YouTube-diszkó, 47. hét: Ha Majka papucs lenne, milyen márka lenne?

Horváth Tamás és Majka megeleveníti a Ragyogás szállodai bulijait az év egyik legnagyívűbb klipjében. Rúzsa Magdolna egyszerre harcol az angol nyelvvel és a férfi kézilabdásokért, miközben megmutatkozik Jimmy J. Hollywood rendező tehetsége is; így áll össze az a klip, amelyet minden bizonnyal európaiak százezrei fognak pörgetni éjt nappallá téve.

Az Ivan & The Parazol a Carson Comával párosozik pingpongban, miközben úgy nyelik a párizsis szendvicset, mint kacsa a nokedlit. Tóth Andi torkát megint fojtogatja a sírás(ó), Byealex pedig egy dalszerző workshop keretében mutatja be, hogy ő a nép egyszerű gyermeke, csak egy a sok közül. Ebben Manuel segít neki, akinek szintén egyszerűségében rejlik a középszerűsége.

 HORVÁTH TAMÁS X MAJKA: NEKEM TE NE

• Hülye gazdagok, hallod, hogy utálom ezeket, te!
• Kik ezek, te? Tortát malaccal?
• Malac? Szerinted ez malac?
• Kismalac, nem?
• Ez kacsa, te barom!

Így Majka és Horváth Tamás, akik egy elegáns szállodában dolgoznak és szervírozzák a gazdagok vacsoráját. De nem számítanak arra, hogy közben Nagy Bence klipet rendez a szobában. És ebben a klipben már Majesz és Tamás a gazdagok, akik jól a többiek orra alá dörgölik sikereiket.

Hadd kérdezzek valamit, rappesek.

Hogy az a sok vaker, amit kiköptetek,

az most húsz év távlatában megérte?

Mennyi mindent kaptatok ti cserébe?

Emlékeket, lányokat, színpadot.

Easy come, easy go, vagy egy csillagot?

Miközben a gazdagság nemcsak pénzben mérhető Majka szerint, hanem például állandó barátnőben is, szép csoportképbe állva együtt csettint az egész csapat, hogy aztán Nagy Bence a Ragyogás szellemét is megidézze, és Tamást bicikliztesse a szállodában, miközben a gyönyörű Rea Milla jéggel keni az arcát vagy szőlőt eszik kéz nélkül. Szállodai szellem legyen a talpán, aki ezután elő mer libbenni.

01:38-nál Majka belekukorékol a telefonba, és szól, hogy „Tomika, te vagy?” Az egész szöveget és klipet átlengi ez az önironikus inside joke hangulat:

Nyomjad csak, nyomjad a gengszterrapet,

jól áll neked, hogy f@sz vagy.

Így kezdi Tomika, és hiába nem olyan karcos a hangja és gengszter az arca, mint Majkának, de működik, visz magával a klip, a zene és a szöveg:

Azt mondod, papucs vagyok?

Akkor már Gucci, nem lila Fila, micsoda ruci…

Jók a cutbackek, jók a werkek, érdemes falig végignézni a videót. Ezúttal tök jogosan lehet Majkáékra irigykedni.

Now we’re gonna fight fight

Fight fight, fight fight

Ezt meghallgatni igazán fájt-fájt, fájt-fájt, fájt-fájt. Többszörös árukapcsolással jutottunk el odáig, hogy Rúzsa Magdi a szegény ember angolján sporthimnuszt énekeljen. A Fight a 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokság hivatalos dala. Hogy ezt miért Rúzsa Magdolna énekli, számomra örök rejtély marad.

