Még az eget is átvilágítják

Azt nyilatkozta Sully Erna, a Godsmack énekese a minnesotai 93X rádiónak, hogy az új, Lighting Up the Sky című albumukat az univerzum írta. Erre utalhat egy különös kék bolygóra emlékeztető borító is? Maradjunk inkább annyiban, hogy a Godsmack készítette a felvételeket még 2022-ben. Bizonyára lennének néhányan, akiknek a borítóról egy disztópikus prog-rock album jutna eszébe, de milyen meglepő, a lemez az intim tereket járja be, amelyek ugyanolyan kiismerhetetlenek, mint a fényévekre lévő galaxisok. Az album főleg a megbocsátásról, a szeretetről, a másikra figyelésről, a párkapcsolatok buktatóiról szól. Szóval hiába világítjuk át az égboltot, valójában a titok az étkezőben és a hálószobában van. És akkor máris itt az első kérdés: hogy lehetnek egy ennyire erős, atmoszférikus, univerzális groove-okkal teli, poszt-hard-rock albumnak ilyen érzelmesek a szövegei?

Itt van például a What About Me című dal… Egy szerelmes nap, egy bűnös éjszaka, egy összetört szív, egy hazugság belül. Egymillió módon próbáltam, és mindig elszúrtam mindent. Ráadásul ezúttal sem nehéz az Alice In Chains, a Led Zeppelin hatásait lokalizálnunk, ugyanakkor a Godsmacknek mégis erős saját hangja van, segíti az elfogadásukat az is, hogy elképesztően professzionális a zenekar. Miközben az egészben van valami parancsoló erejű, teremtő megszólalás, miközben ritkán fordul elő, hogy egy lemez az első hangtól az utolsóig melodikus, kreatív, bámulatosan kidolgozott legyen. Persze mit is mondhatnánk, már egy ideje készült a Godsmack búcsúlemeze, a Lighting Up the Sky.

Fény az éjszakában

Nem oszlanak fel, csak úgy érzik, írtak már annyi jó dalt, hogy ha újakat szereznek, akkor hátrányba hozzák a setlist összeállításakor a régi kedvenceket, így csak azok rovására játszhatják az újakat. Zenélni, koncertezni szeretnek, azt nem hagyják abba, csak úgy érzik, hogy már megvan a corpus. Bizonyára ez is védhető álláspont. Ugyanakkor akik ilyen remekül hangszerelt, hibátlan posztgrunge dalokat írnak, azok miért élvezik az alkotást?

Miért jó nosztalgiazenekarrá válni, amikor egy új lemez is lehet olyan jó, mint egy best of? A Lighting Up the Sky a zenekar nyolcadik albuma, tele nagyfeszültségű, rádióbarát rockslágerekkel és olyan gitárszólókkal, amelyek önálló kompozícióként is megállják a helyüket, miközben problémamentesen simulnak a dalstruktúrákba. Az is biztos, hogy a 2023-as búcsúalbum a bostoni kvartett fő műve, az év kiemelkedő rockeseménye, így aztán csak remélni tudjuk, hogy „az utolsó lemez” belengetése inkább csak afféle marketingfogás. Többször jelölték a zenekart Grammy-díjra, most igazán megérdemelnék.

A bolygó neve: hard rock

Bizonyára lesznek olyanok, akik szerint fémesebbre kellett volna állítani az album hangképét, de ezt a bizonyos ősrobbanást, ezt az organikus hangzást jobban hozza az album klasszikus rockesztétikája, a felpörgetett blues-rock és a savas grunge, mintsem valami modern metalhangzás. A Best of Times középső, zenekari részében hallható egy izgalmas gitártéma, amit a Led Zeppelin Achilles Last Standjából kölcsönzött, de ez inkább csak távoli inspirációs forrás. A dalok relatíve hosszúk, így Tony Rombola szólógitáros mindent szépen fel tud építeni, a daloknak van terük, kiterjedésük. És hogy mennyire más egy amerikai hardrock-zenekar helyzete, összehasonlítva a magyar kollégák lehetőségeivel?

Nos, a Godsmack tavaly szeptemberben zárt körű bulit tartott Las Vegasban a Circa Resort & Casinóban, ahol hatvan médiaszemélyiség előtt eljátszottak öt új dalt, miközben a frontember, Sully Erna mindegyik dalnál beszélt az írás és a felvételek folyamatáról. Nem, a pokol nem halott / Ez az, amiben élek – énekli Erna a Hell’s Not Dead című számban. Szerencsére tudja a problémáira a megoldást, ahogy a lemez címe is sugallja, meg kell világítani az égboltot.

Godsmack: Lighting Up the Sky

BMG

11 szám 49 perc