Csatlakozz a kizsákmányoltak seregéhez!

Az Exploited olyan sötétnek látta a jövőt 1982-ben, hogy még az alagút végi fényt is lekapcsolta. Még szerencse, hogy maradt annyi áram, hogy meg tudtuk hallgatni a Troops of Tomorrow című lemezüket, aminek borítóján egy alagutat látunk zombikra emlékeztető punkokkal. Az idén negyven éve megjelent lemez a műfaj egyik legfontosabb albuma, hatása felmérhetetlen a punk- és hardcore-szcénára, de a thrashzenekarok is előszeretettel hivatkoznak rá.

Talán ez a lemez írta körül Magyarországon leginkább a punk ideát, hiszen az óbudai punkok sem Sex Pistols-féle graffitit, hanem az Exploited nevét fújták fel a lakótelepi eszpresszók falára. A magyar ifjúság a nyolcvanas évek elején már úgy volt túl a Sex Pistolson és a Stranglersen, hogy igazán meg sem ismerte azokat.

Ott volt nekik az Exploited, amely nyersességében, kiállásában sokkal inkább „mutatta meg, mi az a punk”, mint – mondjuk – a Buzzcocks, akiknek az Ever Fallen in Love című dala a Shrek 2. rajzfilmben is hallható volt. Ez az Exploitedről nehezen lenne elképzelhető, ők a Judgment Night legendás soundtrackjén szerepeltek, illetve dolgozta fel három dalukat (War, UK '82, Disorder) az Ice T-vel kollaboráló Slayer.

A lemez titka többek között a hatásos, jól eltalált riffekben keresendő, ugyanakkor ezeket a témákat ösztönösen is szinte minden fakezű gitáros megtalálja, gitárszólókat pedig maximum jelzésértékkel hallunk az albumon.

• Akkor mitől működik ez az őszinte, kőkemény, proletár rock and roll?
• Miért olyan hatásos még negyven év múlva is?

Talán mert előtte nem készült ilyen agresszív, gyors, súlyos, mégis atmoszférikus hangképpel előálló album, ami olyan volt, mintha egy harckocsigyár hangárjában rögzítették volna. Az Exploited már 1980 körül is kimagaslott a a streetpunk és OI! válogatásalbumok mezőnyből, a zenekar messze túllépett a Nincs jövő pökhendi nihilizmusán, mindenre rátett még néhány lapáttal, apokalipszist, nukleáris háborút vizionált. És persze, mint minden punkbanda, ők is gyűlölték Margaret Thatchert, őt tették többek között felelőssé a magas munkanélküliség miatt. De míg a legtöbb zenekar beérte azzal, hogy megmutatta a bűnöst, addig az Exploited kvázi háborúba hívta a punkokat, azt üvöltötték, hogy csatlakozzon mindenki a kizsákmányoltak hadseregéhez.

Az Exploited lett a proto-punk zenekar, énekesük, Wattie pirosra festett mohikánfrizurájának sziluettje a punk második hullámának szimbóluma lett, talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a Diesel farmermárka mohikánhajú alakját is az Exploited-pólók ihlették. Amikor Pesten megnyílt a Hunky-Punky butik, a punkok a Wattie-t ábrázoló pólókat és a hamis Exploited-kazettákat vittek legnagyobb számban. A Troops Of Tomorrow azért is ágyazódott be ilyen mélyen a magyar punk szubkultúrába, mert a lemez megjelenése után pár hónappal az USA című dalukat már a Rolls Frakció játszotta, akik a Beatrice feloszlása után a legnépszerűbb botránybandának számítottak.

Meglepő lehet, de lemez címadó dalát, a Troops Of Tomorrow-t eredetileg a The Vibrators játszotta, és nem is rosszul, de a The Exploited egy másik szintre emelte. Sokkal fenyegetőbb és brutálisabb az egész, tényleg olyan, mintha erre a dalra jönnének elő a csatornákból a zombie-szerű punkok. Már az egy évvel korábbi, szintén emblematikus Punks Not Dead albumuk is kifogástalan punk daloskönyv, de a motörheades húzású Troops Of Tomorow-val alkották meg a mesterművüket.

Ezen a lemezen szerepel utoljára Big John Duncan gitáros, a zenekar egyik legfontosabb dalszerzője, akinek kiválását sosem heverte ki a zenekar. Az elmúlt negyven évben elfogyasztottak tíz gitárost, tíz basszusgitárost és nyolc dobost, így aztán már az Exploitedre nem is mint zenekarra tekintünk, hanem Wattie-ra és aktuális kísérőzenészeire. Az is meglepő lehet, hogy a Sid Vicious Was Innocent és a Germs című számokban nem az akkori dobosuk, Danny Heatley játszik, hanem Steve Roberts. Olyat láttunk már, hogy lemezfelvételek idején gitárszólókra a zenekarok meghívnak egy-egy vendéget, de vendégdobos alkalmazása azért meglehetősen ritka.

A lemez szinte minden dala punksláger lett, a Jimmy Boyle, a Daily News, a Disorder, a USA, a UK 82, a Sid Vicious Was Innocent, a War, a So Tragic… és az ember már rohan is a garázsba, ha a nyári gumik és a megmaradt járólapok mögül előhúzza a húsz éve porosodó acélbetétes Martens bakancsát. Szokás azt mondani, hogy a punk – főleg a Discharge és az Exploited – milyen nagy hatást gyakorolt a nyolcvanas évek thrash metáljára, ugyanakkor a dolog visszafelé is áll, a Motörhead áramvonalas, pörgős rock and rollja nélkül más lenne a GBH és az Exploited is, ahogy a címadó dal doomos atmoszférájára a Black Sabbath volt hatással.

Persze Wattie nemcsak Margaret Thatcherre volt kibukva, hanem Reagenre is (és amúgy az Egyesült Államokra is – vö. az USA című dalukkal), a Warban azt vizionálja, hogy Reagen kirobbant egy nukleáris háborút, amit senki nem fog túlélni. Nos, az elmúlt negyven évben véget ért a Falkland-szigeteki háború, véget értek a bányászsztrájkok, összeomlott a Szovjetunió, elhunyt Reagen és Thatcher is, de két dolog örök: az elnyűhetetlen Martens és Wattie pirosra festett, csónaklakkal belőtt haja.

The Exploited: Troops Of Tomorrow

Radiation Records, 13 szám, 41 perc