Ők mentik meg a korosztályuk becsületét?

A Carson Coma még a hatvanas években az Omnia presszóban időgéppé alakított egy szputnyikra emlékeztető kávéfőzőt, és egy nyolcvanas évek közepi videó diszkójában találta magát, amely emlékeztetett a Stranger Things kisvárosi plázájára, de ezúttal nem egy szovjet űrszörny ijesztgeti a tiniket a föld alatti járatában, hanem a Dead Or Alive félszemű kalóza.

Szóval a zenekar egy kvantumugrással megérkezett a nyolcvanas évek kisvárosi presszójába, amely napközben kocsma, este presszó, éjjel pedig videódiszkó.

És persze miért kéne megmaradni ugyanabban a hangképben, ha már úgyis olyan jól áll a komáknak a szerepjáték? De mit takarhat a Digitális / Analóg cím?

Talán azt, hogy az élet olyan, mint a kompresszálás? Nem mindegy, miképpen tömöríted a múltad, a jelened, nem mindegy, hogy részletgazdag-e a hangzás, vagy minden olyan, mintha az életed a telefonodon néznéd végig.

Csak ez a nyitány ne volna

A nyitódal, a Bőrönd kásás soundján még talán kellett volna kicsit dolgozni. Nekik annyira nem áll jól a noise-rock, de sebaj, a meghökkentés része a rock and rollnak. Inkább csak az a bajunk vele, hogy erős állítás az albumot ezzel a zajos slágerrel kezdeni. Már csak azért is, mert a későbbiekben ennek a hangvételnek nem lesz folytatása.

Viszont ott a második dal, a szintipopos Osztálytalálkozó, a lemez egyik csúcspontja, egy minden szempontból kifogástalan popsláger, parádés sorokkal.

Álomautó, álomtévé, álomesküvő,

Álomállás, álomválás, álomférfi, álomnő.

Ráadásul itt a korábbi albumhoz, a 2020-as Lesz, ami leszhez képest jobb a dinamika, erőteljesebben, kirobbanóbb módon szól minden.

A Digitális / Analógot egyfajta retró disztópia jellemzi, mintha nem is egy diplomavédésre készülő lány lenne az énekes Fekete Giorgio múzsája, hanem az MTVA kellékese, aki nemcsak a Palacsintás király jelmezének tudja a helyét a Kunigunda utcai raktárban, hanem azt is, honnan kell szerezni Babetta motort és Csepel kempingbiciklit.

Zámbó Jimmy? Hogy jön ide?

Szóval a klipekben és a dalszövegekben megépül a crossover múlt (pl. a Kék Hullám Kempingben), a 2010-es évek termékeny nosztalgiája a nyolcvanas évek balatoni retrójával. Legyen így, érjen össze a Stranger Things az E.T.-vel, a Szerelem első vérig A besúgóval, elvégre ma is vannak olyan gömb alakú, lila szódásüvegek a balatoni nyaralókban, amik kiszolgáltak már több generációt, és ugyanez áll a Carson Coma rifjeire és a vintage hangképére is. Az új lemezre elhelyeztek számos bonmot-szerű szöveget (az hiányzik, hogy hiányozz stb.), viccesek a tanulási zavart, a továbbtanulás nehézségeit taglaló sorok is, intenzitásukban felülmúlva Zámbó Jimmy Bukott diák című szívbemarkoló líráját is.

A kortárs mezőnyből messze kimagaslik a Carson Coma-produkció, és mivel szerényen teljesít a korosztályi mezőny, mindenki tőlük várja, hogy egyszerre legyenek az új Kispál, az új PUF, az új KFT és az új Európa Kiadó is. De ők a Carson Coma, és nem azért jöttek, hogy megmentsék a magyar popot, hogy megmentsék egy korosztály becsületét, ők csak zenélni akarnak egy jót, miközben megépítik a maguk ellenvilágát, azaz elektromos roller helyett Babettára pattannak, és a romkocsmák kraft sörei helyett bólét isznak.

És ez is milyen rendben van, ahogy rendben van a Pók című daluk is, amely az Osztálytalálkozó mellett a lemez talán legjobb száma. Szintén kiváló az Immunissá válunk című szám is, amelynek a szerelem egy drog sora reflektál a Roxy Music Love Is The Drog című örökzöldjére. A komák nyolcvanas évek slágerpopját idéző hangszerelése az egyik legizgalmasabb dolog most a magyar színtéren. Ne vegyél gitárt a diákhitelből, inkább lakásban gondolkodj! – éneklik a Fasza kis hobbi című számban, és kész, az ember megadja magát. Nem lesz belőlem ügyvéd soha – hallhatjuk ugyanebben a dalban. Nos, lehet, de Giorgio megmondhatja az apjának a gyerekszobájában feszengve, a nagyitól elcsórt, színes szerecsenes suba alatt, hogy a popsztárság összejött.

Carson Coma: Digitális / Analóg

Gold Records, 14 szám, 42 perc