Az angyalok kivonulása és visszatérése

Láttunk már olyan klipeket, amelyekben a zenekarok vonaton vagy teherautó platóján tolják a rock&rollt, a Chief Rebel Angel rock&rollja viszont olyan, mintha a fiúk egy forgalomból kivont Concorde-on nyomnák, tízezer méter magasan, valahol az Északi-sark fölött. Nemrég vinylen is megjelent két korábbi anyaguk. Az album A oldalára az először 2007-ben rögzített, de most újra felvett Death Rock City című műsoruk került, a B oldalra pedig a 2012-es Black Horn című programot rakták fel.

Szerencsére a dalok nem azok, átlagban másfél perces, felpörgetett, piszkos rock and roll ügyekkel van dolgunk. Hörgős ének, lényegre törő punk-rockos anyag, amelyet könnyen lehet, hogy olyan garázsban gyakoroltak be, ahol vintage Playboy-képek mellett Motörhead- és Discharge-poszterek lógnak a falakról, és valaki már megpróbálta felkötni magát az automata garázskapu mechanikáját beindítva egy hajszárító zsinórjával. A Stereochristból is ismert Felföldi Péter basszusgitáros-énekes alapvetően egyetlen hangfekvésben hörög, viszont azt olyan meggyőzően teszi, hogy nincs hiányérzetünk.

Garázspunk&roll, némi stoner-sound és korai hardcore van itten megidézve, és csak látszólag halljuk ugyanazt, maguk a dalok változatosak, van bennük kiállítás és figurázás is rendesen. A karakteres ének miatt tűnik első blikkre egyanyagúnak a lemez, de valójában változatos, sőt sokszor meglepő fordulatokkal előálló, számos popkulturális utalást, easter egget elrejtő ajánlattal van dolgunk. Két anyagot hallunk, de olyan, minta egy lenne....

Az A oldalon az Oslóban, az Endless Tinnitus Stúdióban újra felvett Death Rock Cityt, a B oldalon pedig az itthon rögzített, idáig csak a zenekar Bandcamp-oldalán digitálisan elérhető The Black Hornt. Mindkét produkciót élőben, alig pár óra alatt vették fel, hogy a lehető legtermészetesebb legyen a hangzásuk. Szóval semmi polír, semmi simogatás, és talán magát a lemezt sem kell megtörölni, sőt jobb, ha előveszünk egy olyan kopott tűt, amellyel egy szerszámosládában tárolt 1979-es magyar Boney M.-korongot sem hallgatnánk meg.

A híres használati utasítást ezúttal kiegészíthetjük: és hagyd, hogy sercegjen! Mellesleg az olyan dalok, mint a Dead Bird Song vagy a Flat Out igazi slágerek lennének, ha a rockdiszkókban is betolnák a bevállalós DJ-k. Ugyanakkor ezeket a felvételeket legjobb élőben hallgatni, olyan terekben, ahol a roadok izzadtsága elkeveredik forró hegesztőpákájuk szagával.

A Chief Rebel Angel zenéjének legfőbb attribútuma a gondosan kikevert zaj, a precízen megtervezett káosz, amelyben közös nevezőre hozzák a korai Killing Joke, a Discharge, a Sonic Youth, a The Hellacopters, a Queens Of The Stone Age, az Entombed és a Kyuss attitűdjét. Szóval afféle örömzenélés ez, amelyet azoknak ajánlunk, akik a vacsorájukat is léggitározva fogyasztják el. A limitált, kétszáz példányban készült vinyl mindenkiből kihozza a partyrockert, lesznek, akik előveszik kamaszkoruk Lee farmerdzsekijét, hogy halálfejes felvarrókat hímeztessenek rá az anyukájukkal, mások a motorjuk visszapillantó tükrét szabatják át vaskeresztformára, mert nevezhetjük bárhogy is a Chief Rebel Angel zenéjét, ez nem más, mint sör- és Denim-szagú nagybetűs ROCK.

Chief Rebel Angel: Death Rock City / Black Horn

Trottel Records, 24 szám, 42 perc