Amikor életre kelt a panelban a pálmafás poszter

The Magic of Boney M. címmel megjelent egy válogatás az euro-disco napkeleti bölcseitől, akik nem hárman, hanem négyen vannak, de ez mindegy is, mert lehetnének ketten is, hiszen az egész az NSZK producer, Frank Farian kreatúrája.

A falusi búcsúkban műanyag táskát, zsebtükröt, matricákat is vehettünk a zenekar stilizált portréjával a mézeskalácsból készült rózsafüzér mellé.

A válogatásalbum híre nyilvánvalóan még hazánk 1-es számú DJ-igazolványával rendelkező Cintulánál sem érné el az ingerküszöböt, nem remegne meg a tömött bajusza, nem jönne ki a dauer Dévényi Tibor hajából, hiszen majdnem minden évben megjelenik egy válogatásuk, de ezt most a Sony Music adta ki, exkluzív, átlátszó, rózsaszín és kék vinylen. Új remixekkel.

A limitált szériás albumokat bizonyára a zenekar színes műanyag fellépőruháiból préselte az újrahasznosításban mindig is jeleskedő szórakoztatóipar. A kiadvány megjelenését az avathatja eseménnyé, hogy a Boney M. nélkül nehéz lenne megírni a Kádár-korszak illúzióit, vagy éppen illúziótlanságát.

Életünk háttérzenéje

A lemezt hallgatva olyan érzésünk lehet, mintha egy pálmafa poszteres panellakás halljában ülnénk a bárszékeken, és nem az autódudálást hallanánk, hanem a Babilon folyóinak hullámverését. A Boney M. volt az a zenekar, amely megmutatta nekünk az ígéret földjét, ami erősen emlékeztetett a sopoti Intervíziós Dalfesztivál színpadára.

A Boney M. életünk háttérzenéje volt, a Daddy Cool szólt a céllövöldékben, a Braun Girl In The Ringet hallgattuk, amikor a vattacukorárus megérkezett a gázpalack-cseretelep mellé, és kirakta Orion hangszóróit az 1500-as Ladájára, és már tekerte is a nagy vattacukorlabdákat, amelyeknek olyan színei voltak, mint a The Magic of Boney M. korongjainak.

A lemez arra is jó, hogy szembenézzünk magunkkal, hogy belenézzünk egy olyan tükörbe, amelynek másik oldalán épp a félig meztelen zenekar tagjai pózolnak. Ki az, aki gyerekkorában ne próbálta volna legalább titokban utánozni a Ma Baker rekedtes hangon előadott intróját: Freeze I'm ma Baker. Put your hands in the air and give me all your money.

És tényleg úgy működik a lemez, mintha visszarepülnénk a régen felszámolt gyerekszobánkba, ahol százas szöggel volt a falba verve Törőcsik András Képes Sport címlapképe, az elsőáldozós emléklap, egy Dörmögőből kivágott mackó, damilon lógva, és az aputól ellopott ólomboxer… És a Sweettől dúdolnánk a Ballroom Blitz-et, de mindig felülírja a dallamot a Boney M. Belfastja.

Új lemez, régi slágerek

A lemez nem okoz meglepetést, a legnagyobb slágereket sorolja fel: Daddy Cool, Sunny, Rivers of Babylon, Rasputin, Belfast, Gotta Go Home, Brown Girl In the Ring, Hooray! Hooray! It's a Holi-Holiday. Ami nehezen érthető viszont, hogy miért kellett olyan feldolgozásokat rátenni, mint a No Woman No Cry és a Ranbow által is feldolgozott Still I'm Sad, és miért kellett néhány slágert megismételni különböző mixekkel. A Sunny (Mousse T. Radio Mix), Rasputin (Majestic X Boney M.) és a Daddy Cool (Lizot X Boney M.) mixei helyett nagyobbat szóltak volna az olyan dalok, mint a Plantation Boy, a Calendar Song, és a Bahama Mama.

És persze, lehet, hogy izgalmasabb ennél az egésznél az, ahogy Berry White-ot játszik egy óceánjáró luxushajó bárzenekara, mégis: a Boney M.-et nem lehet kiretusálni az életünkből. 1989 körül gyorsabban eltűntek a háztartásokból a magyar nyomású lemezeik, mint a 800 000 párttagkönyv.

A Boney M. volt a nagybetűs euro-diszkó, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy bűnös élvezet. Inkább olyan ez a lemez, mint egy kőzetminta egy különös bolygóról, ahol egyfajta organikus diszkópulzálás tartja fenn a különös ökoszisztémát, Babilon folyói táplálják a növényeket, a Calendar Song ritmusára változnak a hónapok, a főpapok Liz Mitchell és Marcia Barrett, Maizie Williams és Bobby Farrell, és aki mindezt működteti, az őrült tudós és producer, Frank Farian, aki hamburgi atombunkerében készül arra, hogy karibi ritmusaival elhozza a világbékét.

Boney M.: The Magic of Boney M.

Sony, 22 szám, 82 perc