Összetörtek néhány szívet, majd megházasodtak

Azt írta Umberto Eco a Loana királynő titokzatos tüze című könyvében, hogy a képregényekben látható crack szókép úgy visszhangzott fel benne, mint valami ígéret, mely egy másfajta világgal kecsegtet. A walesi Stereophonics Oochya! című albumának borítója is a comicsok szóképét idézi, és azt jelenti, hadd legyen!

Hogy a lemez olyan-e, ami egy másik világ ígéretét hozza el, nos, ezt nem mernénk kijelenteni, de azt igen, hogy a 25 évvel ezelőtt megjelent Word Gets Around című debütáló albumuk után a Stereophonics még mindig meg tud lepni minket.

Főleg azzal, hogy a zenekar még mindig képes tisztességes, korrekt lemezeket írni. Ez nem azt jelenti, hogy a tizenkettedik stúdióalbumuk, az Oochya! revelatív lenne, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy magabiztosan teljesít.

Ráadásul néhány átlagon felüli, remek dalt is hallhatunk, mint amilyen a kislemezre is kimásolt Do Ya Feel My Love?, de ott az album felütése, a lármás, a ZZ Topot is eszünkbe juttató stadion-rock, a Hanging On Your Hinges is.

A rock and roll cirkuszában

Szóval, itt volt a mágikus évforduló, a 25 év, és a zenekar kiadhatott volna egy újabb válogatáslemezt, de mikor Kelly Jones énekes áttúrta az archívumát, számos félretett dalt talált. Ezek szerinte jobban el tudták mesélni a zenekar történetét, mint egy tipikus best of album. Új dalokat is írtak, a régieket pedig újrakeverték, de mégsem lett széttartó a dolog.

Ez persze arról is árulkodik, hogy a zenekar nem nagyon hagyja el a komfortzónát biztosító hangképet. Az album jól teljesít, és szimpatikus az is, hogy nem az egykori slágerek katalógusával akarják ünnepeltetni magukat, hanem kiadtak egy „új” lemezt, ráadásul egy duplát. Persze ha csak egy szimpla albummal állnak elő, feszesebb, fickósabb lett volna a végeredmény, de csitt!

A Stereophonics rock and roll cirkuszában mindig működött a varázslat, volt csinos kettéfűrészelt lány, a Sláger nevű nyulat is elő tudták varázsolni a flitteres cilinderükből, csak éppen sosem dugták az oroszlán állkapcsa közé a fejüket, azaz rádióbarát indie-popjukkal nem vállaltak igazi kockázatokat. Az album mégsem csak biztonsági játék, ott van például a Running Round My Brain, ami egy ügyes felülírása a karcosabb AC/DC boogie-knak.

A dalok épp annyira érzelmesek és himnikusak, mint amennyire erőtejesek is, és van egy nem is annyira titkos slágerformula, ami szerint készülnek a dalaik, a receptúra ott volt az Oasisnél és a Snow Patrolnál és a The Thrillsnél is, de ez sem gond, amíg ilyen kellemes az összhatás.

Semmitmondó legfurább

Ugyanakkor ott a nem túl felkavaró az önéletrajzi ihletésű Right Place Right Time, amely felmondja, hogy valójában milyen nehéz szakma is a rocksztárság, és nem jár hozzá veszélyességi pótlék.

Körberepültük a világot, nagy sztárok lettünk.

Felmásztunk a ranglétrán, összetörtünk néhány szívet.

Megittunk egymillió sört ezer bárban.

Találkoztam egy másik lánnyal, gyerekeim születtek.

Nos, ebben a közhelyes, semmitmondó szövegben az a legfurább, hogy a klipje pont az egyik legnagyobb dalszövegíró, Bob Dylan Subterranean Homesick Blues-nak emblematikus, ún. súgókártyás videóját idézi, ami a modern klipek előfutárának tekinthető. És persze az is lehetne házi feladat a rocksuliban, hogy szedjük össze azt a tíz klipet, amely rájátszik a Subterranean Homesick Blues ikonikus kisfilmjére.

A srácoknak remekül állnak a barkók, a bőrdzsekik, a Marshall ládák, és a laza indie-pop slágerek, szóval lehetnének nagypofájú botrányhősök is, de ők inkább csak üzembiztosan hozzák a sorlemezeiket, a kiadó és a közönség által várt „hatalmas számokat”, és bizonyára pontosan négyre mennek a gyerekeikért az oviba és az iskolába. És bár a himnikus Made A Mess Of Me eszünkbe juttatja Brian Adamset, de azt is, hogy Kelly Jonesnak jobban áll a rockkolás, mint a kanadai gitárnyűvőnek. Szóval az Oochya! nem más, mint kellemes rock and roll, méretre igazított bőrdzsekikkel, méretre igazított popslágerekkel.

A Stereophonics világában rend van, a színes pedálok is szép sorban állnak a színpadon, mert – ahogy az Every Dog Has Its Day-ben éneklik – minden éjszakának megvan a maga napja / Ha a nap újra felkel.

És ők az ünnepekről sem feledkeztek el, hiszen nemcsak hogy 25 éve jelent meg az első lemezük, de idén harmincévesek is. És még egy új dupla albumot is kiadtak. Olyanok, akik a saját bulijukon is csak mások szórakoztatására figyelnek.

Stereophonics: Oochya!

Ignition Records, 15 szám, 64 perc