Most kiderül, mit jelent a zenekar nevében a kérdőjel

A Therapy? új, Hard Cold Fire című albumának Joy című slágerét Beckett Godot-ra várva című drámája ihlette, különösen az a gondolat, amely szerint a megszokás nagyszerű tompítószer. A dal szerint a következő nap csak egy újabb tompító, unalmas nap lesz, és újabb szürke rituálék várnak ránk, mert már semmi nem okoz örömet.

Jó kérdés, hogy mivel segíthetünk mindezen? Talán éppen a Hard Cold Fire című új lemez kúraszerű, napi meghallgatásával, hiszen a Therapy? most is azt a lehengerlően intelligens posztpunkot nyomja, amit harmincnégy éve, ráadásul az új albumuk olyan jól sikerült, hogy vannak, akik az 1994-es Troublegumhoz hasonlítják, ahhoz az albumhoz, amely elhozta a világhírt a csapat számára.

És jött a doktor

Az északír Larne-ból származó,1989-ben alapított Therapy? ismét a neves producerrel, Chris Sheldonnal (Biffy Clyro, Foo Fighters) dolgozott, és ezúttal akkorát alkottak, hogy ha húszéves gyerekekről lenne szó, nem pedig kvázi öregfiúkról, akkor talán arról írna a sajtó, hogy itt vannak az ifjú zsenik, akik elhozták a posztpunk forradalmát. De mit csináljanak? Csak a kilencvenes években voltak igazán divatosak, nem rajtuk múlott, hogy már nem „A” státuszú szupersztárok, és már nem is lennének headlinerek a Sziget Nagyszínpadán.

Bízza szakemberekre!

Tegyük hozzá, hogy kisebb koncerthelyeken is jobb játszani, mint a Michelin gumiabroncsgyárában lehúzni napi nyolc órát, ahol az énekes-gitáros Andy Cairns még azelőtt dolgozott, hogy zenekara befutott volna. Nem könnyű egy olyan csapatnak, amely mögött nincs tényleges szubkultúra, nincsenek városi legendák, dress code-ok. A Therapy? az, amit a lemezeiken vagy a színpadon hallasz. Mindent a dalokra bíztak, ők a posztpunkos modern rock megbízható szakemberei, akik körül nincsenek balhék, bulvárhírek, csak annyi a sztori velük kapcsolatban, hogy készítettek egy professzionális, nagyon is szerethető rocklemezt.

És ehhez nem kellett más, csak Michael McKeegan mélyre hangolt, pörgő basszustémái, Andy Cairns melodikus és erőteljes gitárjátéka és az elképesztő energiákat megmozgató Neil Cooper dobolása. Ott van például az Ugly, amely az év egyik legnagyobb rockslágere, függetlenül attól, hogy felkerül-e a listákra vagy sem. Szintén hibátlan a They Shoot Their Terrible Master című nyitó felvétel, amely valósággal berobban, mint a zsanai gázmező, és innen már meg vagyunk véve.

Az album egy lényegre törő, lenyűgözően slágeres, feszes dalokból álló zuhanóbombázás. Jót tett a zenekarnak, hogy a szerény, 31 perces (!) Hard Cold Fire-rel visszatértek ahhoz a posztpunk formátumhoz, amelyben igazán otthonosan mozognak.

Tűz, jöjj velem!

Kevesebb a zaj, a noise-rock, a modern hangzással való kísérletezés, annál több a lényegre törő, három perc körüli gyors menet. A Hard Cold Fire-t egyébként még 2021 novemberében vették fel, tehát másfél évig pihent az anyag, mert tavaly be kellett pótolniuk az elmaradt 30. évfordulós turné koncertjeit, amelyek 2020-ban kezdődtek volna, de a Covid miatt folyamatosan változtak az időpontok. A másfél éves kényszerpihenőért cserébe a rajongók választhatnak, hogy CD-n, műsoros kazettán vagy hat különféle színben kapható vinylen viszik haza a veterán trió tizenhatodik stúdióalbumát.

Kell-e terápia? 

A Therapy? talán csak egyszer blöffölt, de az mély nyomot hagyott az életükben. Sokan kérdezték tőlük, hogy mit takar a nevük végén a kérdőjel. Kezdetben azt mondták, hogy a kell-e terápia? kérdésre utal, aztán bevallották, hogy a kérdőjel csak a véletlennek köszönhető. Az első lemezborítójukat tervezték, amikor Cairns a zenekar betűit illesztette a készülő coverre, és egy üres részre odatett egy kérdőjelet, ami aztán a zenekar nevéhez tapadt.

Ja, és nem mondanánk, hogy Cairns különösebben optimista lenne az emberiség sorsát illetően. A Bewildered Herd című dalban kifejti, hogy az univerzum ugyan nem fog megszűnni, de az emberek ugyanúgy kihalnak, ahogy a dinoszauruszok. Sebaj, addig még sokszor meghallgathatjuk a Hard Cold Fire-t.

Therapy?: Hard Cold Fire

Marshall Records

10 dal 31 perc