Aki csók közben a partnere halálát kívánta

Ha a csók lehet méreg, ahogy állítja Robert Smith a The Kiss című dalban, akkor egy lemez is lehet mérgező, mint amilyen az 1987-es keltezésű, Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me című dupla The Cure-album is. Ehhez persze ott vannak az ellenmérgek is, az üzembiztos slágerek, a Why Can’t I Be You?, Hey You! Hot Hot Hot Hot!!!, Just Like Heaven. Játék méreggel és ellenméreggel.

A 35 éve megjelent lemez bizonyos szempontból olyan, mint a Beatles White albuma, csak éppen nem fehér, hanem fekete, elvégre mégiscsak a dark-rock univerzális, nagy alkotása. Illetve piros, hiszen felnagyított rúzsos ajak látható a borítón. Nincs mese, a Hey You!!! lehet a The Cure Ob-la-di Ob-la-dája, míg a lemezt záró Fight a Helter Skeltere. Valójában a Kiss Me a poptörténet egyik legnagyobb átverése.

A klipek alapján sokan azt gondolták, hogy a sötétség és pornográfia után a zenekar végre előállt egy vidám lemezzel. Nos, a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me a popkultúra egyik legsötétebb alkotása, a The Kiss című dalban például azt üvölti Robert Smith a szöveg szerint vele csókolózó nőnek, hogy bárcsak halott lennél.

Ezen az albumon a The Cure mindent megmutatott, amit addig tudott, valahogy úgy, ahogy a Beatles is tette. A lemez tele van kísérletekkel, van itt szitár, hegedű, kürt, szaxofon, mégis bámulatos a zenekar arányérzéke, mert nem vitték túlzásba az egzotikus hangszerelést, részben megújult, de meg is maradt a zenekar jellegzetes hangképe. És a slágereket sem löki le magáról az album, hiszen a zenekarnak számos kapitális slágere volt korábban is, a Kiling An Arab, a Boys Don’t Cry, a Charlotte Sometimes, de a The Lovecats még a többihez képest is szemérmetlen popdal.

Me, me, me

A Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me – ami kapható a zenekar remaszterizált LP-sorozatában is – a dark-rock talán legnagyobb vállalkozása, abból az időből, amikor már a műfaj megmerevedett, amikor már minden országban megvoltak a The Cure-t másoló előadók. De egyben a mezőny is erősödött. Feldolgozásalbumával, a Through the Looking Glass-szal szintet ugrott a Siouxsie, úgy tűnt, hogy a semmiből felbukkanó The Mission mindent visz, a New Model Army is egyre komolyabb sikereket ért el. Ekkor Robert Smith a Kiss Me-vel megmutatta, hogy mi lesz 1987-től az igazodási pont.

Sem Ian Curtis halálakor, sem 1982 körül, a Bauhaus fénykorában, sem 1985-ben, a Sisters Of Mercy First and Last and Always című zseniális lemezének megjelenésekor nem sikerült a mainstreambe csatornázni a dark-rockot, mígnem 1987-ben a The Cure megalkotta a műfaj egyik legnépszerűbb lemezét, a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me-t, ami Magyarországon is ismertté tette a dark-rock szubkultúráját.

Olyannyira, hogy talán nem túlzás kijelenteni, a dark világa volt az olyan utolsó ifjúsági jelenség, amely tematizálni tudta az egykori „ifjúsági sajtót”. Cikksorozat jelent meg a „régi vágású” Ifjúsági Magazinban, olvasói levelekkel, olyan indulatos megnyilvánulásokkal, ahogy a nyolcvanas évek fordulóján ugyanebben a lapban a Kell-e nekünk Piramis Brigád és a Kik azok a csövesek? című riportokban. Sőt, a Fekete Lyuk beindulásával még A Hét című műsorba is bekerültek az öngyilkos hajlamú darkok.

