A Szent Grálból inni a Disco bort

Egy babos kendőből nem könnyű jósolni. Bár össze lehet kötni úgy a fehér pöttyöket, hogy az egy koronás B betűt adjon ki, de az nem látszott 1980-ban ezekből a pöttyökből, hogy eljön az idő, amikor majd a Beatrice laza másfél év alatt négy lemezt és egy kislemezt is kiad, úgy, hogy nem is írnak új dalokat.

Számos Beatrice-lemez van forgalomban, csak a Covid alatt megjelent két, 1981-es koncertfelvételeket tartalmazó LP, elérhető a Kisstadion ’80 lemez Beatrice-blokkjának teljes hanganyaga önálló albumon, sőt egy vinyl kislemez (Minek él az olyan, 1979 végi rádiófelvétel) is a boltokba került.

És akkor korábban publikált Ricse-albumokról, -CD-ről nem is beszéltünk. Mégis: a Szent Grál, a több mint 50 éves zenekar történetének legfontosabb dokumentuma, a Topis Rok című anyag csak most jelent meg hivatalosan vinylen.

Azaz: végre kiváló hangminőségben, remaszterizált hanggal a boltokban van az 1979 tavaszán rögzített, legendás rádiós demófelvétel tíz száma. Mert ugye nem mindegy, hogy egy adott dalt mikor rögzítenek, a fénykorban vagy akkor, amikor már maguknak az előadóknak sem fontos.

Mentek volna, feloszlottak

A most megjelent tíz szám (Nagyvárosi farkas, Kislány bug(y)i, Térden állva, Topis zenész, Angyalföld, Jerikó, Motorizált nemzedék, Nem kell, Topis blues, Üzenetek I.) a mai napig a Beatrice-koncertek törzsanyaga. Persze a Mit akarok még, a Katicabogárka, a Viszlát, a Kifakult sztár, a Meditáció és az Európa nincs rajta, de minden nem fér rá egyetlen lemezre, hiszen a punk-Beatrice (1978–1981) összesen kb. három lemezre való anyagot írt.

Figyelemre méltó, hogy ezeknek a nagy része klasszikus rockhimnusz lett, kivéve talán a Lugossy László távozása utáni korszak punkos, new wave-es dalait, amelyeket a zenekar már nem tudott igazán kidolgozni. Aztán 1981 augusztusában az ismert okok miatt (nem léphettek fel az 1981-es, Hajógyári-szigeten megtartott rockfesztiválon, mert az ún. szakma nem állt ki mellettük) feloszlottak.

Szóval 1988 őszén, még a rendszerváltás előtt megjelent a Ring kiadásában az újra összeálló Beatrice ’78–88 című, régi és új dalokat tartalmazó anyaga, aminek tracklistája többé-kevésbé megegyezik ezzel a bizonyos 1979-es demóval, a szintén alapvetően régi dalokat tartalmazó Gyerekkorunk lexebb dalai című albumon pedig ott voltak az addigi kiadatlan slágerek is, szóval miért kéne elájulnunk attól, hogy most vinylen is megjelenik az a bizonyos demó? (Ami állítólag titokban készült a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, a zenekar tagjai pedig egy Club 99 whiskyt adtak a jóakarójuknak.)

Rock és koordináta

Nos, rock and rollban nemcsak a vízszintes vonalak, azaz a kották vonalai fontosak, hanem a függőlegesek is, azaz számítanak a tér és idő koordinátái is. Fontos, hogy jó időben legyünk jó helyen, mert csak a kettő metszésében történik meg az, amit így hívunk: extázis 7-től 9-ig. Mert nem mindegy, hogy 1973-ban hallod a Rolling Stonest, vagy 2022-ben, nem mindegy, hogy 1977-ben látod-e a Sex Pistolst, vagy a Szigeten 2008-ban.

