Megkötözve a kereszt alakú ágyon

Ha egy megkötözött nőt keresztet formáló ágyon látunk, akkor nem a pihentető alvás vagy a memóriamatrac jut eszünkbe, hanem valami más. Mondjuk Demi Lovato Holy Fvck című albuma, amelyen a művésznőt látjuk gúzsba kötve. De hogy milyen lehet ez a bizonyos holy fvck? Nos, ha az emós rockra, pop-punkra emlékeztet, akkor fájdalmasabb, mint egy szakszerűen kivitelezett kötözős szex.

A lemezről eszünkbe jutnak a H&M-ben kapható, black metalos betűtípussal készült kapucnis pólók, amelyeknek a legkevésbé van közük a műfajhoz. Lehetnének rajtuk a nyolcvanas éveket idéző Fanta- vagy Levi's-logók is, de éppen grindcore és black metal betűket használtak a Fanta fontjai helyett. Lovatónak épp annyi köze van a punk-rockhoz, mint egy 2005-ben született tininek a nyolcvanas évekhez, így aztán nem tudunk kellő komolysággal viszonyulni az egykoron a Disney Channelen dolgozó, tinisorozatokban domborító énekesnő nyolcadik stúdióalbumához.

Lovato tele van indulattal, de ennek nincs köze az energiaválsághoz, a korrupt politikusokhoz, a háborúkhoz vagy a globális felmelegedéshez, leginkább azzal függ össze, hogy Lovato queerként és nem binárisként azonosítja magát, és bántja, hogy az emberek azt akarták, hogy maradjon az, akinek látni akarták.

De főleg az a baj ezzel a lemezzel, hogy bár a borító erős fénytörésben olyan, mintha egy nem hivatalos Slayer-album covere lenne, közben egy harmincéves nő hozza az örök tinit, csak éppen a rehab a kedvenc témája, és nem az, hogy az anyukája kit nem enged meghívni a szülinapi zsúrjára.

Bűn, rock, bűnhődés

Igaz, hogy néhány felvétel keménykedő riffekkel indul, de aztán mintha Lovato megijedne a hangos tekeréstől, és már a verzék alatt visszavesz, és aztán emo-pop lesz az egészből. Lovato a maga módján utal Máté evangéliumára, mely szerint Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. Nála ez valahogy így hangzik:

A két kisujjammal maradtam. A jobb kezem dicséretet énekel nekem /  Vágd le, vágd le! Vágd le, vágd le! … Oh Istenem, remélem, megbocsátanak nekem.

Nem biztos, hogy bűnbocsánatot nyer, de nemcsak a blaszfémikus sorokért, hanem azért, mert ez kamu lemez. A Los Angeles Timesnak adott interjújában azt mondja: Ezt az evangéliumi idézetet már kiskorom óta hallottam, és túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam, mi az a maszturbáció. A maszturbáció lehet az öngondoskodás egyik formája, egyáltalán nem kell szégyellni.

Azt viszont annál inkább, ha valaki harmincéves korában művészeti programjának centrumába helyezi az önkielégítést. Ahogy Avril Lavigne-nek sem áll jól, hogy 38 éves korában még mindig ő a gördeszkás emo-punk hercegnő, és úgy akar kinézni, mint a hétéves lányok egy játszóházas zsúron a Lurdy-házban.

A szentek bevonulása

Az, hogy ez a zene semmivel sem tud többet, mint amit a Blink–182 vagy a Sum–41 produkált negyed századdal ezelőtt, az még hagyján, de elképesztően unalmas, hogy valaki lemezről lemezre kizárólag a saját mentális problémáit mondja fel, mintha nem is lemezstúdióban ülne, hanem a pszichológusa bőrfotelében. Drogfüggőség, gyógyszerfüggőség, étkezési zavarok, mentális betegségek… mintha semmi más nem történt volna vele, csak a rehabon töltött küzdelmei. Lovato világában senki más nincs, csak ő maga, de ezt bemutatták dokufilmekben, power-balladák dolgozzák fel a nehéz napokat, és csak az adott némi enyhülést, hogy elment Grammy-gálákra, hogy átvegyen egy-egy díjat. A lemez harmadik dalában, a Skin of my teeth-ben nevén nevezi magát (!), és jönnek a szokásos körök:

Demi újra elhagyja a rehabot. Mikor lesz már vége ennek a szarságnak? Úgy hangzik, mint a hang a fejemben. Nem hiszem el, hogy nem haltam meg.

Nos, a dal riffje a Hole Celebrity Skin című dalát kölcsönözte, és persze: egyetlen eredeti hang és téma nincs az albumon, és még azt sem érdemli meg, hogy ezeket felsoroljuk. A Holy Fvck egy élethazugság. Lovato azt mondja, hogy visszatért a rockhoz, mert valójában ez az ő világa.

Ugyanakkor pontosan mérhető az, hogy 2022 ennek a pop-punkos, emós rock and rollnak a nagy éve. Részben erről szól a Machine Gun Kelly-féle jelenség, és az, hogy milyen simán vissza tudott kapaszkodni a csúcsra Avril Lavigne is, elég volt előállnia idén egy gördeszkás suli-punk albummal. Szóval valószínű, hogy inkább a menedzsment dönthetett arról, hogy a füstös soul és a dorombolós R&B után Lovato rockos irányba menjen el. Legjobb lett volna, ha Lovato még rápihen következő albumára ezen a bizonyos kereszt alakú ágyon.

Demi Lovato: Holy Fvck

Universal,  16 szám, 48 perc