A rock and roll Pán Pétere szerint hiba van a teremtésben

A boldogság mindig jelen idejű, ahogy a rock and roll is. Utóbbi általában három és fél percig tart, ennyi az átlagos slágerek hossza. Bryan Adams annyira boldog, hogy szinte fáj neki, legalábbis erről szól a So Happy It Hurts című új albuma, amelyen számos boldogságot tematizáló, három és fél perces slágert hallhatunk.

Nos, természetesen a 63 éves Bryan Adams, aki a tökéletes átmenettel felnyírt hajától, vagy éppen a három és fél perces slágerei miatt tűnik fiatalnak, legalábbis húsz évet simán letagadhatna.

A So Happy It Hurts egy afféle bezzeg-album, Adams vigasztalni akarja azokat, akik nem tudtak kijönni a Covid–19 okozta depresszióból. Azt írta a hivatalos közleményében, hogy a

So Happy It Hurts a szabadságról, az autonómiáról, a spontaneitásról és az út izgalmáról szól.

Minden hangszeren

Az album megfelel a Bryan Adams-albumok szabványainak, kellemes rádió- és családbarát rockdalokat hallunk, amelyek leginkább a nyolcvanas évek szellemét idézik meg. Ami mégis meglepetés lehet: a Covid-járvány miatt az összes hangszeren ő maga játszik. Azt nyilatkozta a Rock Cellar magazinnak, hogy szórakoztató volt megélni az álmát, hogy dobolhat, és aztán lépésről lépésre felépíteni a lemez struktúráját.

Egy rossz dobos a legjobb produkciót is hazavágja, de Adams megoldotta a feladatot, az albumnak kellemes húzása van. A These Are The Moments That Make Up Our Life című dalt eredetileg a 2008-as Marley meg én című filmhez írta, de a felvétel nem készült el időben. Később megtalálta a nyers demót, amit aztán kidolgozott. De az I've Been Looking For You, a Please Stay és az I Could Get Used To This című dalok sem vadonatújak, még a Pretty Woman musical dalszerzési munkálataiból származnak.

Adams a rock and roll Pán Pétere, aki soha nem nőtt fel, még mindig ő a szomszéd srác, aki fehér pólóban és kopott Levi's 501-esben úgy ugrik le apja pick-upjáról, ahogy John Wayne szállt le a lováról. Számára a Pán Péter Sohaországa a rock and roll képzeletbeli birodalma, ahol azért sem érvényes a múló idő, mert ugyebár a mese krokodilja lenyelte az ébresztőórát. Az idő a So Happy It Hurts-re sem vonatkozik, a lemez 2022-ben érvényesebben szólaltatja meg a nyolcvanas évek Pepsi-érzését, mint akkor, amikor megírta a This Time-ot.

Fekete lyuk

Az album semmi mást nem akar, csak azt, hogy érezd jól magad, és ehhez Adamsnek ajánlata is van, ami nem más, mint a rádióbarát, feszes stadionrock, sok érzelemmel, ficsúros mosollyal, miközben azt mondja, hogy annyira boldog, hogy az szinte fáj, és annyira örül, hogy az felháborító.

Ugyanakkor ez a boldogsághajszolás olyan, mint valami kutyaterápia, Adams a rock and roll golden retrievere is egyben, akit mindenki megsimogathat, akinek 130 fölötti a vérnyomása, a dalszövegek pedig annyira pozitívak, mint a hitvallások, amiket a szépségkirálynők tesznek, akik két tengerparti fotózás között elszántan küzdenek a világbékéért.

Az Always Have Always Will-nek van némi The Police-ra jellemző, reggae-s pulzálása, az I've Been Looking for You pedig egy Buddy Holly-s rodeós rock and roll, míg a lemez egyik legjobb dala, a Kick Ass olyan, mint egy Def Leppard-féle hard rock diszkó. A Kick Ass társszerzője John „Mutt” Lange, akinek többek között az 1991-es, Grammy-díjas (Everything I Do) I Do It for You-t, Adams talán legnagyobb slágerét köszönhetjük.

A Kick Ass intrójában a komikus John Cleese prédikál, amiről eszünkbe juthat egy elveszett Monty Python-animáció. Kezdetben Isten megteremtette az eget és a Földet… majd megteremtette az embert… de az ember elfajzott, és a rossz zenék fekete lyukában találta magát.

Bryan Adams erre egy megoldást tudott nyújtani, a rock and rollt.

Oh, ha szereted a seggbe rúgós rockzenét, csináljatok zajt, és tapsoljatok! Ha akarsz egy kis seggbe rúgós rockzenét, ehhez mi vagyunk a legjobb rockzenekar, yeah

– énekli a Kick Assben. Ez bizonyára csak vicc, de mit mondjunk? Ez egy vidám, pozitív lemez.

Bryan Adams: So Happy It Hurts

BMG, 39 perc