Sárkány van náluk, és nem félnek használni

„Soha ne nevess ki egy élő sárkányt!” – mondja Tolkien A hobbitban, és ugyanígy gondolja a kortárs heavy metal egyik legnagyobb zenekara, a Trivium is, akik alig egy évvel a kiváló What the Dead Men Say című lemezük után (osztályzat: négyes fölé) előálltak az In the Court of the Dragon című albumukkal (osztályzat: ötös), amelyben annyi energia van, mint egy sárkányban, aki rendeltetésszerűen használja mind a hét fejét, azaz tüzet okád.

A What the Dead Men Sayt egy Philip K. Dick-novella ihlette, ami röviden arról szól,

Hogy ez metafora lehetett-e a metal újjászületéséről fantáziáló Trivium számára, nem tudni, az biztos, hogy az új albumot is egy irodalmi mű ihlette, Robert W. Chambers A sárkány udvarában (In the Court of the Dragon) című írása, amely így ér véget:

Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni!

Hogy milyen dolog Isten tenyerében lenni, illetve milyen a sárkány karmai között tartózkodni, nos, erről értekezik a Trivium cirka 52 percben. Az In the Court of the Dragon igazi heavy metal mestermű, az X című atmoszférikus intró után valósággal berobban a lemez.

Matt Heafy kántálásai mellett meg kell említeni Alex Bent dobjátékát, amire könnyedén rávágjuk, hogy parádés és hogy új szintre emelte a metaldobolást. Paolo Gregoletto feszes basszustémái gránitszilárdságú alapot biztosítanak a metal új alaptörvényének, amire Corey Beaulieu bámulatos játékkal építi meg a zavarba ejtően technikás, éteri akkordokkal teli gitárstruktúrákat.

A Like a Sword Over Damocles virtuóz játékát egy Las Vegas-i Cirque du Soleil show-ban is megtapsolná a közönség, mégsem mondanánk rá, hogy öncélú, hogy arról lenne szó, hogy a gitárhősök mindenkit lezenélnek a porondról. Ugyanakkor persze azonnal levehetők a hatások is, például az album zárótételének felvezetője a Metallicát idézi, de aki akarja, a dalokba belehallja a Panterát és az Iron Maident is, ugyanakkor a dalok kompozíciós nagyszabásúsága, a parancsoló érvényű virtuozitás, a produkció komplexitása miatt mindenki megadja magát az albumnak.

Sőt azon se csodálkoznánk, ha a széles érzelmi skálán mozgó The Shadow Of The Abattoir olyan karriert futna be, mint a Metallica Black albumának slágerei.

Az 1999-ben alakult, floridai illetőségű Trivium tizedik albuma a Mastodon Hushed and Grim és a Gojira Fortitude című újdonságai mellett a 2021-es év egyik legfontosabb metalprodukciója. A thrashhatású groove-ok, a melodikus death metal, a metal-core és a progresszív metal elemeit ügyesen vegyítő, nyaktörő szólókkal teli album változatos összképet mutat.

Húsz év után a zenekar eljutott kreativitása csúcsára, és egyben meghív egy olyan fantasyvilágba, amely nem szerepjátékokat és számítógépes kalandokat ígér, hanem a metal narratív pompáját és az irodalmi értékű gótikus novellák univerzumát. Tiszta vokálok, szimfonikus díszítések, önálló életet élő kigyakorolt gitárszólók teszik még sűrűbbé a hangzást.

Azt is érdemes kiemelni, hogy a lemez egyben büszke állásfoglalás is a nagybetűs heavy metal mellett. Nincs szégyenlősködés, szóval tessék, itt van egy sárkányos és kardozós borító (Mathieu Nozieres festménye), amelyről nem egy német speedmetal-zenekar jut eszünkbe 1987-ből, hanem maga a Trivium. (Annak ellenére hogy Mathieu Nozieres képei megidézik Rubens, Delacroix és Géricault művészetét, a művész 1988-ban született a Franciaországban található Grenoble-ban.)

A zenekar a Covid-karantén miatt jobb híján fogott neki az album elkészítésébe valamikor 2020 nyarán. Nos, a koncertezés helyett érdemes volt felülni a What the Dead Men Say kreatív flow-jára, folytatni a munkát, mert az In the Court of the Dragon tényleg mestermű lett. Tolkientől megtanultuk, hogy ne nevessünk ki egy sárkányt, a Triviumtól pedig azt, hogy a sárkány múzsának sem utolsó.

Trivium:  In the Court of the Dragon

Warner,  10 szám, 52 perc