Ha már ilyen vérszomjas a magyar férfi kézilabda, és szó szerint csatába indulna, írhatta volna a Lazarvs zenekar a himnuszt. Ha szeretnénk legyőzni az idegeneket, akkor lehetett volna Pataky Attila az előadó. Ha a magyar virtust kellene megmutatni, akkor pedig játszhatta volna a számot Leslie Mándoki bajsza. De így, Rúzsa Magdival és Jimmy J. Hollywood rendezésében ez pont olyan, mintha a Sztárban sztár színpadán kellett volna utánozni egy ukrán táncdalénekest. Béna táncosok zászlókat lengetnek egy stadionban. Közben Magdolna farmerben rogyaszt, és próbálja kiejteni a nem túl bonyolult szöveg szavait. Ma, amikor már nincs olyan iskolai osztály, ahol ne lenne legalább három ember, aki tökéletes kiejtéssel beszél angolul, amikor a legtöbb háztartásban van vagy Netflix, vagy HBO, vagy Spotify, de legalább YouTube, amikor több tíz világszínvonalú exportképes zenekar van Magyarországon, Rúzsa Magdolnával kézilabdahimnuszt énekeltetni olyan, mintha Németh Szilárdot neveznék ki oktatási miniszternek. Ja, mondjuk ilyen poszt nincs is Magyarországon. :(

IVAN & THE PARAZOL, CARSON COMA: KÉRDŐJELEK ÉS VÁLASZOK

Szerva itt, csere ott. Az alter rock jövőkutatói és a múlt szellemének őrzői pingponggal döntik el, ki legyen kinek az előzenekara a jövőben. Az állás: döntetlen. Így egyszerre fognak színpadra állni, amihez a beállás meg is történik a bemelegítő meccsen. Mondjuk ez egy más típusú beállás. A két frontember edzőként keményen diktálja a tempót és az Unicumot.

Te törvény vagy, én lázadok.

Te a kérdőjelek, én meg a válaszok.

A szélcsendben is hullámzom,

de mikor beszélek, te csak magad hallgatod.

Téged nem érdekel már az, hogy mit mondok.

Közben a két rivalizáló zenekar között egy bajuszszépségverseny is zajlik Simon Bálint és Giorgio képviseletében, de döntés nem születik, mert igazából mindketten csak Kövér Lászlók szeretnének lenni. A klip szépen eleveníti fel a parizeres szendvicsek romantikáját, a művházak fakó színeit, a minőségi fogyasztást a mennyiségivel pótoló magyar szockót. A pingponglabdákkal együtt az indulatok is elszabadulnak, és hőseink minden elképzelhető hangszerre lecserélik az ütőket. A klip mesterjelenete, amikor a két zenekar tagjai szimmetrikusan szétterülnek az asztal körül, Iván és Giorgio teljhatalmú edzőként félkönyökön az asztalon, a két dobos a szélen, és köztük a többiek. Olyan szép csendélet, hogy ha elég bátor lennék, a hátamra tetoválnám.

Tóth Andi: NINCS Ő, NEM FÁJ

Tóth Andi a női könnyek és fájdalmak hivatalos hírnöke, nyilván nem véletlenül rágott be rá Tóth Gabi, aki egészen addig tudott könnyügyi államtitkár lenni, amíg Andi le nem taszította a trónjáról. De Andi most mindenkit letaszít minden trónról, legutóbb például hivatásos táncosokat megszégyenítő profizmussal nyerte meg a Dancing With The Stars táncos vetélkedőt, és ő az egyetlen női előadó, aki stabilan minden számával bekerül a trendingbe. 

Most kiemelem a klip legszembetűnőbb pozitívumait:

• Andi egy bikinifelsővel balanszírozza a pornós szettjét, így mellei olyanok, mintha két squid game-es börtönőr feje lenne. 
• Andi bokszol, rockysan tyúkhálóba kapaszkodik, és pofozgatja a kamerát. 
• Ezenkívül egyéb dolgokat csinál, miközben szép és szuggesztív. 

