Bármi megtörténhet veled, ha felvesznek ezek a teherautók

Ha sötét, titokzatos zenét játszol, nem árt, ha zenekarodnak is misztikus, talányos nevet választasz. Nem így gondolta 1981 elején Chris Reed, a dark-rock hatású Red Lorry Yellow Lorry gitárosa, aki a gótikus rémregények hősei helyett inkább a brit teherautókról (!) nevezte el a zenekarát. Ezeket a kocsikat láthatjuk most a zenekar retrospektív kislemez gyűjteményén, aminek szintén nem cifrázták túl a címét. Ettől még a The Singles az elmúlt év egyik legizgalmasabb újrafelfedezése.

A nálunk nem különösebben ismert zenekar a nyolcvanas években igencsak jól szerepelt az angol indie-chartokon, a szaklapok listáin, többször meghívta őket John Peel is a komoly presztizsű BBC sessionökre.

De hiába ért el 1987 és 1990 között hozzánk is a dark-rock hullám (a The Cure a Kisstadionban, a The Mission a BS-ben, a Sissters Of Mercy a Pecsában lépett fel), a tisztes második vonalból inkább csak a Christian Death és Fields Of The Nephilimet ismertük.

Ennek bizonyára az az oka, hogy Chris Reed zenekarvezető minimális kompromisszumot sem volt hajlandó kötni, gyakorlatilag a nyilvánosságtól elzárkózva alkották meg a négy nagylemezüket. Hiába írtak kiváló, a listákra is feljutott slágereket, sokáig csak kislemez formátumban gondolkodtak.

Az első albumuk, a Talk About the Weather zenekar megalakulása után négy évvel, 1985-ben jelent meg, ami egyébként a 3. helyen végzett legfontosabb angol szaklap, a New Musical Express „független albumok” listáján. A zenekarra nem voltak jellemzőek a dark-rock előadók manírjai, távolt állt tőlük a kultusz építése is, megmaradtak civileknek.

Ráadásul ők is Leeds-ben alakultak, ahogy a The Sisters Of Mercy, ugyanúgy a nyolcvanas évek elején, és bizony vannak hasonlóságok a két csapat hangképében, mindkét brigád előszeretettel használt dobgépeket és mélyre hangolt gitárokat. Sőt vannak, akik a Joy Division-höz is hasonlítják a Lorryt, és nem tudjuk azt mondani, hogy ne lenne benne igazság.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a nyolcvanas évek fordulóján „volt valami a levegőben”, és inkább korhangulatnak neveznénk a hatásokat, mintsem másolásnak. Hogy mást ne mondjunk, 1980 körül legalább tíz zenekart lehetne megnevezni, akik „olyanok voltak mint a U2”, miközben párhuzamosan, egymástól függetlenül jutottak el a hangképükhöz. (Olyan erős volt a korhangulat magnetikus ereje, sok technikai innováció, a dobgépek, a korszerű szintetizátorok, torzítók kerültek piacra 1980 körül, hogy 1983-ban Second Empire Justice címmel még a klasszikus skinhead zenekar, a Blitz is készített egy szinti-pop és a dark-rock hatásait mutató albumot.)

És persze csak azok futottak be, akik alkalmasak voltak a sztárok szerepére, és voltak slágereik is. A többiek idővel eltűntek. Tegyük hozzá, hogy a Red Lorry Yellow Lorryra valójában nem is az akkor éppen formálódó dark-rock hatott igazán, hanem sokkal inkább a hetvenes évek kultikus zenekarai, a Wire és az MC5, szóval, akkor lennénk korrektek, ha nem is a dark vagy a goth, hanem inkább a poszt-punk jelzőt használnánk rájuk.

Chris Reed nem akarta igazán a sikert, már pedig másképp nem megy. Jó dalokat akartak írni, olyan hatásosakat, amelyek nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülést okoznak, és van is tucatnyi remek számuk. És persze,

• ha nem hangolják olyan mélyre a gitárokat,
• ha políroznak a hangzásukon,
• ha nem vonzotta volna őket a noise-hangzás...

De hát túl sok a ha. Legjobban akkor járunk, ha meghallgatjuk a The Singles 27 kislemez dalát, így többet tudnunk meg a nyolcvanas évekről, és nem utolsó sorban az emberi lélek sötét oldaláról.

És mivel sokan ún. „kislemezes” zenekarnak tartják a Lorryt (az első albumuk megjelenése előtt hat kislemezük jelent meg), így aztán korrekt megemlékezésnek tűnik kislemezes dalaikkal idézni meg a zenekar szellemét. Az 1982-ben publikált Beating My Head erőteljes bemutatkozás volt, ahogy a Take It All, és a He's Read is, nem csoda, hogy John Peel is azonnal bizalmat szavazott a „kompromisszumokat nem ismerő”, a zajokat és az effekteket is bátran alkalmazó poszt-punk bandának.

A Red Lorry Yellow Lorry színes teherautói egy szürke, álomszerű, monokróm világon száguldanak keresztül, és mi akkor járunk a legjobban, frontálisan ütközünk velük.

Red Lorry Yellow Lorry: The Singles

Spittle Records, 27 szám, 84 perc