Néha úgy érezzük, hogy az élet a markában tart, és nem ereszt

Az amerikai Pierce The Veil lassan tizenöt éve a post-hardcore műfaj egyik legkiemelkedőbb zenekara. Legújabb albumuk, a The Jaws of Life friss, nyugodtabb hangulattal vegyíti a banda korai, keményebb stílusát.

A csapat San Diegóban indult 2006-ban, és első lemezükkel egyből felkerült a zenei térképre. A 2010-ben kiadott Selfish Machines első helyen szerepelt a Billboard toplistáján, a két évvel később megjelent Collide with the Sky pedig mai napig a műfaj egyik legsikeresebb albuma. A zenekar nemrég a TikTokon is nagyot futott, hiszen 2012-es, Kellin Quinnel közös daluk, a King for a Day virális lett, ezért a Billboard Hard Rock Streaming toplistájának élén landolt – egy évtizeddel a megjelenése után.

A Pierce The Veil hét éve nem adott ki új anyagot, most viszont egy majdnem tökéletes albummal tért vissza. A The Jaws of Life kísérletező jellegű, eltér a megszokott PTV-hangzástól, de használja a zenekartól jól megszokott különleges énekdallamokat és fülbemászó gitártémákat. Vic Fuentes, a csapat énekes-gitárosa igazi energiabomba, aki leénekli a csillagokat is az égről.

Néha úgy érezzük, hogy az élet a markában tart, és nem ereszt. A The Jaws of Life arról szól, hogyan lehet kijutni ebből

– írja az énekes a kiadó hozzánk eljuttatott közleményében.

Már a lemez előfutáraként megjelent Pass The Nirvana című dal is behozott egy-két újítást. A grunge-os gitárhangzás mellett érezhető a hiphopos hatás, mindez a zenekar alap post-hardcore stílusával vegyítve. Az album nyitódala talán a legerősebb: a Death Of An Executioner akár 2012-es sikerlemezükön is szerepelhetett volna. Bár ez a legkevésbé kísérletező, a dal tökéletes indítása az anyagnak, és biztos, hogy közönségkedvenc lesz.

A második klipes dalként jött ki az Emergency Contact, ami már inkább pop-punkos. Fülbemászó refrénjét napokig dúdolja az ember, Jaime Preciado basszusgitáros és Tony Perry gitáros témái pedig egyből megmozgatják a hallgatót. Az album címadó dala a zenekar előző lemezének hangzására emlékezetet, csakúgy, mint a Resilience című ballada.

Az összhangból csak egy dal lóg ki, de az nagyon. A Shared Trauma szinte teljesen elektronikus hangszerelésével a Pierce The Viel kilépett a komfortzónájából. A dal önmagában megállja a helyét, az már más, hogy nem igazán illeszkedik a többihez, így kidobja az élményből a hallgatót. Főleg úgy, hogy az utána következő So Far So Fake nagyon erősen ugrálósra és slágeresre sikerült.

Szöveg szempontjából Vic Fuentes mindig a rendkívüli őszinteség törekszik, amiben gyakran elrejt utalásokat kedvenc filmjeire és a zenéjét meghatározó bandákra. A lemez felvétele alatt az énekesnek azzal is meg kellett küzdenie, hogy dobosuk – Vic Fuentes testvére, Mike Fuentes – kiszállt a zenekarból.

Mike Fuentest 2017-ben többször megvádolták szexuális zaklatással, a banda ekkor kirakta a zenészt, ez viszont majdnem a karrierjük végéhez vezetett. Ezért érezhető, hogy a Pierce The Veil mindent megpróbált megtenni zeneileg, hogy talpon maradhasson, aminek egy különleges és nyers album lett az eredménye. Ezt írja erről Vic Fuentes:

Soha nem hiányzott még ennyire, hogy együtt zenéljünk, és most értékeljük a legjobban, hogy újra közösen írhatunk zenét, és turnézhatunk, vagy akár csak egy szobában lehetünk. Hálásak vagyunk a rajongóknak és a lehetőségnek, hogy elkészíthettük az albumot, és megint élőben játszhatunk.  

Pierce The Veil: The Jaws of Life