Csak azt nem értem (ezúttal sem), hogy miért harapja el ennyire a szavakat, és miért ejti ki őket angolosan. Kevés olyan énekesnő van, akinek jól áll az is, ha magyarul énekel, és Andi pont köztük van. De persze úgy artikulál, ahogyan csak szeretne, és amíg ilyen hangsúllyal reprezentálja magát külalakice, addig a többi talán másodlagos is.

Byealex és a Slepp x Manuel: Rossz esték

A lét elviselhetetlen könnyűsége. A könnyűség elviselhetetlen léte. Az elviselhetetlenség könnyű létezése. Ilyen címeket is lehetne adni ennek a számnak, de sokkal célravezetőbb lenne, ha ezt nem is számnak neveznénk, hanem inkább civil kezdeményezésnek. Hiszen Byealexnél civilebb, tehát kevésbé színpadra való figurát nehezebb lenne találni, mint tűt a szénakazalban. Hát most egyből két tű is beleáll az ujjunkba, mert Manuelt vezeti vakon a világtalan Byealex. 

Évek óta nem voltam már boldog.

Ilyenkor jönnek mind a rossz dolgok.

Ő nem is tudta, hogy milyen vagyok,

és szeretni is csak rosszul tudok.

Rossz dolgok. A rossz dolgok nem jók. Sőt. Valószínűleg még csúnyák is. Akik csinálják, rossz emberek, és akiknek ez rosszul esik, azok jók. Illetve a jó emberek jó dolgokat csinálnak. De ne legyünk rosszul egyből az első rossz szótól, van még ott, ahonnan ez jött:

Haraptam, imádtam a seggét,

de közben sokszor elhagytam a lelkét.

Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen spirituális testen kívüli élményt ilyen profánul is meg lehet fogalmazni. Lélekdonor-szakértő és egyben nagy seggimádó Alex a lelket elhagyja, de a segget nem, úgy látszik, ő egy igazi lélekvesztő. De szimbolikus, költői képekkel teli költészete még itt sem fogyott ki az eszközökből, és azonnal érkezik a következő sor, amely szintén magasra dobja a labdát, vajon mire gondolt a költő:

Ő meg csak gyereket akart,

meg azt, hogy én végre fel is nőjek.

És azt gondolta, hogy ő sokkal bölcsebb,

de mindig én voltam a szabadabb.

Ember legyen a talpán, aki ki tudja olvasni a sorok közül, mi járhatott Alex fejében. De ezt bízzuk a nyájas olvasóra, mi inkább csak foglalkozzunk azzal, hogy csak a legnagyobbak képesek tudomást sem venni a szabályokról. Ahogy a költő írja (mindig ő volt a szabadabb), úgy játszik a rímképlettel, mint kiscica a gombolyaggal, így a bokorrímtől a páros rímen át egészen az a-b-c-d rímképletig jutunk. De csodálja az ember, amikor ilyen mély mondanivaló dominálja a költeményt?

Ugyanezt a beletörődöm álértelmiségi flegmaságot (az elviselhetetlen könnyűzene létezését) Alex kiválóan hozza az éneklésben is, ezzel tovább erősítve a bivalyerős koncepciót, hogy tudniillik ő a nép egyszerű gyermeke, aki helyettünk tapasztal és helyettünk is szabad. Egy igazán autentikus civil kezdeményezés. Ehhez csatlakozik 02:20-nál Manuel, akit ezúttal egy zombimaszk próbál izgalmassá tenni. 

Manuelt nem küldeném el a Szerencsekerékbe, mert csak magánhangzót tudna vásárolni, mássalhangzót kimondani viszont nem, így nemhogy üres kézzel, de adósságokkal térne haza szegény. 

Ja igen, majd elfelejtettem, hogy mindkét keménylegény próbál még keményebbnek mutatkozni, Alex még egy fém fogsort is berak a klip kedvéért, Manuel pedig egy fehér kontaktlencsével próbál sokkolni. Pedig erre semmi szükség nem lenne. Bőven elég sokkoló a könnyelmű létezésük elviselhetetlensége.