YouTube-diszkó, 33. hét: Hány Tóth Andit bír még el a rakpart?

Ezen a héten mindenki gördeszkázik, mintha nem lenne holnap. De nem csak a gördeszkán, a nosztalgiavonaton és a sztriptízvonaton sincsen fék. Vajon a szerelemvonaton van? Dehogy van, hisz nem vár, elindult már, és nincs belőle kiszállás. Tóth Andi cigizik és vodkázik a Duna-parton, és azt kéri, ne írjatok neki jóéjt-üziket. Luca szoknya helyett nadrágot, tűsarkú helyett sportcipőt visel (hogy tudjon gördeszkázni), és dalt írt a természetességről és önmagunk elfogadásáról. Lucát nem csak saját maga, de mi is szívesen elfogadjuk. A hét, sőt talán a nyár legszebb és legérzékenyebb klipjét Szabó Áron rendezte a Jazzékielnek. Deniz az összes betűt kiolvasta a közhelyszótárból, és átöntötte a rímszótárba, Giovanni, Opitz Barbi és DR BRS pedig megtörték a hetek óta tartó Despacito-csendet, és számot írtak mindenkinek, aki szereti.

Tóth Andi: Duna-part

A Duna-part szélén leiszom magam

A féket keresem, de nemigen akad (sic!)

Kedves olvasó! Kérlek, segíts megtalálni a Duna-part szélét! Én lázasan kerestem, egy ideig úgy volt, hogy megvan, de rájöttem, hogy csak egy öböl. Az augusztusi forróságban délibábok bizonytalanítottak el, de rendületlenül kerestem tovább. Egészen Vácig caplattam, amikor végül feladtam. Talán nincs is széle? Talán a Föld sem lapos (és tíz méter magas jégfalak határolják)? Mi derülhet ki még? Talán a chemtrail is kamu?

Tóth Andi mindenesetre létezik, és a klipben vagy egy gördeszkával az ölében, vagy egy fél üveg vodkával a kezében látható. Ezt a kombinációt senki se próbálja ki otthon. Az egyetlen hely, ahol ki lehet próbálni, az a Duna-part széle, és csak azután, hogy valaki végre megtalálta. 

Kell még túl sok este sok cigivel

Kell még vodka bele pár decivel

Andi igazi nyelvújító, de ezt már megszokhattuk. Fittyet hány a szabályokra, konvenciókra, több követője van, mint a Magyar helyesírás szabályai összes kiadásának egyszerre. De azt eddig nem tudtam, hogy gasztroforradalmár is, aki deci vodkákkal öntözi a cigijét. Ne erkölcsrendészkedjünk, engedjük el a többi Tóth nevű celeb kritikáját, hogy milyen példát mutat a gyerekeknek. Ez nem iskola, ez popszakma. Arról meg tudjuk, hogy kiknek a kezében van, ugye. De az értelmet kereshetjük azért. Félek, hogy itt hamarabb fogjuk megtalálni a Duna-part szélét.

Luca: Ilyen lettem

Bedőlt az Instagram, kihalt a Facebook, kippukkadtak a felpumpált mellek, szétfolytak a fenékimplantátumok, a botox megkövült, a hialuronsav beszáradt. A hazug szépségideálnak leáldozott, az igazi lett az új szép, a természetes az új csillivilli, a nadrág az új szoknya. Luca nem egy Barbie baba (akkor sem, ha amúgy nagyon szép), és szerintem még a szeme is csipás reggel, ahogy minden hús-vér embernek (vagy macskának). 

Nem mutatom a testem

Nálam nem szándék

Mindent kipakolni, hogy

Több lájkot kapjon a kép

Persze úgy könnyű, ha az ember modelltestbe születik. Amikor modellek csinálnak bodypozitív kampányt, és ők fogadják el a testüket, százezer csipszeszacskó nyílik ki bánatában. De attól még, hogy Luca akár mutogathatná is a testét, csak még jobban szeretjük, nem kevésbé, azért pedig, hogy felállítja a fékek és ellensúlyok rendszerét azoknak a fiataloknak, akiknek a sztriptízvonatán nincs fék, imába foglaljuk a nevét. 

Inkább egy nadrág

Mint rövid szoknya

Tűsarok sem kell

Csak a lábam nyomja

Kit akarunk becsapni? Miért kellene rövid szoknyában egy tűsarkúban egyensúlyozni, mint hajdanán a Ludas Matyi magazin címlapján? Inkább legyen mindenki olyan, amilyen. Abból úgyis csak egy van.

Én olyan vagyok

Amilyen lettem

Belőlem nem jön

Több veled szemben

Fiúk, akik be akartok vágódni Lucánál, itt egy rövid használati útmutató:

Nekem humor kell

Nem szaftos pletyka

Hogyha nevetek

Mindenki hallja

Szóval csak kövessétek a gurgulázó nevetést, és ha farmert és tornacipőt láttok hozzá, valószínűleg Luca lesz az. Pláne ha gördeszkán áll. Vajon miért lett ezen a héten ennyire népszerű a gördeszka?

Jazzékiel: Szép napok

A félelmetes bohócokat felváltják a katatón bohócok! Ez a legjobb dolog, ami a bohóckodással történhetett. Az Az című film (és számos más horror) után ember legyen a talpán, aki képes még összeszorított segglyuk nélkül bohócra nézni vagy akár csak bohóckodni. Szabó Áron rendező végre paradigmát vált, és a szereplőit (többek között egy kicsit molettebb Ronald McDonaldot) a katatón immobilitás állapotába üldözi.

