Mi kell ahhoz, hogy egy fiúból férfi váljon?

A rock and roll tele van ihletett mozdulatokkal. Pete Townshend a The Whoból és a Clashből ismert Paul Simonon is követett már el bűnöket a gitár sérelmére, de ihletett pillanat volt az is, amikor Elvis Costello (visszahajtott szárú Levi’s farmer, zakó, SZTK-szemüveg) egyszerűen csak ráhelyezte ujjait a gitárjára az 1977-es My Aim Is True borítóján.

Ugyanezt a mozdulatot ismétli meg 45 év múlva a The Boy Named If című új albumán, visszaemlékezve azokra az időkre, amikor a Fiúból felnőtt lett.

Elvis Costello nem különösebben ismert Magyarországon, pedig már 1980-ban olvashattunk róla a Popzsebkönyvben, még ugyanebben az időben az Ifjúsági Magazinban, és láthattuk a Pulzus című könnyűzenei panorámában is. A pesti punkoknak gyógyegér volt, a gyógyegereknek áramvonalas és kölniszagú, mindenki másnak viszont itt volt egy kiváló előadó, aki az elmúlt negyven évben a presztízs szinonimája lett. Fellépett a világ legelőkelőbb koncerttermeiben, 2014-ben a Müpában is.

És közben minden szert kipróbált, posztpunkot, powerpopot, Nashville-countryt, New Orleans-i jazzt, world musicot, írt kamaraoperát, de a sors iróniája, hogy a legtöbbet játszott dala a Spotifyon Charles Aznavour She című dalának feldolgozása, amelyet a Nothing Hill című film kedvéért énekelt el.

Örök gyerek

Most számos kanyar után visszatért a kamaszkorához. A The Boy Named If címében megidézett fiú, If egy képzeletbeli barát, aki átvezeti őt a gyerekkorból a fiatal felnőttkorba. Ha akarjuk, afféle coming of age konceptalbum, egy korszak képzeletbeli naplója, amelyben minden dalszöveg egy történetet mesél el. Aki többet szeretne tudni Ifről, annak ott a lemezhez készült könyv is, amelyet maga Costello írt, de aki azt gondolná, hogy a konceptalbumot úgymond elművészkedte az immár 67 éves örök gyerek, az téved, a The Boy Named If visszatérés a hetvenes évek végi posztpunkos, zakatoló new wave-hez, a My Aim Is True világához.

A zsigeri, meglehetősen lecsupaszított lemezt ezúttal is az Impostersszel vette fel, amely lényegében megfelel első nagy bandája, a klasszikus Attractions felállásával, csak Bruce Thomas basszusgitáros helyett Davey Faragher játszik.

Nincs semmi túlgondolva, túljátszva, megy a minőségi tekerés, amiben az a különös, hogy bár a zene karcos, de az album mégis a felnőtté válás, az illúzióvesztés lírai mesekönyve lett. Az alaphangját csattogó gitárokkal teli, mégis érzékien finom Farewell, OK című rockabilly boogie adja meg, aztán végig marad a nyers, szúrós szólókkal teli hangzás, és valahogy olyan érzésünk van, mintha élőben vették volna fel az egészet, még 1977-ben, pedig dehogy, 2021-ben, a Covid kellős közepén készült az album úgy, hogy Costello közvetlenül a dobos Pete Thomasszal dolgozott együtt, majd a társproducer Sebastian Krys keverte az anyagra Davey Faragher basszusgitáros és Steve Nieve billentyűs otthon rögzített szólamait.

Kreatív reneszánsz

Costello mintegy ötven éve van a pályán, több mint harminc nagyszerű lemezt publikált, zenélt többek között Paul MCartney-val, fantasztikus pályafutás áll mögötte, pihenhetne is, vagy csak gyönyörködhetne felesége, a világhírű jazz-zongorista Diana Krall fellépéseiben, de nem tud leállni. Termékeny, tele van kiváló ötletekkel, sokadik kreatív reneszánszát éli.

A The Boy Named If dalaihoz hozzágondolt egy exkluzív novellákkal teli képeskönyvet, amely szerint If nem más, mint a képzeletbeli barátunk, a titkos énünk, aki mindenért hibáztatható, az elrontott kapcsolatokért, a rossz mondatokért… Hogy a lemezt Costello titkos énje írta vagy sem, azzal kapcsolatban lehetnek sejtéseink, egy azonban biztos: a The Boy Named If egy üdítően friss, lefegyverzően kreatív album, amelynek The Man You Love To Hate című dalában ezt énekli Costello:

Elmentem egy színházba a Sziluett utcában.

A romlás íze és a vereség illata volt benne

A padsorokban az összes vendégük olyan ember volt, akit megöltem vagy kihasználtam.

Mi viszont bátran vegyünk jegyet Costello tudatalattijának színházába, remekül fogjuk magunkat érezni az The Impostersszel közösen előadott show-ján, és persze a műsor terápiának sem lesz utolsó.

Elvis Costello & The Imposters: The Boy Named If

EMI, 52 perc, 13 szám