Érzéki robotfunk a diszkóűrállomásról

Akiknek a hetvenes évek második fele nemcsak a jugoszláv szexlapokat és a Club 99 whiskyt jelentette a Béke Szálló bárjában, hanem Donna Summer futurisztikus funkját, az biztos, hogy

A diszkó űrállomáson sikeresen kapcsolódott össze a kortárs power-funk és a gépi basszusra és vonósokra komponált örvénylő retro diszkó. Persze a Future Nostalgia című albumhoz pont a huszonévesek nincs fogódzójuk, hiszen nekik már Jamiroquai is egy bácsi, a Stranger Things világa pedig olyan, mintha jura korba kerültek volna vissza a fagylalt színű ruhákban pózoló tinik.

Mégis: mivel a Netflixnek és a HBO GO-nak köszönhetően az örök nyolcvanas években élünk, így aztán ők is otthonosan mozognak majd a Dua Lipa Future Nostalgia bolygóján. Közös nevezőre hozni a Club 99 whiskyt a legendás Club 54 diszkóval, megidézni Prince zsíros funkbasszusait, némi retroelektroszinti-stilizációval, Giorgio Moroder hanyag eleganciájával, és máris megkaptunk egy diszkóellenvilágot.

Még az is lehet, hogy az album olyan fontos lesz a diszkó emlékkönyvében, mint a Daft Punk 2013-as Random Access Memories című klasszikusa. Nem mellesleg az eredeti lemezhez a napokban hozzácsaptak nyolc extra felvételt, amely már a Future Nostalgia The Moonlight Edition címet kapta a keresztségben.

A bónuszok közül talán a legizgalmasabb az X Angélével előadott Fever. A részben francia nyelvű dal megidézi az európai diszkó fénykorát, amikor a luxusszállók színpadáról Amanda Lear köszöntötte a monacói milliárdosokat és a VIP-ben elbújó Marisa Mellt és Björn Borgot. Hálásak lehetünk Dua Lipa Koszovóból származó szüleinek, akik sok klasszikus diszkót hallgattak a kilencvenes évek végén, már a termékeny nosztalgia jegyében.

Ezek a dalok bekerültek a kis Lipa tudatalattijába, és ott kísértettek élete 26 évében, és most jött el az idő egy kis asztaltáncoltatásra. Persze Lipa nem csak Donna Summer világát utazza be, mindent megidéz, ami hatott rá. Ilyen például a Break My Heartban az INXS Need You Tonightjának témája, amelyet Lupa másfelé visz el, mint ami egykor a zenekar üzenete volt. Talán a legjobb az lenne, ha a Future Nostalgiát egyszerűen csak egy nagybetűs diszkólemeznek neveznénk, amelyen olyan A kategóriás producerek hagyták ott a kézjegyüket, mint a Madonnával, Seallel vagy Kylie Minogue-gal is dolgozó Stuart Price vagy a Selena Gomezzel, Justin Bieberrel és Britney Spearsszel kollaboráló Ian Kirkpatrick.

Az album talán legjobb felvétele a 2020-as évek egyik felejthetetlen diszkóhőskölteménye, a Physical, de ugyanígy kihozza az emberből a pantomimes robotot a Levitaning, a house-ba oltott Hallucinate-et hallgatva pedig akár egy hatalmas diszkógömbben is érezhetjük magunkat.

Az album 13 ország toplistáját vezette, és 31 országban került az első tíz közé. Az Egyesült Királyságban négy egymást követő hétvégén szerepelt a UK Albums Chart élén, szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy új diszkókirálynő született, akinek egyetlen koronázási ékszere van, maga a Future Nostalgia című album. Szóval íme, itt a szinti-noir világot is megidéző ambiciózus robotfunklemez, tele dance-himnuszokkal, amelyek olyanok, mintha a Chic funkját nem a Club 54-ben hallgatnád, hanem a hiperűrre kapcsolt Millennium Falconon.

Dua Lipa: Future Nostalgia – The Moonlight Edition Warner, 11+8 szám, 75 perc