Az időutazás nem maradhat ABBA!

Az 1970-es években az ABBA jelentette a harmóniát két SALT-megállapodás között, és talán volt olyan KISZ-titkár, aki a világ ok-okozati összefüggéseit látta meg az ABBÁ-s pénztárca és a Money, money, money című kasszarobbantó glam boogie között.

És aki azt hiszi, hogy a zenekar 2021-ben ismét ki akarta nyitni ezt a bizonyos pénztárcát, az téved. Negyven év után Voyage címmel megjelent egy új ABBA-album, ami még néhány éve majdnem akkora csoda lett volna, mint az, hogy összeáll a Beatles, hogy Lennon feltámad, és elhozza a világbékét.

A világbékét viszont még elhozhatják az ABBA tagok avatárjai, „akiket” hamarosan „élőben” is megcsodálhatunk. Ezek a „koncertek” bizonyára annyira fogja lenyűgözni a művelt nyugatot, mint 1977-ben a Kisstadion díszpáholyában ülő tányérsapkás szovjet küldöttséget az Omega lézershowja.

Szóval, a kőgazdag ABBA tagságát nem a pénz motiválta, hiszen még az unokáiknak se lesznek anyagi gondjaik, csupán néhány mesét szerettek volna még elmondani a világról, és ehhez először a diszkó nagy mesekönyvét nyitották fel, pont annál a fejezetnél, ami éppen róluk szólt. Björn Ulvaeus, Benny Andersson, Agnetha Fältskog és Anni-Frid Lyngstad időgépnek tűnő űrhajójukkal megpróbáltak kolonizálni egy ismeretlen bolygót, ahol remekül megfér a hetvenes évek glamour-popja, az euró-diszkó, crossover world music és a musical finálék világa.

Az ABBA része a privát és kollektív emlékezetünknek, a magyar kisiskolás lányok Fa deós flakonba énekeltek a ABBÁ-t a farsangon, mások kivették az angyalos szentképet a rámájából, hogy berakják a Pajtásból az ABBÁ-s Kedves Ismerős posztert. És néhány évvel az ABBA-hiszti lecsengése után, 1992-ben megjelent a zenekar újbóli reneszánszát elhozó Gold című válogatás, az ABBA-mániáról szóló Muriel esküvője című film, a Mamma Mia musical és mozi, vagy éppen Madonna Hung Up-ja, a Gimme Gime Gime szemplingjével.

Nincs olyan hétéves kislány, akit ne tudnánk azonnal meggyőzni, hogy a cseréljük ki a Jégvarázs soundtracket az ABBA Goldjára az autóban. A Neoton Família nemcsak levette az ABBA-soundot, és sokszor harmóniákat is, de szövegeikre is hatott az ABBA. A diszkókirálynő egy tizenéves lány volt finoman utal a Dancing Queenre.

You are the dancing queen

Young and sweet

Only seventeen

Szóval, az ABBA-élmény átjárta az életünket, voltak ABBÁ-s textil táskák, amibe a tornacuccot pakolták a gyerekek, voltak ABBÁ-s pénztárcák, zsebtükrük, minden falusi búcsú úgy nézett ki, mint valami ABBA mech-lerakat, csak éppen vehettünk még tükrös mézeskalács szívet is. Az ABBA a kollektív múltunk része, és már jó ideje mindenki belenyugodott abba, hogy ez így is marad. A zenekar tagjai annyiszor nyilatkozták, hogy soha nem állnak össze, hogy senki nem gondolta volna, hogy egyszer még új ABBA lemez serceghet a lemezjátszóján.

A Voyage album olyan, mint ezen a bizonyos lemezjátszón az ún. anti-skating, amely a tűnyomás egyensúlyáért felel. Az albumon is ügyesen kibalanszíroztak mindent a termékeny nosztalgia, és az új trendek között. A dolog persze az előbbi felé billen el. Az új anyagnak látszólag semmi tétje nem volt, Benny Andersson a The New York Timesnak adott interjújában kérdezi, hogy mit kell bizonyítani? Jövőre is játszani fogják a Dancing Queent. Így aztán mindegy is, hogy születnek-e olyan perfekt popdalok, mint a Money, Money, Money, a Waterloo, a Mamma Mia vagy az S.O.S.

Ha csak megidézik a nagy időket, a szinte hibátlan katalógusukat, ha nem teszik tönkre a brandet, akkor már rendben van a dolog. Megidézték, igen, készítettek egy olyan kellemes albumot, amilyet soha nem hozna össze Ed Sheeren, vagy Taylor Swift, még akkor sem, ha összeállnának, és őket lennének a fél ABBA. Az epikus történetmeséléssel megidézik a nagy időket, a régi barátokat, 

Ne legyünk tehát telhetetlenek, annyit kapott már a világ az ABBÁ-tól, hogy hadd engedjenek maguknak egy visszatekintő albumot. A Keep an Eye on Dan zongorás lecsengetése szépen visszahozza az S.O.S témáját, míg a klímaváltozásért aggódó Bumble Bee fuvolás nyitánya köszön egyet Fernando című klasszikusuknak, de ezek a zenés intarziák csak játékos gesztusok. A zenekar nemcsak megidézte a klasszikus ABBÁ-t, hanem újra is alkotta.

A lemez nem egy élethazugság, tele van a magánéleti konfliktusok megidézéseivel, és valójában arról szól, hogy a tagok megöregedtek. Ott van az I Still Have Faith in You, amelyben arról énekelnek, hogy nemrég hallották a gyerekek nevetését, most viszont csend van, mert elhagyták a parkot, és ahogy sötétedik a pad egyre kényelmetlenebb lesz.

Ez igazán méltóságteljes lezárása egy életműnek, Chernek és Madonnának volna mit tanulni tőlük, már csak azért is, mert mindkettőjük dolgozott fel ABBÁ-t. És még azt is elnézzük a derék svédeknek, hogy a Little Things cím karácsonyi dalban ünnepi zoknikról és az apró szárnyas manókról énekelnek, ahogy azt is, hogy Ode To Freedom című záró tételben felismerhető Csajkovszkij Hattyúk tavának egy motívuma.

A lemezen nincsenek nagy euro-pop himnuszok, olyanok, amilyeneket rutinból írtak a hetvenes években, nyoma sincs a diszkó futurizmusnak, de a lassú dalok hozzák a Fernando vagy a Chiquitita epikus szentimentalizmusát, és a Keep An Eye On Dan, a Don't Shut Me Down és a No Doubt About It simán rákerülhet egy bővített kiadású ABBA Goldra....

A zenekar tisztességes lemezt készített, a Voyage remek karácsonyi ajándék lesz az ünnepi zoknik mellé. Az igazi téli élményt úgyis a Knowing Me, Knowing You havas klipje jelenti, amelyről eszünkbe juthat az összes gyerekkori téli szünet a december végi műlesiklásokkal, és egy másik svéddel, Ingemar Stenmarkkal.

Szóval, a lemez egy utazás az időben Waterloo harcmezejétől olyan csataterekre, mint a diszkók táncparkettje, a hálószobák és a gyerekszobák barikádjai, hogy aztán megérkezzünk a parkba, ahol már nincs gyerekzsivaj, csak az öregek emlékeznek a nagy időkre.

ABBA: Voyage

Universal: 10 szám, 37 perc