Valahogy túl kell élnünk a nukleáris telet

A Monty Python Gyalog galoppjában van egy jelenet, melyben hullaszállítók azt kiáltják a lakosságnak, hogy hozzák ki a halottakat, majd egy még élő, de már beteg embert is rá akarnak tenni a kocsira, aki azt kiabálja, hogy ő még él, ezért „nem akarják átvenni”, azaz nem fizetnek érte. Bring Out Your Dead – idézi meg Dave Mustaine, a Megadeth énekese a mozit a The Sick, the Dying… and the Dead! című dalban, amely egyben az új lemezük címe is.

Persze ez a zenekar esetében nem is olyan vicces, hiszen a Mustaine a legutóbbi, 2016-os Dystopia című albumuk óta megküzdött a torokrákkal, és szerencsésen felépült belőle, és ahogy mindenkinek, úgy neki is túl kellett tennie magát a koronavírus által okozott kellemetlenségeken. És volt valami, amin nem sikerült túllépnie, ez pedig David Ellefson, a zenekar társalapító basszusgitárosának fiatalkorú sérelmére elkövetett szexuális visszaélése, ami ráadásul a Twitterre is felkerült. Ezt követően elbocsátották a zenekarból.

Végképp eltörölni

Neki már amúgy sem állt jól a szénája, folyamatosan civódott Mustaine-nel, egyszer be is perelte 18,5 millió dollárra, azt állítva, hogy Mustaine jelentős merchandise és kiadói jogdíjakkal tartozik neki. A vádat 2005 januárjában a bíróság elutasította, és öt évvel később Ellefson újra csatlakozhatott a Megadethhez. Viszont Mustaine most lecsapta a magas labdát: bejelentette Ellefson távozását a zenekarból, a már felvett basszusgitárszólamait törölték a készülő albumról, és a Testamentből ismert Steve Di Giorgio vette fel újra.

Aljzatbeton

Mustaine-t annyira megviselték a történtek, hogy még az új basszusgitáros sávját is szinte alig hallani a lemezen. Oké, a speed és a thresh metálban nem különösebben hangsúlyos a dübörgő basszus, de azért minden lemeznek jót tesz, ha úgymond ki van jelölve az alja. Most olyan a benyomásunk, mint az aljzatbeton öntésekor, amikor a csak a lézeres szintező piros csíkját látjuk, de nincs alatta még anyag. Szerencsére viszont az új dobos – mert Chris Adler is elhagyta a zenekart –, a Soilworkből ismert Dirk Verbeuren hozza a védjegyszerű, speed metálra jellemző taposást, és a precíz, mégis eszelős törzsi dobolást.

A The Sick, the Dying... and the Dead! a Megadeth tizenhatodik stúdióalbuma, az első Megadeth-munka, amelyen Dirk Verbeuren a dobos, a második, amelyen Kiko Loureiro gitározik. Ez a hat év a leghosszabb idő két Megadeth-album között (a Dystopia 2016-ban jelent meg), de van még egy legje a lemeznek: ilyen hosszú ideig (közel két és fél évig)  még nem dolgoztak egyetlen albumukon sem. Aki szemtől szembe találta magát a halállal, az más ember lesz, Mustaine szövegeiben is érezhető, hogy olyan tudás birtokában van, amit nem lehet elsajátítani a rocksulikban.

A halál illata

Azt énekli a címadó dalban, hogy nem tudja elfedni a halál illatát az ágyban, hogy tífusz van a levegőben, és hamu mindenütt..., és vad teremtmények lakmároznak a holtakból. A dal a Hozzátok ki a halottakat! kiáltáson túl tartalmaz még egy idézetet, mégpedig egy harangzúgással kísért riffet, amelyben benne van az AC/DC Hells Bellse is. A betegség és a halál metaforája végigvonul a lemezen, a Life in Hellben azt énekli Mustaine, hogy úgyis meg fogsz halni, és azt fogod mondani, hogy beteg vagyok...

A lemez egyik legnagyobb dobása a Night Stalkers, amelyben Ice-T rappel egy erőset. Már önmagában is izgalmas a számos tételből álló, itt-ott gyorsasági futamnak sem utolsó speed metálos kompozíció, de az sem mellekés, hogy a felvétel az amerikai hadsereg helikopteres erőkből álló 160. zászlóaljáról szól. Ice-T brutális megszólalásának hitelét többek között az adja, hogy maga is szolgált a könnyűgyalogságból és repülős egységekből álló 25. gyalogsági hadosztályban, ahol megismerkedett a hiphopzenével is.

Testvérvárosunk: Csernobil

Mustaine nem a torzítókra lépett, hanem a gázpedálra, és olyan életerős speed hatású thrash metál monolitot alkotott, amely a műfaj reneszánszát is visszahozhatja. Egy hiteles, megszenvedett, életerős rockalbum lett a The Sick, The Dying... and the Dead!, amely bár magán viseli a műfaji jellegzetességeket, mégis tele van kreatív megközelítésekkel is. És hát nem fest vidám jövőképet a Dogs of Chernobyl című dalban. Mustaine ezt üvölti a rák metaforájaként értelmezhető, a nukleáris telet vizionáló dalban:

Eltűntél, magamra hagytál… Eltűntél, mint egy csernobili kutya…
A boltozat betörése, túl közel van… hatalmas a sugárzás…

Meg kell menekülnöm, át kell törnöm a beton burkolatán.

A betonburkolat széttörését kezdjük mindjárt trash metállal, a The Sick, the Dying... and the Dead! című lemezzel.

Megadeth: The Sick, the Dying... and the Dead!

Universal

12 szám, 55 perc