Rá se ránts a rossz időkre, itt a The Offspring!

A punk nem halott, csak éppen másképp hívják. Újabban popnak. Valamit elmond a punkról, hogy máig azok a legizgalmasabb előadók, akik a hetvenes évek végén már tudtak három akkordot, és mire megtanultak volna gitározni, a zenekaraik fel is oszlottak. A The Offspringgel más a helyzet. Egyrészt sosem voltak punkok, másrészt magabiztosan játszottak. Kilenc év kihagyás után már hallható tizedik stúdióalbumuk, a Let the Bad Times Roll.

Kilenc év pont elég idő ahhoz, hogy a már kiégett zenekar évekig tartó bénázás, pénzügyi viták, az alapító basszusgitáros Greg K. távozása és kiadóváltás után összehozzon egy jó albumot. Ehhez kellett a producer Bob Rock (Metallica, Bon Jovi) végtelen türelme is, hiszen a The Offspring már 2013 augusztusában stúdióba vonult, hogy Rockkal elkezdjék az új anyag felvételét. A lemezről az első, Coming for You című számot már 2015 januárja óta ismerik a rajongók, aztán 2019. február 23-án a gitáros Kevin „Noodles” Wasserman az Instagramon megerősítette, hogy elkészült az új The Offspring-album, de még csinosítgatták az anyagot.

És közbejött a koronavírus is, így vártak még egy évet. A Let the Bad Times Roll főleg önidézeteket tartalmaz, de ha félrepillantunk, és nem foglalkozunk azzal, hogy a The Offspring hangképét és témáinak egy részét is a Bad Religiontól lízingelték, azt is mondhatjuk, hogy oké, minden rendben. Viszont ennél is zavarba ejtőbb, hogy a Gone Away nettó lopás, a Tears For Fears Mad Worldjét sikerült újrahasznosítaniuk, ami azért meglepő, mert ugyanezt a dalt halljuk Demi Lovato 2021-es albumán is.

A lemeznek 33 perces a futamideje, ami kilenc év után szerény vállalás, de végül is kellemes rágógumipunkot kapunk. Persze zárójelbe kéne tennünk a szintén kölcsönvett Hall of the Mountain Kinget is, amelyet Edvard Grieg 1875-ben komponált kísérőzeneként Henrik Ibsen 1867-es Peer Gynt című darabjához. A téma a pop egyik legnagyobb közhelye, nekiment már többek között a The Who, a Rainbow, Rick Wakeman és az Electric Light Orchestra is.

A lemezzel amúgy tényleg nincs semmi baj, az 1994-es Smash mellett a zenekar egyik legjobb munkája, amit persze el is várhatunk, hiszen a 2012-es Days Go By óta ez az első igazi belépőjük. Az Alvin és a mókusok-rajzfilmeken és az Amerikai pite szériáin felnőtt korosztály közben nagykorú lett, és a Let the Bad Times Roll is komolyabb a korábbi daloknál, már amennyire ez lehetséges egy olyan zenekar esetében, amelynél védjegyértékű a kertvárosi tinédzser kópéság.

Áramvonalas, pattogós riffek, létszám feletti ó-óóóózás és hey-hey-ezés, melodikus refrének… semmi nem változott az 1994-es Smash óta, tehát mondhatnánk azt is, hogy felesleges volt új lemezzel előállni, és ha már ennyit kihagytak, abba is hagyhatnák az egészet. Persze a dolog ennél bonyolultabb. Kétségtelen, hogy a Let the Bad Times Rollban tényleg nincs semmi meglepő, nem is különösebben izgalmas, ugyanakkor a maga módján mégis egy egészen jó lemez.

A We Never Have Sex Anymore tetszetős swinges ajánlat, amely akár sláger is lehet. Dexter Holland és Noodles egy emlékezetes lemezt tett le az asztalra, azaz mindent kihozott ebből az egykor MTV-kompatibilis, rádióbarát pop-rockból. Telt a hangzás, Dexter hangja ugyanolyan karcos, mint 1994-ben, csak felszedett néhány kilót, félárnyékban úgy néz ki, mint egy targoncás az M3-as melletti Praktikerből, de ez csak szimpatikusabbá teszi. A zenekar jelentősége inkább abban rejlik, hogy a The Offspring műsora a kilencvenes évek második felének afféle háttérzenéje lett. Ha majd a Netflix erről az évtizedről is készít sorozatot, akkor a stylistoknak és a zenei szerkesztőknek elég lesz megnézniük a The Offspring klipjeit.

A We Never Have Sex Anymore mellett az album magaslati pontja az egyébként tipikus The Offspring-dalnak mondható Behind Your Walls, a Dead Kennedys riffjeit idéző Army of One, a Breaking These Bones című klasszikus punktétel és a szélcsatornában tervezett Coming for You. A borítón egy haláli sminkben álló, ötkezű nőt látunk, aki gyógyszert, pénzt, pisztolyt, kalózzászlót és fekete rózsát kínál. A kaliforniai pop-punkot már nem ő ajánlja, hanem a The Offspring. Ha mindenképpen választani kéne, akkor az utóbbit kérjük.

The Offspring: Let the Bad Times Roll

Universal, 33 perc, 12 szám