Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHa valaminek a Stenk rovatban van a helye, az a szomorgazmikus melanko-stenk jazz-popot kínáló Zækar új lemeze, a VilágHB. Mivel ebben a jazzy-popban fontos az egyensúlyra törekvés, nemcsak a zenekar nevét nehéz kiejteni, nemcsak a műfaji meghatározás bonyolult, de hogy egyensúly legyen az energetikai térben, az album címe is nehezen adja meg magát. Még szerencse, hogy maga a zene, ez a bizonyos szomorgazmikus melanko-stenk jazz-pop ennél kellemesebb. Persze itthon is komoly hagyománya van az elszállós jazzy alternatív bárzenének, ott volt a Wei Wu Wei vagy később az Emil.RuleZ!, de most mégis egészen más a portéka.
A prémium jazzy-pop azonnal megtalálja lelkes közönségét, hiszen mindig vannak vevők a lounge-os lazulásra, a családi chill-outra, az intellektuális történetmesélésre. És persze a meggyőző játékerőre, a kulturális referenciákra és olyan citátumokra, amelyekre mindenki csettint egyet. Itt van például a nyitódal, a Jamcsy, amely az 1973-ban bemutatott, első, magyar, egész estés rajzfilmből, a János vitéz betétdalaiból összerakott, kimondottan innovatív újraértelmezés. (Az eredeti dalokat az akkor húszéves Delhusa Gjon énekelte, egyébként szenzációsan, milyen kár, hogy nem azt a karriert futotta be, ami a hangjában benne volt.)
János, a vitéz
A dalválasztásban az is nagyszerű, hogy Jankovics Marcell filmjének erős a popkulturális áthallása, hiszen a grafikai megformálása utal a Sárga tengeralattjáró című rajzfilmre is. A hatás közel olyan erős, mint amikor a Qualitons előadja a Zöld-sárgát. Mivel a Zækar csak most lesz kétéves, nem baj, ha bemutatjuk a jazzy popművészet ifjú mestereit. A formációt 2021 tavaszán alapította Ambrus András (ének, basszusgitár), az Ivan & The Parazolból érkezett Beke István (billentyűk), Jimmy Dave (dobok) és Horváth Botond (gitár). Sokan már a 2021-es Gólem Fesztiválon felfigyeltek rájuk, de bemutatkoztak az Európa Kiadó előtt is.Tavaly jelent meg egy négyszámos EP-jük Színcápa címmel, és úgy tűnik, nem viccelnek, mert már itt a VilágHB című albumuk is.
Jimmy Dave macskatalpakat idéző pihe-puha dobjátékára felelget Beke csilingelő, néha a gyerekkori hóeséseket idéző nyugi-játéka, és ezekre feszülnek rá az ironikus szövegek (A mai nap szar, de a tegnapi szarabb volt). A szövegek afféle életmesék, itt van például a Jatt? című dal, amely egy biciklis futár életét meséli el, aki fejben a jattot számolgatja, de tudja, hogy mindent elb*sz majd a NetPincéren. A Zækar többek között abban különbözik a hasonló zsánerű, laza jazzy formációktól, hogy verhetetlenek a történetmesélős szövegekben, igen meggyőző az igazságmondó lendületük is, és úgy osztanak ki, mint egy bringás futár, ha rányitod a kocsid ajtaját.
A tökéletes popdal titka
Szóval itt nincs lekamuzva, lehalandzsázva a szöveg, sokszor kimondottan költői ihletettségűek és egyben ironikusak is a dalok, és ez az, ami igazán hitelesíti a műsort. De vannak bonmot-szerű dumák is, mint a Nincs játék, csak játékszabály. Persze a Töklétes popdal című jófejeskedő, esztrádos tanulmányt simán eljátszhatnák a lottóshow-ban is, nem hagyja ott Mari néni a műsort, hogy a negyedik nyerőszám kihúzásáig bezárja a nagykaput, és leolvassa a mérőállást a gázórán.
Horváth Botond üvegjátékot idéző gitárjátéka adja a zene fő karakterét, ami eléggé változatos ahhoz, hogy ne unjuk rá. Például az Ég a városban keleties motívumokkal zsongítja a hallgatót, de ott van a Húsz év múlva című balatoni kifestő, ami után az ember azonnal rávágja: sincs veszve a 2000 körül született korosztály, hiszen a Carson Coma mellett itt van a Zækar, akik nemcsak a popról tudnak mindent, hanem a jazzről is, és ami a legfontosabb: kreatívan állnak mindahhoz, amit gyűjtőnéven rock and rollnak hívunk. A Fékezőkocsi című daluk szövege, az előtte hallható Húsz év múlva című szerzeményükből emel át egy verzét, csak éppen más a dallam és a ritmika.
Arc a púdertükörben
Az album talán legjobb felvétele a Cseh Tamás és Bereményi Vidéki rokon című klasszikusának szövegvariánsa, amely – ne legyünk restek kimondani – méltó Bereményi dalverséhez. Kérdezd magad, ki az az arc ott a púdertükörben. / Az egész várost csontig ismered, csak épp őt nem. Ha a Zækar VilágHB CD-korongja emlékeztet egy púdertükörre is, amelyben meglátjuk magunkat vagy éppenséggel azt a korosztályt, amelyről azt gondolnánk, hogy semmi közünk hozzájuk. Pedig igenis van.
Zækar VilágHB
Golem Records
12 szám
Rovataink a Facebookon