Az őrült szekta elfoglalt egy szigetet

A rajzfilmfiguráknak jobban áll az öregedés, mint a hús-vér popsztároknak, ez az egyik fő tanulsága a 25 éve létező Gorillaz-projektnek. Az, hogy megöregedtünk annak pont a Gorillaz az eleven bizonyítéka, bizonyára vannak néhányan, akik úgy érzik: szinte tegnap pattant ki Demon Albarn fejében az animációs zenekar ötlete. Ez a tegnap viszont 25 éve volt. Ha viszont mégis tegnap alakult a zenekar, akkor a Cracker Island című új albumuk valamikor a bizonytalan jövőben jelenik meg? Vajon hol az igazság? A Gorillaz szerint az igazságot autotuningolták, mint ahogy az a címadó dalban is hallható. A virtuális rajzfilmgaleri a pop egyik legnagyobb innovációja. Akkor is az, ha már a hatvanas években dalok tucatjaihoz készültek olyan kváziklipek, amelyekben rajzfilmeken megjelenő zenekarokat láthatunk.

Majmok bolygója

Itt viszont – mint ahogy az már negyedszázada közismert – rajzfilmes karaktereket rakott össze a Blurből ismert Damon Albarn és a képregényrajzoló Jamie Hewlett. És ez azért is remek találmány, mert a rajzolt figurák bármit megtehetnek, olyasmiket is, amiket mondjuk Damon Albarn nem biztos, hogy megtenne, ha nem lennének munkásai, akikre rábízná a melót. Ha akarja szénné effektezheti iPhone-ja alapértelmezett csengőhangját, amire rákever mondjuk egy kacsahápogást, és az egészet visszafelé játszva le esetleg elad reggae-nek. A Cracker Island azonban elsősorban nem furcsa akart lenni, hanem profi és szerethető. Van itt napfény ringatta hip-hop, trópusi szél érlelte dub, és csillogó indie-funk, és mindezt körülölelik Albarn középtempós groove-okra felmondott disztópikus versei. A hallgató ebben a kellemes bágyadtságban úgy érzi, hogy Albarn nem is énekel, hanem inkább csak sóhajtozik.

Gorillák a ködben

Ha akarjuk, a Cracker Island laza szerkezetű konceptalbum, maga a sziget egy fiktív hely, egy őrült online szekta otthona, akiket a valóságban csak tengeralattjárón keresztül érhetünk el. De ennél is fontosabb, hogy Albarn, Adele producerével, Greg Kurstinnel dolgozott, ami meg is látszik a dalok fegyelmezett, elegáns építkezésén. És igen, a lemez tele van slágerekkel, itt van például a címadó felvétel, amely máris klasszikus, ugyanakkor a többi felvétel is melodikus, és igaz, hogy nincs újabb Feel Good Inc vagy a Clint Eastwood, de az album több mint kellemes strandmelankólia, slágerekben elmondva, amikor is maximum azon bosszankodunk, hogy a jéggel teli poharunk csúszkál a naptejes tenyerünkben.

Persze ne dőljünk be a kaliforniai vendég előadóknak – Stevie Nicksnek, Thundercatnek és a pharcyde-os Bootie Brownnak, mert amiről itt szó van, az több mint nyugtalanító: Egymásba illeszkedő fürtös bombák, mint a dob és a basszus gondoltam. Zárd el a méregkutakat, töltsd fel őket szeretettel – hallhatjuk a Stevie Nicksszel készült Oil című felvételen, de aztán ott van a dal végén az örök optimista értelmezés is, mely szerint: az egyéni tettek is megváltoztathatják a világot. Ez egy kiegyensúlyozott, magas színvonalon tartott album, olyan nagyszerű vendégművészekkel, mint Tame Impala, aki a Bootie Brownnal dobja fel a New Gold című dalt, aminek maximum azt róhatjuk fel, hogy első hallásra olyan, mintha egy Tame Impala-dal lenne.

Lássuk a majmot!

Lehet, hogy most Albarn a projekt lehetőségei között maradt, nem írt kínai népoperát a lelőtt kémballonok hangjaira, Albarn és rajzfilmes cimborái úgy döntöttek, hogy most élvezni akarják azt, amit teremtettek, azt, ami felmérhetetlen hatással volt a 2010-es évek mainstraim popjára. De akinek ez sem elég, annak ott van a Tormenta című, Bad Bunny közreműködésével készült, jazzes hatású ambient reggae-ton sláger. Albarn a Z generáció Brian Enója, akiről azt mondta Billie Eilish a tavalyi Coachellán, amikor meghívta őt, hogy énekelje vele a Feel Good Inc-et, hogy Albarn megváltoztatta az életemet. Nos, nem csak az övét. A The Tired Infuencer című dal szerint, amiben élünk, az a repedt képernyő világa. De szerencsére nem kell azt bámulni, amikor nézhetjük a tengerpartot is, vagy éppen elkaphatjuk a napfelkeltét is az izzó autópálya fölött.

Gorillaz: Cracker Island

Warner

37 perc, 10 szám