Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMÚgy néz ki, mint az ország keresztapuja egy disznótoron
Mintegy húsz évvel a Kispál és a Borz utolsó, 2004-ben megjelent nagylemeze után a zenekar reaktiválta magát, és újjáalakult. Persze számos koncertet adtak a feloszlás után is, önvizsgálatra kényszerítve az 1973-ban feloszlott, majd sokszor újra összeálló Illés együttest, és az 1984-ben utoljára fellépő Szörényi Leventét is.
A szórakoztatóipar hasonlít a szexre, nincs olyan, hogy csak kicsit dugunk, az ilyesmiből bármi lehet, akár egy új lemez is.
És nem is olyan váratlanul a Kispál és a Borznak megjelent a Beszorult mondat című, 11 új dalt tartalmazó albuma.
Mindenki összeáll majd egy nagy képpé
Nincs rajta a sorlemezen sosem publikált kulcsdarab, az I Like Gemenc, a nagy csoportkép, amelybe beállnak sorban a hajléktalanok, a Kossuth téri tüntetők, a gimisek, az ovisok, román bácsi, Horváth Charlie, és a gemenci szarvasok mellett az ukránok is, akik elől elvittünk egy egész diszkót.
Szóval, akinek ez kell, annak marad a 20 év című válogatás, és persze találunk még a kései Kispál-korszakból beszorult mondatokat, ott a Van-e nálatok alkohol, amit koncertverzióban ismerhetünk.
Szintén a 2000-es évek fontos felvétele az Etetés vagy a Csillag vagy fecske című főműgyanús dal. Ezek a kevésbé jelentős Turisták bárhol albumon találhatóak, és akkor eljutottunk oda, hogy a zenekar készített több gyenge lemezt is, viszont azokon is vannak helyi érdekű kis csodák.
Beszélni nehéz
A Kispál és a Borz a Holdfényexpressz (1998) után már nem készített igazán jó lemezt, de igazán jó dalokat igen, olyanokat, amelyek simán megmentették a közepes tracklistákat. És akkor már csak az a kérdés, hogy tíz év kihagyás után sikerült-e a nagy időket idéző, minden szempontból kifogástalan albumot összehozni, amelyen nincsenek üresjáratok, csak olyan dalok, amit az I Love Gemenc vagy az Etetés tud.
Nos, a Beszorult mondat a Kispál korpusz egyik legjobb lemeze, még ha nem is dobogós. (A dobogó első három helye nálam az első három album, plusz különdíjas a Holdfényexpressz.
Az új albumra nem jellemző az alibizés, jól teljesít, persze cserére lett volna javaslatunk (tudható, hogy 16 dalt vettek fel, a 11 számos albumra). A Bodobács olyan, mintha a garázsban tíz év óta porosodó, karácsonyi Axe díszdobozban találtak volna egy ősrégi pendrive-ot a kiegyenesített százas szögek mellett… És jónak tűnt a gitártéma, de sehogy sem tudták aztán összehozni az énekdallammal. Minta összerakták volna pillanatragasztóval, ami ráfolyt az ujjbegyre, így már nem is tudták rendesen lefogni a gitárt. Tündi, Bandi és én is inkább csak hangulat, és nem egy jól megírt dal, és hiába az Arctic Monkeys-féle fiatalos ambíciók, nem épül meg az életkép. És ezután jött zsinórban a harmadik leültetős dal, a Gombok.
A véletlen szavai
Ugyanakkor az Itt lehet olyan, amelyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak írni, a dalszöveg szinte költészet, és az egésznek van némi bölcseletei alapozása is, ezt ilyen szinten csak Lovasi tudja művelni a magyar szórakoztatóiparban. A Tatai-tó elbeszélő költeménye lenyűgöző, és az ezt követő Mocsár is lehengerlő líra, a magánéleti és a közérzeti válságainkról.
A Fenevad szintén az album magaslati pontjai közé tartozik, az utóbbi évek egyik legjobban sikerült magyar dalszövegével. Feltűnő, ahogy Lovasi András rendre megidézi Bereményi Gézát. Az Udvaros Dorottyának írt Úgy tudott bejönni szövege itt-ott összekacsint a Beszorult mondat című dal néhány sorával, de ez még talán csak véletlen.
Csapat és szellem
Viszont a Letehetetlen néhány passzusa (pl. Zászló lobog, élünk tehát) már afféle Bereményi-intarzia, ahogy a Kisvárosban, ha túl elszállsz már konkrét kitekerése a Kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam sornak. (Vidéki rokon)
A Sixteen Horsepower sosemvolt borítójára emlékeztető coveren Kispál Andrást látjuk. Úgy néz ki, mint az ország keresztapuja egy disznótoron, miután a hajnal négykor leemelt kertkapuról slaggal mossa a vért.
A Kispál és a Borz tehát visszatért egy egészen szerethető albummal, amely bizonyára jobb is lehetett volna, ha Lovasi alkotóenergiáit nem viszi el az utóbbi években a Kiscsillag. Az albumot baráti közösség készítette, közreműködik még Krúbi, Kiss Tibi, Szesztay Dávid, Babcsán Bence, Bräutigam Gábor, G. Szabó Hunor, és még Lovasi lánya, Lovasi Eszter is.
És még azt sem mondhatjuk, hogy az egész olyan, mintha az alternatív Mandoki Soulmatest hallanánk. A Beszorult mondatban benne van egy nagyszerű karrier folytatása. Bár létszám felettiek a középtempós számok, mégis a Kispál és a Borz volt az első nagy szerelem, és nem véletlen történt meg az, ami megtörtént a nyolcvanas évek végén, és igen, akármi történt azóta, százféle változatban te vagy velem – ahogy Cseh Tamás énekelte.
Kispál és a Borz
Beszorult mondat
Megadó
11 szám
Rovataink a Facebookon