Azt gondolod, nem igaz

Védekezz csak, buta fasz

Ebben az életben

Semmi se véletlen

A közömbösségből a szöveggel együtt a klip is kimozdul, és minden szereplő körüli történet megelevenedik, csodálatosan szép képekben. Van, aki telefonba ordibál, van, akit épp megáldanak egy folyóban, a bohócot gyerekek abuzálják (most mindent visszakap, hahaha), más éppen kutyát reguláz. 

Ezzel együtt a zene is lassan patakból csermellyé, majd folyóvá duzzad, és meglepően későn, 2:46-nál indulunk el rajta mi is, vagyis kezdődik el a grúv.

Az az út visz a házamhoz

Ez a répám a kertemben

Ez a nő itt az én rózsám

Ez az én ajtóm, engedj be

Azért a víz az úr, a folyó nemcsak csendesen hömpölyög, hanem fellázad és áldozatokat szed. Nem spoilerezek tovább, de a klip végén meglepő fordulatokra számíthatunk. Ha csak egy klipet nézel meg a héten, ez legyen az!

Deniz és Orsovai Reni: Egyre inkább

Kiolvasták a közhelyszótárat. Nincs már benne több közhely, mert az összeset beleírták ebbe a számba. Mi marad nekünk, ha egy jóízűt idéznénk a „nagykönyvből”? Hogy foszthatnak meg bennünket a középszerűség legalapvetőbb eszközétől? Ezentúl mindenki csak szuper lehet, vagy ócska? Lehet, hogy ez a cél vezérelte Denizéket. Örökre szóló bérletet akartak a középszerűség szektorában. 

A szövegből kiderül például, hogy a Nap a felhők fölött is ragyog. De azt is megtudhatjuk, hogy a jó dolgok csak akkor történnek, ha hagyjuk, hogy megtörténjenek. De kapunk egészen profán példákat is Deniz életéből:

aztán mikor nem számítottam semmi jóra

pont akkor jelent meg a fiam édesanyja, Nóra

Kiderül az is, hogy a türelem rózsát terem, illetve az is, hogy úgyis úgy lesz, ahogy OTT FENT MÁR MEGÍRTÁK. Hogy kik? Hát a tudjukkik. 

De nem csak a közhelyszótár az egyetlen segédanyag. Rímek tekintetében keresse fel a Google rímszótárát, szól a tanács, és ezt Deniz betűről betűre megfogadta:

Meg van írva minden, vagy csak visz az örvény

amit vonzol, az a tied, ez a törvény

pillanatok végtelen sora az élet

de te csak éled vagy tényleg meg is éled

Kik vagyunk mi a világban? Hol a helyünk? Merre tartunk? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk:

A lábam alatt föld van, a fejem felett égbolt

Mikor ide ültél mellém, milyen rég volt

Akkor ideje felállni, nehogy elzsibbadjanak azok a kis lábak! Jó tudni, hogy vannak még olyan előadók, akik ilyen szépen összeszedik, miről szól a carpe diem. Így legalább nem kell Coelhót olvasni.

Giovanni x Opitz Barbi x DR BRS: Hasta La Vista

A kilencvenes évek visszafordíthatatlanul itt vannak újra, a nyakunkon térdelnek, és addig szorongatnak, amíg az összes pénzünket oda nem adjuk. Mi, akiknek annak idején csak zsebpénzünk volt, most már viszont papír, szóval legalább egy koncertre, mozijegyre, legófigurára biztosan telik. Állnak is körülöttünk, és tartják a markukat. Most Giovanni, Opitz Barbi és DR BRS ült fel a nosztalgiavonatra, amin láthatóan nincs fék. 

Hosszú hetek teltek el Despacito nélkül, de most páros lábbal rúgták ránk az ajtót. Spanyol cím és refrén, reggaeton, tánc. Ezek szerint a háttérben a háttérhatalmak háttérzenei összeesküvése még mindig tart. 

Opitz Barbi az egyik legkarakteresebb fiatal énekesnő, akinek nagyjából minden jól áll, talán a homokban ritmikus sportgimnasztikázást kivéve. Most pont ezt csinálja. De a háttérhatalmak háttérzenéjével hipnotizált néző nem erre figyel. Nem marad már energiája, ugyanis Giovanni ellopja a show-t. A mozgása Balu kapitányé (akárcsak az enyém, egyből felismerem sorstársaimat), haja inkább női (akárcsak az enyém, egyből felismerem sorstársaimat), a neve olasz (akárcsak az enyém, egyből felismerem a hozzám hasonló kamu olaszkodókat). Lehet, hogy csak féltékeny vagyok rá, mert helyettem ő táncol és énekel? Lehet. De úgy érzem, hogy nekem is legalább olyan rosszul állt volna ez a szám, mint neki. 

De hogy más fontos részletet is kiemeljek a klipből: statisztalányok ilyen elegánsan még nem táncoltak eldobható műanyag pohárral a kezükben. Kis magyar riviéra, kis magyar hálidéj, kis magyar Despacito. Közben Giovanni szexin alsó ajkába harap, Opitz Barbi áramütött arcot vág. 

A szerelmi sokszöges történet dramaturgiai csúcspontja 2:35-nél történik, Barbi pofán löttyinti koktéljával Giovannit, amiért az nyíltan flörtöl a pincérnővel. Majd körbeugrálják a kikötözött Giovannit, és gondolom, a többi már bdsm (vagyis történelem). 

Vajon mit hoz a nyár utolsó két hete? Érkezik még Despacito gördeszkán? Készül még szám a rakpartról? Lesz még kabriós-úszómedencés klip? Tűkön ülünk, már csak hetet kell aludni, és kiderül.