Persze, az összes The Cure-album felelős ezért, de leginkább mégis a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me MTV-n is gyakran sugárzott slágerei az első számú bűnösök. Menjünk kicsit vissza az időben! A nyolcvanas évek második felében még tovább élt az új hullám ezer ág-boga, de a nagy demonstráció, az 1985-ös Live Aid után már a new wave nem tematizálta a popot, a segélykoncerten fellépő Ultravox, a Boomtown Rats, az Adam Ant stb. is megfeküdtek egy időre, ugyanakkor a dark-rock mit sem törődve a mainstreammel olyan karakteres szubkultúrát hozott létre, hogy annak már látható jelei voltak a budapesti Ráday klub közönségén is.

Zenés szubkultúra

A szintipop ekkora már nem volt olyan forradalmi ügy, mint amilyen 1981-ben volt, populáris sikereket a Depeche Mode, az Erasure és a Pet Shop Boys értek el, ugyanakkor egyedül a dark-rock őrizte meg a posztpunk hideg, kreatív szellemét. 1985-ben megjelent a The Cure zenekar pályafutásának egyik foglalata, a Standing On The Beach kislemezgyűjtemény, amely nagy sikert aratott az Egyesült Államokban is. A The Cure ereje teljében, hatalmas bizonyítási vággyal lépett a részben maga alkotta szenterdeken, és tágította ki a műfaj kereteit a parádés, szintén 1985-ös The Head on the Dooron. Ezen az albumon olyan remek dalok szerepelnek, mint a Close To Me (amiből George Michael nemes egyszerűséggel megalkotta legnagyobb slágerét, a Faithet), de ott van még a In Between Days és a zenekar egyik legjobban sikerült felvétele, pályájuk 1979 és 1985 közötti szakaszának csúcsa, az A Night Like This.

A Kiss Me, Kiss, Me Kiss Me-t nyitó The Kiss is hosszú, örvénylő zenekari résszel kezdődik, a hatperces dal negyedik perce körül lép be csak az ének. A zenekar azt csinált, amit akart, még azt is megengedte magának, hogy meghívják Arthur Brennant, aki fújt néhány emlékezeteset a Hey You!!! és az Icing Sugar című dalokban. De ha akarjuk, az album buja, vádló, kegyetlen szerelmes levelek gyűjteménye. Hiába a hosszú intrók sora, mégsem veszítjük el a fonalat, hiába a zenés szélsőértékek halmozása, a 18 dal végül összeáll egy képpé. Hogy kinek mi a kedvence, annak kitárgyalására nem lett volna elég az egykori Fekete Lyuk vasárnapi The Cure-klubjának összes estje, de akik nem a slágerekre buktak a lemezen, azok valószínűleg a How Beautiful You Are-t, az All I Wantot, a One More Time-ot és a Fightot választják.

Talán egyszer majd valaki megírja a magyar rendszerváltás zenés szubkultúráját, megírja azt, hogy azokban az időkben szinte minden fontosabb, dark-rockhoz köthető nemzetközi zenekar fellépett Budapesten. 1989. május 26-án a The Cure adott telt házas koncertet a Kisstadionban, 1990. október 26-án, a taxisblokád idején a The Misson lépett fel a Budapest Sportcsarnokban, 1991. május 2-án pedig a Sisters Of Mercy a Pecsa szabadtéri színpadán, de ebben az időben szintén játszott Budapesten a New Model Army és a Christian Death is. Aztán, mintha mi sem történt volna, a dark-rock eltűnt, ahogy a rúzs kopik le az ajkakról.

Most viszont újra elő lehet venni a retró Opera Luxus rúzst, mindenki megcsinálhatja a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me borítóján látható tűzpiros ajkakat, hiszen október 26-án újra Budapesten láthatjuk a zenekart, és bizonyára játszanak majd az idén 30 éves Wishről is, ami ősszel jelenik meg majd remaszterizált vinylen.

The Cure:  Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me

Unversal / Fiction (Eredeti megjelenés: 1987. május 26.),  75 perc, 18 szám