Fehér galambok és kígyóbűvölő lányok búcsúztatták a nyarat a Parkban

Szeptember elsején véget ért a nyár. Diákok vették fel a fehér ünneplőinget, estefelé pedig egyetemi gólyák szorították ki a körúti kocsmákból a turistákat. Akik szeretik a meleget, könnyes szemmel nyugtázták, hogy már csak 273-at kell aludni a következő nyárig, az őszkedvelők azonnal előrántották a kötött pulcsikat, akik pedig a telet várják, este már a karácsonyi izzókat kapcsolták fel kislámpa helyett.

A Budapest Parkba mégis tavaszt varázsolt pár csodálatos női előadó, miközben a szezont egy nagyon jó hangulatú minifesztivállal zárhattuk le.

Az ősz első napján megtartott koncertsorozatot a Flanger Kids nyitotta, amely 2020 tavaszán alakult. A vokális elektronikus stílusban utazó duó tagjai Szczuka Panka (ének, billentyű) és Gyarmati Fanny (gitár), utóbbival még találkozni lehetett az este folyamán. Hangulatos zenét játszottak a kora esti órákhoz, és bár ekkor még igen szellős volt a Park tánctere, a koncert végén szép számmal tapsolták meg ezt a viszonylag újnak mondható formációt.

Hideg vonatozik gerince sínein

Egy gyors színpadrendezés után már jött is egy újabb koncert a fellépő Ohnody, vagyis Hegyi Dóra előadásában. Hegyi Dóra Hideg című számával robbant be a köztudatba még 2019 környékén, amit nem is csodálunk, ugyanis az a dal, úgy ahogy van, tökéletes. Zenébe ágyazott költészet. A dallamvilágnak és a szövegnek sikerült megragadni a szerelem ambivalens érzésének esszenciáját, a dalban megbújó érzelmeket és gondolatokat pedig valószínűleg csak Hegyi Dóri különleges hangszíne képes eljuttatni a sejtekbe.

A csütörtök esti fellépése két nagylemeze köré szerveződött, az első részben az Egy Igaz Szerelem című korongról, míg a második részben a Sietünk Meghalni címet viselő legújabb albumáról hallhattunk dalokat, egyetlen kivétel ezalól a már említett Hideg című szám volt, amit a koncert vége felé, szinte utolsó számként adott elő az énekesnő a közönség nagy örömére.

Látványvilág szempontjából a három koncert közül az ő fellépése volt a legjobban kidolgozva, ám ez Ohnodytól megszokott, szinte már elvárt, ugyanis minden koncertje felér egy performansszal. Kortárs, modern táncosai, Dinnyés Gergely és Heim Boglárka minden szám alatt jelen voltak a háttérben, mozgásukkal visszaadva a melankolikus, mély érzésű szövegek jelentését.

Ohnody lélekben nagyjából a koncert egyharmadánál érkezett meg, végre látszott rajta, hogy felengedett, talán az első mosolyokat is itt engedte meg először magának. Az énekes gyakran beszél traumatikus élettapasztalatairól, illetve arról, hogy mennyi generációs terhet cipel. Az édesanyjának írt Kriszta című dala is a családjával és érthető módon az édesanyjával való kapcsolatáról szól. Ennek a dalnak az előadása közben a táncosok egyszer csak egy nagy fonott kosárból fehér galambokat engedtek szabadjára a színpadon.

Ez az elem kétségkívül látványos része volt az előadásnak, ám kissé teátrálisnak hatott. A közönség soraiban több embert is kizökkentett a gondolat, hogy vajon mennyi ideig lehettek abban a kosárban összezárva ezek a szerencsétlen állatok.

Mindemellett a fehér galamb mint szimbólum tökéletesen illeszkedett az előadáshoz, hiszen ezek a madarak a kedvesség, a béke és a megbocsátás ábrázolására szolgálnak, szimbólumai a szabadságnak és az új kezdeteknek is.

Ohnody koncertje sötétedésig tartott, így vettük észre azt a meglehetősen egyedülálló jelenséget, ami nem túlzottan jellemző manapság a koncerteken:

Ezt minden jelenlévőnek utólag is köszönjük, egészen felemelő érzés volt visszatérni érzetben abba a korba, amikor még a Nokia 3210-esek uralták a farmerzsebeket, és mindenki maximálisan jelen volt a művészeti eseményeken, mert gondolatban nem egy elkövetkező Insta- vagy TikTok-poszt járt a fejében.

Дeva, aki felégetné ezt a cudar világot 

Дeva (Deva) koncertje este fél kilenc után kezdődött, ekkor már félig megtelt a Budapest Park területe. Takács Dorina leginkább népdalok által inspirált elektronikus zenét játszik és ad elő. Az előadó mint békés hercegnő jelent meg a színpadon, mosolyogva köszöntötte a közönséget, és már csapott is a hurok közé.

Takács Dorina zenéjét sokszor jellemzik a spirituális kifejezéssel, ami abban a pillanatban válik érthetővé, ahogy élőben halljuk zenélni. Dorina effektíve a szemünk láttára válik eggyé a dallamokkal, és mint egy idealizált sámánlány vagy a nőiesség papnője, olyan energiákkal zenél, hogy magával együtt a közönség soraiban is mindenkit felszabadít.

Erőlködés nélkül érte el, hogy a jelenlévők tényleg kint hagyják a valóságot, és élvezzék a jelen pillanatot. Az első sorokban nagyjából csak emberi testek tekeredését, a zene ritmusára mozgó fejeket és csípőket lehetett látni, mintha mindenki egyszerre játszaná el a kígyót és a bűvölőt.

A galambokkal és a ringatózással itt született meg a tényleges tavasz. Дeva zenéje egyszerűen természetért kiált, akarva-akaratlanul, megmagyarázhatatlan elemi erővel húz vissza az ösztönök szintjére. És mivel a betondzsungel közepén nem tehettük meg, hogy koncert közben mezítláb túrjunk a fűbe, így a táncban összpontosultak ezek a felszabaduló energiák – a koncert végére már tényleg mindenki táncolt, kortól és nemtől függetlenül. Nem csupán lötyögtek az emberek, és jobbra-balra lépkedtek, hanem táncoltak.

Mindez olyan volt, mint egy csoportos meditáció vagy egy elfeledett ősi rituálé, kívülről, lehalkítva nézve könnyen tűnhetett a buli Ozora-afterpartinak vagy egy varázsgomba-kóstoló gasztroeseménynek, de itt mutatkozott meg a zene tényleges ereje, ami önmagában képes elemelt tudatállapotot előidézni a befogadókban. Mondjuk, a mellettünk álló fiúra biztos nem a zene volt olyan hatással, hogy megidézte A Gyűrűk Ura című filmből azt a jelenetet, amikor Frodót vonzza a Holtláp, de ő volt aznap este a kivétel, aki erősítette a szabályt.

Дeva az egyik olyan feltörekvő előadó, akire egyértelműen nagy jövő vár a szakmájában, meg merjük kockáztatni azt a kijelentést, hogy nem csak magyarországi viszonylatban.

Az este méltó évszakváltó bulivá erősödött, és bár az Ohnody koncertjén eleresztett galambok sorsáról nem tudtunk meg semmit, Дeva megéneklete, hogy vadgalambot fogott, tehát remélhetőleg a madarakkal is minden rendben van.