Ed Sheeran a legsötétebb gondolatait tárja elénk új albumán

A háromszoros Grammy-díjas énekes, Ed Sheeran mindig is érzelmes dalairól volt ismert, ez pedig legújabb, - című (igen, a kivonás jele a lemez címe) albumra még inkább jellemző. A zenész karrierje legőszintébb anyagával nemcsak a rajongókat, de a kritikusokat is megríkatta.

Ed Sheeran az utóbbi hetekben nem zenéjével, hanem plágiumperével szerepelt a médiában. Az énekes azonban megnyerte a pert, ami azt jelenti, hogy nem hagyja abba a zenélést, mi pedig nagyon örülünk ennek.

Az album a legsikeresebb, ÷ című anyagára emlékeztet, hiszen szinte minden dala tökéletes. Sheeran Aaron Dessner producerrel dolgozott, aki Taylor Swift Folklore és Evermore lemezein is közreműködött. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a - ennyire jól sikerült.

Azok a sötét évek

Az énekes előző albumához képest a - sokkal letisztultabb, leginkább Sheeran dalszerzői tehetségét helyezi előtérbe a popzene helyett. A dalok hangulata nem távolodik el teljesen a zenész korábbi stílusától, mégis valami újat emel be.

A Bad Habits-es korszakkal ellentétben a - nem akar rádióbarát slágereket gyártani, hanem az énekes őszinte zeneiségét és gondolatait tárja a hallgatók elé. A produceri munka kiemelkedő, Dessner hangszerelése kiválóan passzol Sheeran melankolikus szövegeihez és témáihoz. Bár a hangsúly maradt az akusztikus gitáron, a vonósok – és az elektronika – segítenek az atmoszféra megteremtésében.

Az album Sheeran legsötétebb éveiben íródott, amit a szövegek is tükröznek. Az énekes elvesztette legjobb barátját, később pedig kiderült, hogy várandós feleségénél rosszindulatú daganatot találtak.

Az új anyagban az énekes minden depresszív, szorongással teli érzését kiénekli magából. Az End of Youth című dal kifejezetten legjobb barátjáról, és elvesztésének utóhatásáról szól.

A korábban megjelent Eyes Closed pedig Sheeran alkoholproblémájával foglalkozik.

Épp zárják a kocsmát és felmossák a padlót

Már mindenki hazament, de én még egyedül itt vagyok

– énekli Sheeran a dalban.

Nehéz elképzelni, hogy ennyire egyedül érzi magát az a zenész, aki lazán megtölti a Wembley arénát, de ebből is látszik, hogy sokszor nem tudhatjuk, mi játszódik le a színfalak mögött.

Írt egy esküvői nótát

A lemezre egy-két pörgősebb, poposabb dal is került. A Dusty és a Curtains szövegében ugyanannyira melankolikus, mint a többi alkotás, hangszerelésében viszont megtöri a balladákat. Nem csodálkoznék, ha utóbbi a nyár egyik legjátszottabb dala lenne a rádiókban.

A The Hills of Aberfeldy szintén kilóg a sorból kelta-folk hangszerelésével és énekdallamával. Viszont korábbi, hasonló szerzeményeivel ellentétben itt az albumhoz hűen megmaradt a sötétebb hangulat.

A Colourblind című szerelmes dal a lemez talán legkevésbé szomorú alkotása, és egész biztos, hogy a következő pár évben rengeteg esküvő nyitótánca alatt hallhatjuk majd.

A - nem világmegváltó vagy stílusújító, viszont betekintést ad Sheeran legsötétebb gondolataiba. A The Guardian szerint ez az énekes legjobb albuma. Bár számomra a ÷ lemezt nem előzi meg, az új anyag mindenképpen Sheeran legőszintébb és legmeghatóbb albuma.

Nincs semmi sallang, levetkőzi a zenész korábbi törekvéseit a tökéletes popra. Az biztos, hogy a rajongók imádni fogják. Bár én még mindig várom, hogy Sheeran kiadjon egy rockosabb, keményebb anyagot – főleg a Bring Me The Horizonnal közös feldolgozása után –, az új korong jobban illik a zenész eddigi munkásságába.