Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMYouTube-diszkó, 24. hét: Szeretemdal vagy inkább a herpesz?
További Stenk cikkek
Amerika, London, Párizs, kérem, maga nem normális! T. Danny nem hagyja, hogy megfertőzzék herpesszel, a magyar focistáknak olyan himnusz készült, hogy attól reszketnek az ellenfelek a csapat helyett, Dér Heni pedig olyan giccses klipet és dalt készített, hogy méltán az a címe, hogy Szeretemdal. Még a szó leírásába is beleborzongok. Csak a Dope Calypso ad nekünk erőt és mindent lebíró akaratot, és gyújt nekünk egy gyertyát az alagút végén.
Rubay ft. T. Danny: Várj
A klip egy kosárpályán játszódik, ahol két srác próbálja felszedni a baseballsapkás lányokat. Rubay és T. Danny egészen pontosan olyanok, mint az Ikrek című filmben Arnold Schwarzenegger és Danny DeVito. Bár csalogató lenne a névegyezés miatt azt gondolni, hogy T. Dannyből lesz Danny DeVito, de pont fordítva van. Rubay az, aki a másik mellett ügyefogyottnak, alacsonynak, esetlennek, sikertelennek látszik. Ha keménykedni kellene, túl puha lenne, ha viszont puhulni kellene, túl merev lenne. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy a szövege még a fizikai jelenléténél is semmitmondóbb:
Figyelj rám, de bohóc nem vagyok
Velem nem kiabálhatsz, nélküled is elvagyok,
de baba rendben van
Ilyen szöveget bármikor hallhatunk a Blahán az aluljáróban, nem kell ehhez bekapcsolni a YouTube-ot és fogyasztani az áramot.
De nyugi, csak egy perc öt másodpercet kell kibírnunk ahhoz, hogy végre rendes szöveget hallhassunk rendesen előadva. T. Danny emellett jól is mutat a pályán, jó a duma, jó a stílus:
Jaj de kamu ez a lány is
Facebookon a lakhelye London meg Párizs
Amerika, London, Párizs, kérem, maga nem normális! Nem Kossuth-díjas magasságokban rappel T. Danny, de nem is aluljárós mélységekben.
Hagyd már magad, engem nem versz át
Tudom, nem véletlenül került ez a herpesz rád
A te fajtád akárkinek terpeszt vág
Addig nyomja, amíg eléggé nem lesz tág
Guten tág, akkor ezzel meg is volnánk, danke sün, fiderzén!
Valmar ft. Hősök: Magyarok
Érzékenyítés. Pontosabban elérzékenyítés. Archív képsoroknak álcázott régi tévésített, nosztalgiavonat-utasellátós minőségű könnyfakasztó snittel indulunk. Libabőrre számítanak az előadók, de én csak pulykafejet vágok, amiért verébnek néznek. Ugyanis tudom, hogy pusztán arról van szó, hogy még egy libabőrt akarnak lehúzni a fociról, és a labdára felkapaszkodva becsorogni a hálóba.
Az első énekes megszólalás a világ legenerváltabb állé-álléálléálléja, a számot magyar zászló helyett már csak facepalmba burkolózva tudom tovább hallgatni.
Megjöttek a magyarok
Húzzátok meg magatok
Reszketnek a csapatok
Az utolsó percig maradok
Egészen pontosan melyik csapatok reszketnek? A német válogatottnak száll inába a bátorsága? A portugálok bújnak vissza majd az öltözőbe ijedtükben, miután hármat rúgtak a magyar csapatnak? Vagy a franciák húzzák be a fejüket a mezükbe, és szaladnak majd a szélrózsa minden irányába? Nemcsak a magyar válogatottól, de ettől a zenétől is maximum csak a betörők reszketnének.
Csak a tikitaka, csak a csak a tikitaka
Az asszony majd megvár, nem megyünk haza
Innen már csak egy lépés lenne, hogy az asszony verve jó, hejhó. Hogy sikerült 2021-ből azonnal egy hátraszaltóval a kilencvenes évek tesiszagú fiúöltözőjébe érkezni? A férfiak focit néznek együtt, mindenki fél tőlük, az asszony meg otthon kussol. Arról nem is beszélve, hogy a tikitaka nem túlzottan a magyarokra jellemző szó, vagy ha igen, akkor eddig én néztem el valamit, de nagyon.
Oké, egy perc harmincnál a Hősök sokat javít a helyzeten, kicsit olyan, mintha az ifiválogatott cseresora helyett a pályára lépne a tapasztalt válogatott, de ettől még se jó, se hiteles nem lesz ez a szám. Szegény magyarok, remélem, a fociban jobban sikerül teljesíteni.
Essemm: Járom a világot ft. Palej Niki
Essemm ezúttal nem kemény, hanem érzékeny. De azt már az Oroszlánkirályból is megtanulhattuk, hogy a kettő nem zárja ki egymást, sőt csak az igazán kemények mernek igazán érzékenyek lenni. Essemm atlétában ül egy motorcsónak hátsó ülésén, és szeli a habokat (fingik jó nagyokat, Popeye, a tengerész):
A világ, amiben élek, egy csónak
Ha épp nem jön egy hullám, jól vagy
De elsodor az ár és visz mindent
Nem mindegy, mi van kint és itt bent
Azért túl sok vizet nem zavar ez a hasonlat, de sebaj, lassú víz partot most, mondjuk hogy a pohár félig tele van vízzel, és koccintsunk arra, hogy legalább az élet ezúttal nem játék, csatatér vagy utazás, ahogy a magyar popban az lenni szokott.
