Ne hagyd, hogy esőkabátban temessenek el

A rock and roll öltöztet, a ruhatárában ott van többek között Elvis kék színű szarvasbőr cipőjétől Kurt Cobain szöszös kardigánjáig minden, közte pedig Leonard Cohen Burberryben vásárolt híres-neves, szintén kék színű esőkabátja. Erről a kabátról énekelt a Famous Blue Raincoat című, levél formájában írt dalban, amely már több mint ötven éve jelent meg a Songs of Love and Hate című klasszikus albumán, most pedig az évfordulóra – kissé megkésve – újra publikálták.

A Famous Blue Raincoat, ahogy mondani szokták, kulcsdal Cohen életművében. A felvétel egy féltékenységi dráma, azt énekli, hogy

most már a semmiért élsz, remélem, vezetsz valami nyilvántartást.

Ha az egykori szerető nem is, az utókor nyilvántartja az életműnek ezt a kivételes albumát és a pop nagy féltékenységi kirohanását is, annak ellenére, hogy Cohen azt mondta a Famous Blue Raincoatról, hogy ácsmunka, hogy van benne valami következetlenség, ami meggátolja, hogy nagyszerű dal legyen.

Cohen nemcsak a dalt, az egész lemezt utálta. Két évvel a megjelenése után azt nyilatkozta a New Musical Expressnek, hogy rengeteg dolgot megbánt az albummal kapcsolatban, hogy túlokoskodta, és különben is félresikerült kíséret lett.

Nincsenek gyémántok a bányában

De nem kell komolyan venni a mániás depressziós költőt, aki ebben az időben magával a popkultúrával sem ápolt meghitt kapcsolatot, azt érezte, hogy kizsákmányolják, hogy elveszítette a szabadságát. Annyira elege volt a popból, hogy lemezjátszót sem vett magának. Talán erre utal a lemez másik fontos, gyötrelmesen szép balladája, a Jeanne d'Arc híres sora:

Hadd éljem régi életem, hadd vegyek fel én is nászruhát, mert ébred a testemben a vágy.

Az albumon Bob Johnston producerrel dolgozott, aki az énekes előző albumát, a Songs From a Roomot is felügyelte.

Cohen elsősorban dalköltő, életműve inkább versmegzenésítésekből áll, egyszerű akkordmeneteket használ, amit aztán a produceri munka során feldíszítenek angyali kórusokkal, vonósokkal, klarinéttal. Az album kiemelkedő szerzeménye még – és egyben az életmű egyik legjobb elbeszélő darabja – a vonósokkal megtámogatott, a westernfilmek atmoszféráját is beidéző Avalanche. E három törzsanyag mellett ott van minden idők egyik legdepresszívebb popdala, a Diamonds in the Mine, csupa igézően szép, megrendítően szuggesztív képpel.

És a fák égnek az ígéret földjén.

É s nincsenek levelek a postaládában.

És nincs szőlő a szőlőtőkén.

És nincs többé csokoládé a dobozokban.

És nincsenek gyémántok a bányában.

És akkor még nem beszéltünk az album egyáltalán nem bonyolult, mégis hatásos koncepciójáról, amelyben – ahogy a címből is következtethetünk – a dalokat két részre, szeretetre és gyűlölet osztja, megmutatva azt is, hogy a két érzés között a legtöbb esetben olyan vékony a határvonal, hogy sokszor nem is látszik, legfeljebb csak annyira, mint a behegedt karmolás az arcon.

Titkokkal teli lemez

Ma is zavarba ejtő az a pontosság, az a sebezhetőség, önfeltárulkozás és nyers erő, amely megszólal ezekben a folk-pop dalokban. Sokak szerint a Songs of Love and Hate Cohen legjobb lemeze, annak ellenére, hogy maga a szerző nem különösebben szerette. Azt még kevesebben vitatják, hogy a lírája itt teljesedett ki igazán, hogy ez a leginkább költői munkája, itt mutatkozik meg legteljesebben a melankolikus karaktere.

Letisztult, takarékos hangszerelésű album a Songs of Love and Hate, Cohen mégis olyan rezdüléseket, érzelmi mélységeket tud kihozni a nem túl képzett hangján, hogy akkor is megadnánk magunkat a daloknak, ha azokba remek dramaturgiai érzékkel nem csempésztek volna bele kórust és vonósokat.

A korszakos költőkről szeretjük azt gondolni, hogy látnokok is egyben. Cohen 1974-ben nyilatkozott a ZigZag magazinnak:

Én az ukránokat támogatom. Szeretném megélni a szovjet birodalom összeomlását... Nehéz helyzetbe hozták magukat, a zsidókat is beleértve.

Ez azért is meglepő kijelentés, mert Cohen Dylannel ellentétben tartózkodott a közéleti megnyilvánulásoktól.

Szóval itt egy életmű, tele titkokkal, itt egy ötvenéves lemez, amely elegánsan öregedett, ahogy maga Cohen is, aki mindig olyan elegánsan öltözködött, mintha biztos lett volna benne, hogy épp aznap fogják felravatalozni. Tényleg minden jól állt neki, minden életre kelt rajta, még a kék színű, rossz szabású esőkabátja is.

Leonard Cohen: Songs of Love and Hate

Columbia, 8 dal, 44 perc