Egy szobadísz majdnem világforradalmat robbantott ki

Nem könnyű best of albumot kiadni egy olyan zenekartól, amelyiknek egyetlen sorlemeze jelent meg, ugyanakkor nem is lehetetlen. A Sex Pistols Never Mind the Bollocks albuma alapjaiban változtatta meg a popkultúrát. A következő The Great Rock ’n’ Roll Swindle egyszerre válogatás és filmzenei album is, az azonos című Julien Temple-mozi kísérőkiadványa, ami már a feloszlásuk után jelent meg.

A zenekarról már minden bőrt lenyúztak, van például interjúkat tartalmazó (!) lemezük is (Some Product: Carri on Sex Pistols), és most itt a The Original Recordings című új válogatásuk, ami szintén egy film, Danny Boyle Pistol című sorozatának a sorvezetője.

Természetesen az idén 45 éves Never Mind nagy része (Pretty Vacant, God Save The Queen, Bodies, Submission, No Feelings, Anarchy In The UK, Holidays In The Sun, New York, Problems) megtalálható a The Original Recordingson, de a fennmaradó 12 dalért azoknak is érdemes megvenniük az új kollekciót, akik birtokolják a bemutatkozó lemezt.

A Never Mind szinte minden háztartásban megvan, ahol a nappali epicentruma a lemezjátszó. Persze az album inkább szobadísz, egy nem reprezentatív felmérés szerint a legtöbben műtárgyként tekintenek rá, és nem is a lemezek között tárolják, hanem képkeretben, a falon.

De miért is kellene ez az album?

A Sex Pistols nem egy zenei együttes... Zenélnek, és dalokat írnak, de inkább társadalmi eseménynek számítanak – mondta egyszer Malcolm McLaren, a menedzserük. Ha így lenne (nincs így), akkor a Never Mind tényleg nem lenne más, mint egy afféle home dekor. Viszont a The Original Recordingsnak biztos, hogy a lemezjátszón a helye.

A The Great Rock ’n’ Roll Swindle-t még a Never Mindnál is ritkábban teszik fel (nem reperezentatív felmérés 2.), mert tele van felesleges közjátékokkal, fárasztó feldolgozásokkal (Rock Around The Clock, Johnny B Goode, Roadrunner, a Don’t Give Me No Lip Child, Need Hands’ és az Anarchy In The UK diszkó- és utcazenész-változatai), vonós hangszerelésű gegekkel (Who Killed Bambi, EMI Orch).

Szintén feldolgozás a Substitute (The Who) és az I’m Not Your Stepping Stone (Monkeys), a Something Else (Eddie Cochran), de ezek ügyes, jól punkosított verziók, viszont a The Great Rock ’n’ Roll Swindle-t mégis a kései Pistols két nagy slágere, a Silly Thing és a Lonely Boy miatt hallgattuk meg. És ezek meg is találhatóak a The Original Recordingson.

Amiért viszont tényleg érdemes beszerezni a 2022-es kollekciót, az többek között a parádés I Wanna Be Me, amely az Anarchy in the U.K. kislemez B oldalán jelent meg. Ez volt a zenekar első kislemeze, ezzel indult a punk világforradalma, de az I Wanna Be Me némileg háttérbe szorult. Itt van az 1977. július 2-án megjelent Pretty Vacant kislemez B oldalán található No Fun is, ahogy a II. Erzsébet ezüstjubileumára megjelent God Save The Queen kislemez B oldalára került Did You No Wrong.

Eléggé őszinte svindli

Az album a Sinatra My Way-ének Sid-féle átiratával búcsúzik, ami nem azért emlékezetes, mert olyan jól sikerült az újragondolása, hanem mert a The Great Rock ’n’ Roll Swindle film egyik emblematikus jelenete (Sid Vicious rálő a közönségére) kapcsolódik a dalhoz.

A My Wayt egyébként – Claude François, Jacques Revaux mellett – Paul Anka szerezte. A film bemutatója után megkérdezte tőle a Telegraph, hogy mit gondol Vicious ikonikus jelenetéről. A mindig kifogástalan kinézetű táncdalénekes azt válaszolta: Kissé elbizonytalanított a Sex Pistols verziója. Elég furcsa volt, de úgy éreztem, hogy őszinte.

Mi ugyanezt gondoljuk a The Original Recordingsról. Elbizonytalanít, mert rajta van az egyetlen sorlemezük szinte minden dala, ugyanakkor a kislemez B oldalak (I Wanna Be Me, No Fun, Did You No Wrong), a Silly Thing és a Lonely Boy egybeszerkesztése kiváló ötlet. És valahol ez mégis őszinte, azaz a Pistols értelmezésében svindli.

Sex Pistols: The Original Recordings

Universal, 20 szám, 75 perc