vendéglistán, olyan nagyszerű művészek, mint Eric Clapton, Melody Gardot, Mylene Farmer, Cheb Mami, Mary J. Blige, Annie Lennox, Herbie Hancock, Charles Aznavour…

Ezt az érzelmekkel teli luxuspopot nagyon lehet szeretni, még ha kicsit olyan is, mintha a Veszprém Feszt egyik mellékprojektjeként egy boresten Sting és Mary J Blidge mellé beállna Kis Figura és a barátai egy laza kis jamre…

Lehet szeretni akkor is, ha a különböző felfogásban készült dalok némileg széttartóak, ugyanakkor természetesen mindegyikben felismerjük Stinget, mindegyikben ott a charme-ja, még ha Gashival előadott Mama című vokóderes eurodance talán a mindenre nyitott Sting-rajongóknak is sok lehet.

A Duets nyitánya, a Melody Gardot-val közösködő Little Something pazar kiállítású, ihletett szerzemény, innen már megvett minket a projekt. Hasonló élményeket ígér a második felvétel, a Leather Weapon III. (Halálos fegyver III.) főcímdala, az It's Probably Me is, amelyben Sting mellett Eric Clapton tűnik fel. Itt, a lemezen jobb helye van, mint a film elején. És folyatódik az egzotikus lebegés, Párizsba érkezünk, a Stolen Car című dallal, amit nemcsak a város ihletett meg, hanem Mylene Farmer erogén zónája is, ami a francia fővárosban egy külön közigazgatási egység.

Buja, a francia diszkók világát idéző, álomszerű szám után egy még inkább az álom felségterületét bejáró kompozíció, a Desert Rose jön, amit Sting az algériai raï énekessel, Cheb Mamival ad elő. A Brand New Day című album emblematikus daláról van szó, amit A Dűne című Frank Herbert-regény ihletett, és igen, Sting ugye játszott is az 1984-es David Lynch-féle filmben is. Tényleg korrekt a műsor, itt van például Craig David felvétele, a Rise and Fall, és parádés a Whenever I Say Your Name is, amiben Mary J. Blige domborít egy nagyot.

Kevésbé sikerült a Shaggyvel kollaboráló Don't Make Me Wait reagge-s vibrálás, Shaggy sok a jóból, de figyelemre méltó a Gimsszel előadott világzenediszkó, a Reste. Persze, minden dalban van valami, ami miatt érdemes meghallgatni, ugyanakkor a Julio Iglesiasszal készített Fragile-verzió zavarba ejtő, a másik idős szívtipró, Charles Aznavour már emlékezetesebb játékerőt képvisel a L'amour C'est Comme Un Jour című dalban. Sting lemezeit sokan ajándékba viszik, ahogy Vámos Miklós vagy éppen Kepes András könyveit. A Duets nemcsak poplemez, hanem afféle jolly joker ajándék, de az benne a jó, hogy saját magunkat is meglephetjük vele.

Sting:Duets Universal,17 szám, 71 perc