Milyen egy elvált, horgászmellényes, ötven pluszos apuka?

Elmúlt idők, képeslapok, üzennem kéne: megvagyok, üzennem azt, hogy: létezem, énekli Dévényi Ádám a Jelen című dalában, ami egy most megjelent vinyl válogatás címe. Pontosabban a fele, mert a teljes cím ez: Elmúlik – jelen. Talányos, amilyen maga Dévényi folkból indult, majd eszpresszós alpakkatálcán szervírozott életműve is. Megtudjuk tehát, hogy az elmúlt idő nemcsak percalapú lehet, vannak más mérőszámok is, ilyen például a 140×90mm is, a képeslap szabványmérete.

Erre a képzeletbeli képeslapra ráférhet egy Dévényi-féle rövid dal, üzenet, például az, hogy várni nem érdemes. Ezekre a lapokra ráégtek a betűk, a magánsorsok és a történelem is. Ilyen képeslapokból áll az Elmúlik – jelen című kollekció, Dévényi Ádám 18 rövid dalban küldi üdvözletét Budapestről, mindig más és más bárból, presszóból.

Dévényivel azonban e sorok írója egy cukrászdában beszélgetett, a Lukácsban, valamikor a kilencvenes évek elején, hírlapírói minőségben, akkor persze szóba kerültek a Rolls Frakcióhoz, később a Bikinihez került szövegei, olyanok, mint az Adj helyet magad mellett vagy a Közeli helyeken.

Adj helyet magad mellett

Az előbbit – amit eredetileg a Rolls Frakció zenésített meg – a lengyel szolidaritási mozgalom ihlette 1981 hideg telén, nem Dévényin múlott, hogy aztán részeg, leszerelő kiskatonák énekelték a metrókocsikban, amíg tartott a hadkötelezettség. Dévényi szövegeit Trunkos András kérte el, akivel a hetvenes években együtt mozogtak a táncházakban, és barátságuk később is megmaradt. Mindketten tagjai voltak az Átmeneti kabát nevű formációnak, az ő produkciójuk volt a Nincs kegyelem című, 1986-ban megjelent album is, amelyen Dévényi mellett Postássy Júlia énekelt. A lemez pop-kulturális jelentőségéről csak annyit, hogy e nélkül nem biztos, hogy megszületik a Budapest Bár és a Szívemben bomba van sokadik átirata.

A kérdés az, hogy benne van-e Dévényi dalaiban a Nincs kegyelem két háború között „depressziós slágereinek” érzelmi többlete, sötét energiája? Nos, részben igen. A rendszerváltás utáni körúti dekadencia arculata szegényesebb, és valljuk be, egy dióolajjal lekent hajú, öltönyös, nyakkendős körúti pozipofa a harmincas évek kávéházából erősebb életkép, mint a Szöglet presszóban Unicumot szopogató, elvált, horgászmellényes, ötven pluszos apuka.

Nem mindegy, milyenek az atmoszférák, persze, de a lényeg a lemezre másolt program, és ott bizony megszólal a műsor, az embernek kedve támad megbontani a garázsban porosodó Lánchíd konyakot, hogy az élményt teljessé tegye egy koponyarepesztő fejfájással.

Ez lenne hát az utolsó tangó? 

Aki meghallgatja az Elmúlik – jelen dalait, azt gondolja majd, hogy a tangó ritmusára, borközi állapotban, bárszékeken elszavalt monológ igazi hungarikum. Dévényi Ádámnak a rendszerváltás óta azért megjelent néhány kiadványa, a Marton László Távolodó szerkesztésében publikált válogatás megfelelő ajánlat ahhoz, hogy Kivilágos virradatig átadjuk magunkat a párás, füstös, mégis meghitt világának.

Hogy szembesüljünk azzal, milyen az elegáns poharazás, milyen a méltóságteljesen viselt depresszió, a könnyelműen viselt mellőzöttség, és milyen az, amikor úgy tangózol, hogy nem rózsa van a szádban, hanem egy olcsó multificsó. Dévényi dalai ugyanis megütnek, és nemcsak a nagy slágerek, a Belemenekülök az éjszakába, a Jelen, a Villamos vagy Az asztal lapjára dőlve, hanem minden felvétel.

Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok

Persze volt miből válogatni, ott az 1990-es Adj helyett... című kazetta, a Mindennapi éjek című, 1994-es anyag, vagy a 2008-as Olyan jó című lemez is. Nyilvánvaló. hogy Dévényi sosem volt a helyén, de mégis hol lett volna az a hely? Egy 300 fős színházteremben, ahol tapsviharban helyet foglal zenészeivel a megvilágított thonetszékeken? Vagy a Hunnia moziban? Vagy a Gödörben? Dévényi akkor szólalt meg igazán, amikor mi dúdoltuk a hatos villamoson, valahol a Blaha és a Király utca között, amikor váratlanul ránk tört a vágy, hogy magunk elé motyogjuk: Belemenekülök az éjszakába, belemerülök egy Csivász Regálba. Nem old meg semmit, de annyira finom, amennyire drága.

Mindenki tudta, mondták is egymás között a zenészek a mikrobuszokban, a művház öltözőkben, míg a zenekarvezető végre előkerült számlatömbbel a kezében, szóval akkor mindenki arról beszélt, hogy Dévényi Ádám a magyar dalköltészet egyik legnagyobbja... Hat éve, 2016 decemberében hunyt el. 

Száz évvel ezelőtt forgalomban voltak olyan trükkös képeslapok, amelyek a fény felé tartva már a zongorázó lány mögött a közönséget is megmutatták. Dévényi Ádám mögött midig ott volt a közönség, csak senki nem tartotta a fény felé ezt a képzeletbeli lapot, amit most sem késő elküldeni neki.

Dévényi Ádám: Elmúlik – jelen

Moiras Records

18 szám 44 perc