Ma este ünnepelünk, közben nézzük a világ pusztulását – hangzik el a GWAR The New Dark Agesnek, új lemezének címadó dalában. Legjobb, ha az ünnephez rendezünk egy BBQ-partyt, amihez a metál Michelin-babái, a GWAR-B-Q Sauce elnevezésű szószukat ajánlják. Az élelmiszert a GWAR ritmusgitárosa, Balsac the Jaws of Death alkotta, aki szerint a szósz „dögös csajok véréből készült, de megérte megcsinálni, mert finom lett!”.

A szósz valószínűleg finomabb, mint a GWAR koncertjein szétfröccsenő művér és műondó, amivel a zenekar a koncertjein megáldja a közönségét, akik áhítattal fogadják el a barbár bolygóköziektől az ajándékokat, legyen az jól eltalált riff vagy egy műhányás. Gyorsan be kell látnunk, hogy Alice Cooper és a KISS produkciói a GWAR-hoz képest szünidei matinék.

A csillagközi tér söpredékkutyáit vagy a Star Wars bárzenekarából castingolták, vagy tényleg 1984-ben alakultak a Virginia állambeli Richmondban. A vadorzók új lemeze egyébként kellemes űrszemét, afféle retro thrash metal, amit akkor is élvezettel hallgathatunk, ha nem vagyunk 11 éves képregényrajongók, és ha nem érdekelnek minket a profetikus politikai kommentárok, és sci-fi ihletésű háttértörténetek.

Szóval a GWAR-nak nemcsak a szósza fincsi, hanem a nyolcvanas évek közepi tharshban és művérben abált, tizenöt számot tartalmazó, robusztus albuma is. Ne is nyugtalankodjunk, Balsac, the Jaws of Death annak ellenére is meg tudja fogni a gitárját, hogy úgy néz ki, mintha egy elvadult házibuli utáni delíriumban rányomtak volna öt flakon purhabot.

Szarvaskobold

Így aztán igazat kell adnunk nekik, amikor azt éneklik – még mindig a címadó számban –, hogy oda az értelem kora, a felvilágosodás kora, a tudomány kora, mert eljött az új sötét korszak. A képregényeket és a hülyébbnél is hülyébb karaktereket felvonultató formáció nemcsak színpadi show-ban erős, de dalokban is. Nem kell elolvasnunk az In the Duoverse of Absurdity című kísérő képregényt ahhoz, hogy kedvünk támadjon egy csillagközi BBQ partyhoz.

Szóval ne engedjünk az édes kísértésnek, ne törődjünk azzal, hogy a zenekar jelenlegi énekese, Blöthar the Berserker úgy néz ki, mint egy disznópofájú szarvaskobold, akinek tőgyéből gyanús folyadék fröccsen a közönségre, ne törődjünk azzal, hogy általában fapajzzsal és csatabárddal hadonászva láthatjuk, próbáljunk a kellemes thrash muzsikára koncentrálni, amelyben a heavy metalt, a proto-punkot és a glam-rockos kliséket meggyőző erővel emeli meg a törzsi dobolás.

És még csak azt sem mondjuk, hogy egy nyaralás során a kocsiban értelmezni kell a zavaros szövegeket, miközben a gyereknek a gokartpályát keressük a Balaton déli partján. A svéd death metal hatásokat is tartalmazó dalok olyan monstrumok, és olyan energiákat mozgatnak meg, amitől az ősmocsarakkal teli bolygók atomjaikra hullanának szét az űrben.

Békebeli thrash metál

És persze melyik zenekar nyitná azzal a koncertjét, hogy lefejezi az éppen beszédet tartó Joe Bident, de persze Trump sem járt jobban regnálása idején, őt szabályos széttrancsírozták, miközben úgy terített be mindent a művér, ahogy egy albérletet a késsel felbontott paradicsomkonzerv.

A lemez legjobb dalai között ott van a lecsupaszított, mégis elképesztően hatásos groove-okra épülő Mother Fucking Liar, a hipnotikus, Metallica-hatásokat is mutató Berserker Mode, de mindent visz a The New Dark Age című nyitódal. Azt énekli Blöthar a Berserker Mode-ban, hogy most már rocksztár vagyok, minden fel van pörgetve speeddel, a horda elragadtatva sikít. Hát, valahogy így képzelik a rocksztárságot a thrash metal Muppet figurái.

A GWAR olyan, mintha a kamasz fiaddal játszanál egy olyan paintballcsatában, ahol a harcot a robbanós cukor melléktermékeiből és a buszváró kövéről összeszedett, rágóból gyúrt űrlényekkel és gyűlölt politikusok ellen vívnád, szórakoztató, békebeli thrash metálra.

GWAR:  The New Dark Ages

Pit Records,  67 perc, 15 szám