Ha minden összeomlott, kezdd el énekelni, hogy MMMM DING-A DUH-DINGA

A Korn 14., Requiem című albumának borítóján csecsemőfej látható, amit egy kéz szorít meg, finoman szólva sem a védőnők ajánlásával. Vannak lemezek, amiknek a meghallgatása olyan erős érzelmeket válhat ki belőlünk, mint egy csecsemő sírása. A traumatikus élményeket újra és újra dokumentáló Korn 2022-es albuma is ilyen.

Szögezzük le gyorsan, hogy a karantén ideje alatt rögzített lemez a Bakersfieldből származó Korn egyik legjobb munkája, mégis azt kell mondjuk, hogy ez nem változtatta meg a világ ok-okozatai összefüggéseit, 2022-ben már máshol van az ingerküszöb, egy jól megírt munka olyan elvárás, mint a 360 fokos kamera az autóban.

Nyugtázzuk, ahogy azt is, hogy a Let The Dark Do The Rest című, súlyos orgonával megtámasztott, részint a Rammsteint is idéző dal miatt újra kell gondolnunk a képzeletbeli Best of Korn lemezünket. És ugyanez áll a Disconnect és a Start the Healing című felvételekre is.

A lockdown miatt a nu-metál veteránoknak volt idejük kidolgozni az új anyagot, nem volt rajtuk nyomás, többet kísérleteztek a hangzással, és ez olyan jó hatással volt az alkotó folyamatokra, hogy az sem zavarta össze őket, hogy a basszusgitáros Reginald „Fieldy" Arvizu a munkálatok közben bejelentette, hogy elege van, szünetet tart. Ennek ellenére még mindig a zenekar tagja, sőt, megtartották a már feljátszott basszusgitársávjait is.

Ugyanakkor az is igaz, hogy csak kilenc dalt rögzítettek, alig 33 perc játékidővel. Ez a kilencvenes években csak egy EP lett volna, ma már viszont nagylemez. Aki 1996-ban 70 percnél rövidebb lemezt jelentetett meg, ott kiszállt a gazdasági bűnözés elleni főosztály, ma pedig mindenki hálás, hogy nem kell egy órát kínoznia magát egyetlen lemezzel.

A Requiem a címével ellentétben „vidám” album, egy olyan zenekartól, amelyik vetésforgóban énekelte meg a gyászt, a drogkalandokat és az abúzust. A 2019-es The Nothing című albuma után Korn-bulik helyett inkább családterápiára akartunk menni. A megjelenése előtt a frontember, Jonathan Davis elvesztette édesanyját, majd fél év múlva volt feleségét is, ami finoman szólva is érződött a The Nothingen… Persze nem mindig szerencsés, ha egy zenekar életműve alapvetően egy elektrosokk-kezelés része, de végül is a Kornt így fogadtuk el, ez is része volt mindannak, ami az élményt jelentette a csattogó basszus mellett, aminek olyan hangja volt, mint amikor egy apa a nadrágszíja csatos végével fenekeli el a fiát.

A Forgotten című dalban azért visszaköszön a traumatizált gyerekkor:

Hajolj meg! ...

Egy játékszer, akit a te akaratod szerint használhatsz.

Elhúzom ezt a fátylat, és látom...

Davis nyilatkozataiból kiderül, hogy részint túljutott a gyász legnehezebb periódusán, kezd helyrejönni, hogy talán számára is eljött a dolgok elfogadásának és a belső békének az ideje. Mintha valamennyire felfrissült volna a Korn hangzása is, vastagabb, feszesebb, dinamikusabb az egész, talán azért is, mert analóg szalagra rögzítették a felvételeket, amitől melegebb lett a hangzás is.

Persze a kiállások és az eszelős groove-ok rajongói is megkapják a védjegy értékű Kornt, többek között a záró, Worst Is On iIs Way című dalban, sőt, itt elhangzik a zenekar csatakiáltása is, a MMMM DING-A DUH-DINGA, ami visszautal a Freak On A Leash című slágerükre. (Emlékezetes klipjében mindenen – még egy gyerekzsúr lufijain is – áthatol egy pisztolygolyó.)

A masszív, meggyőző, életerős Requiem tehát a zenekar katalógusának egyik legpozitívabb lemezével állt elő, még akkor is, ha a slap basszusok itt is úgy csattognak, mint egy magas ház antennájába akadt öngyilkos tinédzser kockás inge a szélben. Volt idő, amikor a Korn birtokolta a nu-metál birodalom fele királyságát, amikor olyan menő volt az Adidas melegítő a metálosok között, mint a tatai edzőtáborban, 1981-ben. És még az is lehet, hogy nem tojástartókkal és a nagyszülők perzsa szőnyegével dekorált próbahelyeken születtek a dalok, hanem egy részecskegyorsítóban. És persze tanulság is van. Ha már minden összeomlott körülötted, akkor se add fel, hanem kezdd el énekelni, hogy MMMM DING-A DUH-DINGA.

Korn: Requiem

Universal, 9 szám, 33 perc