A jó és rossz küzdelme, a két pólus vonzalma és taszítása, a szépség és a szörnyeteg násztánca már a Manhattan örök slágerének (Rossz vagyok, de használható) idejében is érthető volt, és az azóta eltelt harminc évben sem kopott el a sztori:
Rossz vagyok, nem tagadom, tudtad
Néztelek, amikor a szemed lehunytad
Ilyen az ember, csak utána kérdez
Az idő lassan, de biztosan mérgez
Tudom, a kirakat sokszor megtéveszt
És a valóság már túl későn ébreszt.
Senki se aggódjon, ez nem a szokásos önmosdató duma, egyrészt mert a refrén szépen ellenpontozza („Miért nem tudlak nem szeretni?”), másrészt Essemm szájából őszintének és valahogy elfogadhatónak hat. Itt még el is hisszük, hogy szegény szörnyeteg tényleg nem nézett tükörbe, mielőtt összejött a szépséggel.
Essemmnek jól áll a house-os alap, és ezúttal is nagyon jó tempóban rappel, Palej Niki pedig szépen ellenpontozza. Szóval ez nemcsak szódával fog elmenni, de még mentes langyos vízzel is.
Dér Heni: Szeretemdal
Jaj, egy igazi CSODANŐ, akinek CSODAHANGJA és CSODATESTE van, és SZERETEMDALT énekel a SZERETEMHANGJÁN, mert egy SZERETEMEMBER. Csak és kizárólag a lelkiismeretem hallgattatja meg velem a dalt, ugyanis anélkül is dühönghetnék órákat azon, hogy lehet így megerőszakolni a magyar nyelvet. Mi a fene az, hogy szeretemdal? Miért kell az egybites sminkes influenszernyelvet átcsorgatni a popzenébe? Vagy fordítva: ha Dér Heninek ennyire fontos, hogy trendi legyen, miért nem sminkes influenszer inkább?
Az ember lelkiismerete nehéz, és hegyeket képes elmozdítani. Így nálam is elérte, hogy rányomjak a play gombra. De miért, ó, uram, miért tettem ezt? Miért nem hagytad, hogy nyelvtannáciskodjak és simán továbbálljak? Miért, ó, miért kellett ezt nekem látnom és hallanom?
Dér Heni, miután életet adott egy másik életnek, felszentelte magát, és megkérte a rajongóit, hogy küldjenek magukról SZERETEMVIDEÓKAT: csókok, cuki gyerekek, nyolcvan gyertyát elfújó nagymama, baba traktorral, őzikepuszi kutyuskával, iskolatáskás tipegők, lánykérés, babafürdetés stb. És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor plusz gyilkos layerként megérkezik rá a szöveg is. Két lehetőség van: vagy a szinesztézia új bibliája született meg, vagy elbaszódott a szöveggenerátor. Én az utóbbira szavazok:
Ha nehezül a szó, a kezemet fogd
Nekem a legkönnyebb leszel
Ha elgyengülne a jó, a nevemet mondd
És én erős leszek
Hova? Mikor? Mennyire? (Igyekszem ugyanannyira szar kérdéseket feltenni, mint amilyen a szöveg. Más lehetőségem nem nagyon maradt már.)
E dalt most neked adjuk,
Lá-lá-lásd a hangjuk
Valamiért kaptuk
Valamiért kaptuk
Miért kaptuk, Heni? Miért bántasz bennünket? Oké, mi kérünk elnézést, hidd el, nem volt bennünk rossz szándék, bocsi, bármit megteszünk, amire kérsz, csak, könyörgök, hagyd abba. Mert ez egy UTÁLOMDAL, UTÁLOMKLIP és UTÁLOMSZÖVEG.
Dope Calypso: Cool Cool Girl
Csak a Dope Calypsón múlik, hogy képes-e megmenteni a magyarok becsületét a hétre! És ki tudja, hogy jó kezekben vagyunk-e akkor, ha tőlük várjuk a megváltást, ugyanis ezek még arra is képesek, hogy saját vallást alapítsanak, csak hogy még többen imádják őket (az erőszakos félmeztelenkedésről vagy női esküvői ruhába öltözésről már ne is beszéljünk).
Spoiler: sikerült nekik, megmentették a hazát, és mindenki boldogan él, amíg meg nem hal.
Az egyszerre biblikus, görög, Muppet Show-s és űrben játszódó klip szórakoztató és gyönyörű (rendező: Szabó Áron, operatőr: Garai Gábor), de az értelmet ne keressük benne, mert megkergülhetünk, akkor sem fogjuk megtalálni. Talán a gitáros lila latex búslakodó jelmeze maga az értelem, ahogy a cél maga az út. De az is lehet, hogy a klip igazi célja az, hogy elfeledtesse velünk, milyen volt a többi klip a héten, és reményt adjon. Ha ez így van, akkor én készen állok, hogy betérjek a Dope Calypso által alapított új vallásba. Hiszek egy szebb jövőben a magyar popzenében. A zenekartól megszokott kellemes gitáros szintipop pedig tökéletes zsoltár lesz.
Ez folyik a YouTube-on a héten, nyugodt szívvel strandolhatunk, akkor sem maradunk le semmiről. Azért majd nézzetek vissza a jövő héten is.
Rovataink a Facebookon