Itt a lemez, de a zenekar mindegyik tagja fenn van az égben

Megjelent vinylformátumban a Taurus 1972-es, Ifjúsági Parkban rögzített fellépésének a hanganyaga. Ha egy-egy veterántalálkozón szóba kerül a legendás koncert, működésbe lép az ún. partizáneffektus, az „én is ott voltam” élménye, azaz „én is harcoltam a Bakonyban”. Most viszont bárki elmondhatja magáról, hogy hallotta a bulit, hiszen a közel 50 éves felvételt publikálta a Moiras Records.

A hanganyag húsz éve már megjelent CD-n kis példányszámban a titokzatos La Ventana Kft. kiadásában, de akkor érthetetlen beavatkozások történtek a felvételen. Megváltoztatták a dalok sorrendjét, lehagytak felkonfokat, és két olyan dalt is beszerkesztettek, amely nem is hangzott el a koncerten.

Itt volt az idő, hogy „a bika jegyében” valaki rendet tegyen. A hanganyag legendáját többek között az alapozta meg, hogy egy új zenekar bemutatkozó koncertjén 20 000 ember volt jelen, 10 000 benn és a beszámolók szerint 10 000 kinn, a vár alatt. A koncert a magyar rock nagykorúságának demonstrációja is volt, hiszen akkor egy kimondottan kurrens, csúcson lévő műfajjal, a hard rockkal jelentkezett a „második magyar szupergroup”. 

Ekkor a hard rock a nemzetközi színtereken is mindent vitt, 1972-ben jelent meg például a Deep Purple Machine Head és a Black Sabbath Vol. 4 című albuma is. 1972-ig évekkel el voltunk maradva a nemzetközi trendektől, és akkor egyszer csak megalakult a Taurus, amely nemzetközi mércével nézve is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, olyan korszakos zseni gitárossal, mint Radics Béla.

De a többiek sem voltak akárkik, ott volt például az akkor még csak 21 éves, kvalitásos billentyűs és zeneszerző, „ex-neotonos” Balázs Fecó és a szintén a Neotonból igazolt (később a Piramist megalapító) Som Lajos, az ex-metrós Brunner Győző. Az LGT után „Magyarország második szupergroupja” egyszer csak előállt a professzionálisan hangszerelt, teátrális és egyben „ízes” hard rockkal, ami akkor mindenkit megdöbbentett.

Történt ugyanis, hogy még a Neotonnal 1971-ben Nigériában és Ghánában jártak a Ganz-MÁVAG termékbemutató körútján (!), ami nem volt annyira rock, de hazafelé jövet Amszterdamban elcsípték a Black Sabbath egyik koncertjét, ami viszont már eléggé az volt... Som és Balázs Fecó már a repülőn elhatározta, hogy valami hasonlót csinálnak. Ez lett a Taurus. Meg kell említenünk, hogy az „elsőség” kérdése – ahogy a rock and rollban sokszor előfordult – korántsem ilyen egyértelmű, hiszen a Taurus 1972-es bemutatkozása előtt, 1971-ben az Omega már teljes hard rockos harci díszben énekli a Sötét a város című dalt, ami sokaknak a Sárika, drágám című filmből lehet ismerős.

Arról nem is beszélve, hogy a Taurus bemutatkozása idején már megjelent a szintén hard rockos hangzású, Élő Omega című nagylemez. Persze honnantól „nettó rock” valami, és mikortól lesz áramvonalas hard rock? Bizonyára a rock and roll egyik bűvös varázsigéje, az attitűd a kulcs. Az Omega attitűdje a kemény rockos korszakában sem volt igazán „hard rockos”, ők maguk a nagybetűs rockzenekar, akiket értek ugyan különböző hatások (hard rock, prog rock, new wave), de mindig megmaradtak klasszikus rockzenekarnak. Ezzel szemben a Taurus tagjai már a megalakuláskor dolmeneknek látszó hangládák között esküdtek föl egy pogány szertartás keretében a hard rockra.

Nemcsak a zenekar kiállása volt rendben, a végrehajtott program is perfekt kőkemény rockszeánsz volt. Bár a Taurust az óriási sikerei ellenére is szétszedte a Hanglemezgyár (később berakták például Zoránt), és egy év múlva, 1973 májusában fel is oszlottak, a hatásuk mégis felmérhetetlen a magyar rockzenére.

Som a Taurus után megalapította a Piramist, hogy elhozzák a lázban égő nemzedék nagy korszakát, magát a csövesjelenséget, ami éveken át tematizálja az ún. ifjúsági sajtót. És akkor nem beszéltünk arról, hogy néhány év vendéglátózás után Balázs Fecó megalakítja a Korált, ahová magával vitte a Taurusban írt számait. (Sokan azt hiszik, hogy az Anyám, vigasztalj, A kőfalak leomlanak, a Kiűzetés a paradicsomból, az Amit nem mondhattam el Korál-szám. Ez persze igaz, de eredetileg a Taurus játszotta.) És vajon mi lehet a tétje 2021-ben a Taurus vinyllemezének? Egyfelől az, hogy Radics kislemezslágerei, a Szólíts meg, vándor és a Zöld csillag mellett vissza tud-e még épülni a köztudatba akár az Éjszakai vonat, a Lángszívű lány vagy a Hosszú éjjel, hosszú nap...

A 45 perces lemezanyag egy AGFA orsós szalagra rögzített, ún. „keverőpultos” felvételre épül, ami sokáig Radics Béla tulajdona volt, ő bízta később Szaghmeister Ödönre, aki nemrég a Moiras Records rendelkezésére bocsátotta, hogy elkészüljön a tényleges restauráció. A Taurus klasszikus felállásából már senki nem él, Radics Béla 1982 őszén hunyt el, Som Lajos 2017-ben, Balázs Fecó tavaly novemberben, Brunner Győző pedig idén februárban. Íme, egy zenekar, amelynek már mindegyik tagja fenn van az égben, egészen közel ehhez a bizonyos Zöld csillaghoz.

Taurus EX-T: 25-75-82

Moiras Records, 5+4 szám, 41 perc