Valljuk be, kit érdekeltek a Beatrice 1988-ban rögzített klasszikusai, amikor is a doboknál Barille Pasquale, az R-Go dobosa ült, és Miklóska Lajost kisegítette Zsoldos Tamás stúdiózenész. Ez nem az a Beatrice volt, amely 1979-ben a magyar kultúrpolitika és közélet centrumában volt. Akkor olyan fontos ügy volt a Ricse, mint az, hogy kapjon-e plusztámogatást a Pécsett megnyílt Vasarely Múzeum, és hogy forgalomba hozzanak-e téglajegyeket az új Nemzeti Színház felépítésre.

Ahol a Beatrice fellépett, ott a járás összes rendőrkutyája, önkéntes rendőre, ifjú gárdistája is tiszteletét tette, a vasútállomástól a művházig többen biztosították az útvonalat, mint a május 1-ét. És ez az, amit ma már nem lehet elképzelni. Hogy milyen az, amikor egy korosztályban sokan azért ismételtek osztályt, azért morzsolódtak le, mert véresen komolyan vették, amit egy 1980-as Beatrice-koncerten láttak és hallottak a battonyai művelődési házban.

Ha valami mégis meg tudja idézni, nos, az talán a fénykorban a zenekarra jellemző körülmények között rögzített eredeti hanganyag. Ami akkor készült, amikor Nagy Feró nem attól tartott, hogy kijönnek-e egy-egy gitárszólóból, hanem attól, hogy ne vigyék be hajnali ötkor kihallgatni az Aradi utcába.

Ahhoz, hogy megcsapjon minket annak a szele, ami a Beatrice-élmény lehetett 1979-ben, ahhoz 1979-es Beatricét kell hallgatnunk. Ez ilyen egyszerű. És most itt van. Felkavaró, magával ragadó, szinte érezzük Agócs elvtárs, Tóth Dezső, Lendvay Ildikó, Erdős Péter, Bors Jenő, Aczél György rosszallását, szinte halljuk azt, ahogy a jellegzetes hanglejtéssel elkéri a rendőr a Déli pályaudvaron a személyi igazolványunkat.

Lehajtott bárszekrények

Az 1979-es Beatrice topformában volt, nem hiányzott már a zenekart elhagyó Gidófalvy Attila egyébként izgalmas billentyűs játéka, mert a maguk nyerseségében úgy szólalnak meg ezek a dalok, hogy az jut eszünkbe: 1979 nem a nemzetközi gyermekév volt, hanem a motorizált nemzedék éve.

Az anyagot Megkerült hangszalag címmel kazettán is kiadták 1992-ben, gyatra hangminőségben, utómunkálatok és keverés nélkül, lekevert basszussal, a most elkészült feljavított, remaszterizált produkció össze sem hasonlítható a húsz éve kis példányszámban megjelent anyaggal. A vinylváltozat annak ellenére mondható jó hangminőségűnek, hogy a B. Révész László Az őszinte szó kevés című filmjéhez készült eredeti felvételről azt írta Nagy Feró, hogy már akkor, 1979-ben is elavult technikával készült.

Szóval ez egy demó, így aztán azok, akik nyugatnémet prog-rock lemezeket hallgatnak norvég családi manufaktúrákban készült erősítőkön, nos, azok se várják, hogy amikor megdörren a cucc, megjelenik előttük Erdős Péter irodája, és a hangerő kifújja a bárszekrényükből a WAT whiskyk mögé rejtett Szabad Nép-évfolyamokat. Nem, ez a lemez viszont tökéletesen visszaadja azoknak az éveknek a hangulatát, amikor Csomádtól Békéscsabáig minden koncert egy ütközet volt, nem amikor Békéscsaba ricsés várossá nyilvánítása volt a legnagyobb színpadi show-elem, és amikor Feró felszólított mindenkit, hogy igyon alacsony alkoholtartalmú Disco bort, hanem az, amikor koncert közben színpadra lépett egy rendőr, és igazoltatta Nagy Ferenc előadóművészt.

Beatrice: Topis Rok ’79

Moiras Records, 10 szám, 41 perc